Népirtás, lincselés, az asszimiláció erőszakos kikényszerítése, faji elnyomás – a héten több lap is olyan eseményekkel foglalkozott, amelyek során egy kisebbségi csoport vagy egy kisebbségi csoport tagjai ellen követtek el minősíthetetlen atrocitást. Emellett a világsajtó írt az új izraeli kormányról, de arról is, hogy az amerikai titkosszolgálat a dán titkosszolgálattal együttműködve lehallgatta a legjelentősebb európai politikusokat.
Nem a vég, hanem csak a kezdet
Németország elismeri a namíbiai népirtást, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Aki megbocsátást kér, az bevallja a vétkét. Először is be kell vallania, hogy bűnt követett el, másodszor pedig meg kell magyaráznia a bűne következményeit.
Tehát a Németország és Namíbia között folyó tárgyalásokon a két nagy kérdés ez volt: miért akar valójában bocsánatot kérni Németország, és mit akar jóvátételként felajánlani? A két ország képviselői hat évig tárgyaltak, hogy megvitassák ezt az ügyet. A tárgyalóasztalnál a két kormány tagjai, valamint a nama és a herero [namíbiai kisebbségek] képviselői ültek.
A közös nyilatkozat igen részletesen rögzíti, hogy mit követett el a Német Birodalom a nama és herero kisebbségek ellen 1904 és 1908 között. Abban az időben a Német Birodalom gyarmati hatalom volt Namíbiában, amit akkoriban Német Délnyugat-Afrikának neveztek. A német kormány immár hivatalosan is népirtásnak nevezi azokat az atrocitásokat, amelyek során több tízezer embert öltek meg.
Ennek a bűncselekménynek politikai, erkölcsi és történelmi következményei vannak, amit a német fél elismert. Ezért a német kormány a következő harminc évre 1,1 milliárd eurós támogatást ajánlott fel Namíbiának.”
A milánói Corriere della Sera napilap arról ír, hogy tucatnyi őslakós gyermek maradványaira találtak Kanadában:
„Kanada most azzal néz szembe, amit Justin Trudeau miniszterelnök «történelmünk legszégyenletesebb fejezetének« nevezett. A hallgatás ideje lejárt. Mindenki tudott arról, ami történt, mert a keresztény egyházak az elmúlt évszázadban az észak-amerikai állam minden tartományában működtettek bentlakásos iskolákat. Az ottawai kormány ezt tekintette az őslakos népek integrációja legjobb módszerének. A gyermekeket már kicsi korukban elszakították családjaiktól a »fehér nevelés« érdekében. Most 215 gyermek maradványait tartalmazó tömegsírt fedeztek fel ezen iskolák egyikében…”
A Washington Post kommentátora helyesnek véli, hogy egyre többen tudnak a tulsai vérengzésről, de ezt nem tartja elegendőnek:
„Az Egyesült Államok történelmének egyik legszörnyűbb, szinte teljesen elfeledett tömeges vérengzése éppen 100 évvel ezelőtt történt az oklahomai Tulsa városában, amelyben pár óra leforgása alatt a fehérekből verbuválódott tömeg több száz afroamerikait mészárolt le a gazdag feketék lakta Greenwood negyedben. De hogyan kezeljük azt a tényt, hogy a múlt és a jelen atrocitásai összefonódnak? Mert a megújulás és a megbékélés retorikája ellenére továbbra is észrevehető a tulsai afroamerikai lakosság gazdasági hátránya. És az itt még mindig fennálló erőszak, igazságtalanság és egyenlőtlenség nem titkolható el, mert ezeket mindenki láthatja.”
A hongkongi hatóságok szerdán bezáratták a 32 évvel ezelőtti Tienanmen téri események múzeumát – írja az EuroNews. A „kiállítás” a június 4-i évfordulóig tartott volna nyitva.
„A pekingi vezetés utasítására a kínai hadsereg 1989. június 4-én elrendelte a Peking központjában található Tienanmen tér (Mennyei béke tere) kiürítését, miután azt áprilisban tüntetők foglalták el. Az erőszakos művelet halálos áldozatainak pontos száma máig ismeretlen.
