Meglehetősen komoly hullámverést váltott ki a szelevényicsárda lerombolásának szomorú ügye a széttöredezett vajdasági magyar nyilvánosságban, főleg, miután a téma szóba került a legutóbbi szabadkai VKT-ülésen, ahol Pásztor Bálint VMSZ-es VKT- és Sövény Ferenc MM-elnök csörtéjének lehettünk tanúi.

Nem terhelnék fölöslegesen az olvasót a „szelevényi üggyel“. Aki rendszeres médiafogyasztó, bizonyára tisztában van Mészáros Attila, a VMSZ tanácsnokának 2020. decemberi produkciójával, amikoris önkényesen, erőgéppel szétdúlta a Szelevényi erdő védett részén található, magántulajdonban levő csárdát. Így utólag is látszik, meglehetősen „erős“ sztoriról van szó, hát ha még hozzávesszük a tulajdonképpeni lényeget: a VMSZ helyi politikusa azért látta szükségét a garázdaságnak (más értelmezés szerint az önbíráskodásnak), mivel az ingatlanban és környékén rendszeresen irreguláris migránsok és menedékkeresők húzták meg magukat.

Balla Lajos a Szabad Magyar Szóban már felvetette azt a magától értetődő szempontot, miszerint az eset veszélyes precedensre adhat okot, amennyiben további buzgó polgárok gondolják úgy, hogy lebonthatóak egyes ingatlanok, ha azokat menedékkeresők használják. Balla magyarkanizsai lehetőségekre utal, de gondoljuk csak el, hány háznak és melléképületnek eshetne neki valaki erőgéppel RábétólBéregig…

Ballát sokan mások követték a reakciókban azóta, többek között megnyilvánult a VMDK, míg a Családi Kör/Szabad Magyar Szó lapjairól akkurátusan összerakható az eseménysor, akárcsak Bozóki Antal saját blogján publikált április 18-i szövegéből. Mi több, a téma terítékre került az Észverés 34. adásában is. Részünkről azonban a legérdekesebb momentum a Pásztor Bálint és Sövény Ferenc közti VKT-csörte volt, amelynek értelmezésére az MM-elnök egy egész videót szentelt. E vitával most nem kell foglalkoznunk, ugyanis a számunkra lényeges szempontról Sövény nem mond el úgyszólván semmit.

Igazolható bűncselekmény?

Ezzel azonban nincs egyedül az MM-elnök. Pásztor Bálint elképesztő kijelentésének nyugtalanító hátterét eddig egyik említett esetben sem bontották ki teljesen. Melyik gondolatról is van szó? Ekképp hangzik:

„Azt is tudja a rendőrség, hogy ez migránstanyává vált, hogy ez egy elhagyatott épület volt, hogy Mészáros Attila Királyhalom és a környék lakosságát védte a migránsoktól, a migránsoknak a dúlásától akkor, amikor erre a sajnálatos eseményre sor került, amelyért Mészáros Attila vállalja az első pillanattól a jogi és politikai következményeket.“

Jól értjük? Pásztor Bálint ugyan nem tagadja, hogy törvénysértés történt, ám erkölcsileg egy olyan érvvel fejelte meg azt, amely mintegy felülírja azt? A garázdaságnak (és önbíráskodásnak) vajon volnának olyan kivételes esetei, amikor valaki egy csoport ellen elkövetett bűncselekmény okán erkölcsi bajnoknak minősül? Vagy ugyan miként értelmezhetnénk a környék lakosságának „megvédését“ a sejtetett sajátos etika fényében? S egyáltalán mit jelent az, hogy ezt a rendőrség is „tudja“? Veszélyes vizeket sejtetnek ezek a kérdések…

Gordiuszi csomó

Bárki, aki akárcsak felszínesen nyomon követi a szerb–magyar határszakasz történéseit az elmúlt öt, de méginkább bő tíz évben, az nagyonis tisztában lehet az irreguláris migráció jelentette problémahalmazzal, annak minden mélységesen szomorú bugyrával. Nem másnak lehetünk tanúi, mint minden érintett fél és intézmény sorozatos csődjeinek, amelyeknek terhe végső soron a békés és ártani nem akaró helyieken és menedékkeresőkön csapódik le leginkább. A helyzet nemzetközi rendezésének reménytelensége, a szerb állam (különösen az azt uraló Szerb Haladó Párt) és a vajdasági magyar politikai elit (legkivált a VMSZ) inkompetenciája, az egyes irreguláris migránsok felháborító és nem indokolható szabály- és törvénysértései, valamint a lakosság egy részében szabadon tenyésző idegengyűlölet mára elképesztően veszélyes eleggyé állt össze. S hogy ebben a közegben milyen érveket húz elő az egyébként komoly jogásztudással felvértezett VKT-elnök, aki nem mellesleg VMSZ-alelnök és köztársasági parlamenti képviselője is?

„Csúszós lejtő”

Ha „kicsiben“ (egy magántulajdonban levő ingatlan lebontása garázdaság és önbíráskodás útján) képesek vagyunk nyíltan elfogadni a törvénysértés mögöttes „indokoltságát”, akkor mi garancia van arra, hogy így teszünk majd akkor is, ha az esetben „nagyobb” formájában, ne adj’ isten tendenciózusan következik be? Mire vonatkozhat ez a „nagyobb” jelző? Ennek egyik változatára már Balla Lajos is rámutatott, mivel ilyen alapon a magán- és köztulajdonban levő épületek rendszeres megrongálása és lebontása is egy lehetséges kifutás. Ez azonban korántsem a „legnagyobb” tét… Míg nem tudunk arról, hogy az egyes menedékkeresők által Észak-Vajdaságban elkövetett szabály- és törvénysértések tartalmaztak volna egy konkrét közösség (pl. szerbek, magyarok) ellen irányuló motivációt, addig a másik oldalon a szelevényi eset s az ominózus Pásztor-mondat már nem mentes ettől a mozzanattól. A menedékkeresők ellen felcsapó gyűlölet általános, s amint ebből az esetből is látszik, a helyiek között ugyanúgy gyökeret vert, mint a politikai elit soraiban. A „migráns” kifejezés mára sokszorosan torzított fogalommá vált, amellyel az emberek többsége (pontatlanul) valószínűleg szinte kizárólag ázsiai és afrikai származású, illetve muszlim hitű személyeket jelöl. Könnyű érzékelni, hogy az ellenük táplált gyűlölet kőkemény rasszista és etnicista felhangokkal bír, amelyeket sokan szinte már észre sem vesznek. Miért is vennék, amikor azt a politikai és szellemi elitek is gond nélkül ezt az érzetet visszhangozzák? Aligha támasztható alá érvekkel az, hogy a „szelevényi ügyhöz” hasonló esetek majd bárkit is „megvédenek” a krónikus menekültválság bármelyik következményétől. Azt azonban már nem lehet elvetni, hogy a garázdaság és az önbíráskodás mételye végzetesen képes megmérgezni az emberek tudatát. Vajon tisztában van-e ezekkel a beláthatatlan következményekkel a szabadkai VKT elnöke?

A lerombolt Szelevényi-csárda épülete (Archív)