Szabadka központjában, a Városháza közvetlen közelében helyezik el Bíró Károly, Szabadka legkiemelkedőbb polgármesterének szobrát. Az avatásra pénteken, június 4-én délben kerül sor.

Dr. Bíró Károly (1864. 1.21 – 1952. 2.21) tizenhat éven keresztül volt a város polgármestere, abban az időben virágzott Szabadka, s ekkor épültek a város legmonumentálisabb és legjelentősebb épületei. 1952-ben hunyt el, utolsó éveit nagyon nagy szegénységben, egy pici szobában élte le.

A gyermek Bíró Károlyt a szülei 1873-ban íratták be az iskolába. 1880/81-es tanévben fejezte be középiskolai tanulmányait a szabadkai gimnáziumban. A középiskola után Budapesten jogot tanult, de az első két év után visszatért Szabadkára, önkéntes munkát vállalt a polgármesteri hivatalban. Ezt követően folytatta tanulmányait. Bíró Károlyt 1902. december 2-ai ülésén választották meg meg Szabadka polgármesterévé. A szecesszió jegyében igyekezett egy modern városképet kialakítani. Az ő idejében épült a városháza, a Zsinagóga és fejlődött hatalmas léptékkel Palicsfürdő. Ebbéli tervében két fontos szövetségese is akadt: Komor Marcell és Jakab Dezső.

A fejlesztésekhez azonban pénz is kellett, nem is kevés. Ezt, a Szabadka körüli mintegy kétezer hold homok és megműveletlen föld eladásából teremtette elő. Ebből a pénzből épült fel az új Városháza is, amelynek avatóünnepségére Bíró Károly polgármesterségének tizedik évében került sor. Ekkor mondta Bíró Károly, hogy “homokból, de nem homokon” épül meg a városháza, annak alapjaihoz ugyanis fát és betont használtak.

Bíró Károly 16 év után mondott le a polgármesteri posztról. A közgyűlés tagjai elfogadták a lemondást, de nyugdíjigény jogosultságát elutasították. Bíró Károly menesztése után visszavonult a közélettől, és a Nagyfény közelében található birtokán gazdálkodott. A II. világháború kezdetén szabadkai házából vidéki birtokán lévő kastélyába vitte szinte minden ingóságát. A bevonuló partizánok azonban a kastélyt földig rombolták, az ott található könyvtárat máglyára vetették. Ezután Bíró Károly nyugdíj nélkül nyomorgott a Radić fivérek utcai házának emeletén. Gyakran éhezett, télen nagykabátban járt-kelt a lakásában, mert nem volt tűzrevalója. 1952 februárjában hunyt el agyvérzésben. A Bajai úti temetőben helyezték végső nyugalomra, apja Bíró Antal mellé. A sír aztán évtizedekig gazdátlan volt, siralmas állapotba került. Végül a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Hallgatói Önkormányzata vette gondozásba síremlékét, majd 2013-ban Kern Sólya Mária, a városi képviselő-testület akkori elnökének kezdeményezésére Bíró Károly sírját, Iványi István történész sírjával együtt, felújították.

A síron a következő felirat olvasható:

„Dr. Bíró Károly

1864–1952

Az égő honszeretet

a léleknemesítő munka

a családi élet tisztasága

vezérelték az élet utain”

Alatta pedig:

„Fénylő csillag lett, amely el nem homályosul soha.

A szobor helye (gradsubotica.co.rs)