Az eseményekkel kapcsolatos megnyilvánulásokat a kínai kommunista hatalom szigorúan tiltja. Így lehet, hogy a hongkongiak – az idén először, a Hongkong jövőjéről 50 évre kötött alapszerződést felrúgó, nemrég bevezetett pekingi előírások nyomán – nem tarthatták meg a 32 évvel ezelőtti eseményekre való hagyományos, élő mécsesekkel történő rendezvényt sem.”
Megalakult az új izraeli kormány
A centrista Van Jövő (Jes Atíd) párt elnökének, Jaír Lapidnak sikerült egy új izraeli koalíciós kormány megalakítása, és erről még szerda éjjel tájékoztatta Reuven Rivlin államfőt, írja a budapesti Népszava:
„Bő két órával az éjféli határidő lejárta előtt először Manszúr Abbász, az iszlám hagyományőrző Raam párt elnöke látta el szignójával pártjának megállapodását a Lapid-Bennett kormánnyal, majd Gideon Szaár, az Új Remény (Tikva Hadasa) nevű jobboldali párt vezetője is csatlakozott a többpárti egységkormányhoz, és ezzel lehetővé tették a kormányalakítással megbízott Lapidnak, hogy jelenthesse Rivlinnek: sikerrel jártak az erőfeszítései.
Az új kormány legfeljebb két héten belül felesküdhet, ha sikerül várhatóan a jövő héten relatív többséget szereznie az izraeli parlamentben, a kneszetben. A két éven belül megtartott négy parlamenti választás után megszületett koalícióban baloldali, centrista és jobboldali pártok vesznek részt, de kimaradt belőle a Benjámin Netanjahu vezette jobboldali Likud. Az új kabinetben a kormányzati ciklus első felében Naftali Bennett, a jobboldali Jobbra (Jamina) párt elnöke lesz a kormányfő, miközben Lapid külügyminiszterként tevékenykedik. Utána szerepet cserélnek, Lapid veszi át a miniszterelnöki hivatalt, és Bennett a külügyi tárcát.”
A Tel-Aviv-i Haaretz napilap a következőképpen értékeli az új kormányalakítást:
„Izraelben valóban új nap kezdődik – de ez túlságosan hasonló lesz az előzőhöz. Meg lehet érteni azt az örömöt, hogy Netanjahu Likudját kiszorítják a hatalomból, tekintettel a sok bohócra a megbukott a kormányban.”
Kémkedés a szövetségesek ellen
A dán titkosszolgálat állítólag segített az amerikai hírszerző szolgálatnak, az NSA-nak (National Security Agency) lehallgatni Angela Merkel német kancellárt és más európai vezető politikusokat, miközben az NSA a dán titkosszolgálatot is megfigyelte. A Skanska Dagbladet napilap így ír a botrányról:
„Bármi is legyen Dánia indítéka, túlzott, ilyesmit nem lehet egyszerűen elfogadni. Dániának magyarázatot kell adnia arra, miért segített az NSA-nek, s a megfigyelésről miért nem tájékoztatta a szövetséges országokat.”
A koppenhágai Politiken napilap így ír az ügyről:
„Természetesen botrányos, amikor a közeli szövetségeseket lehallgatják. De a valódi botrány az, hogy a dán kormány most azt állítja, hogy nem tudott a megfigyelésekről.”
Mintha ott sem lenne
Végül kitérünk Orbán Viktor londoni útjára. Erről a budapesti Élet és Irodalom ezt írja:
„Orbán Viktor londoni tárgyalásairól nem sokat írt a kormánysajtó, nem is volt miről. Boris Johnson ki sem kísérte őt az ajtón a megbeszélés után, elmaradt a Downing Streeten hagyományos, szinte kötelező »doorstep«, a búcsúkézfogás és a sajtó tájékoztatása, amivel – most, hogy már nincs a kötelező uniós képmutatás és kényszerű kedveskedés – kimutatták, hogy körülbelül mennyire tartják a magyar miniszterelnököt. A brit diplomácia nyelvén ez azt jelenti, hogy »úgy jöttél, mintha itt sem lettél volna«.”
A 100 évvel ezelőtti tulsai (Forrás: Flickr, Oklahoma State Univ. Tulsa Special Digital Collection) és a 32 évvel ezelőtti pekingi vérengzés (Pekingből kicsempészett fotó). Az előbbit a helyi fehér csőcselék, az utóbbit a kommunista hatalom követte el.
