Nem várhatjuk el a munkásoktól, hogy változó körülmények között változatlanul dolgozzanak

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása szerint jelenleg több mint 7.500 szabadkai keres munkát. Az adatokból az is kiderül, hogy ebben az évben mintegy kétszázzal több a munkanélküli a tavaly áprilisi adatokhoz képest. A 2021-es évre szóló helyi foglalkoztatási cselekvési terv szerint az Észak-bácskai Körzet területén 8.018-an kerestek munkát idén januárban, közülük 4.268-an nők.

A kisbajmoki ipari övezetben nagyjából 6.300 személyt foglalkoztatnak a különböző vállalatok.

Hogyan szervezik meg a munkavégzést ezekben a létesítményekben? Milyen problémákkal fordulnak a dolgozók a szakszervezetekhez? Elegendő-e a polgárok számára az az anyagi segítség, amelyet az állam nyújt? Mikor térhet vissza a munka világa a rendes kerékvágásba? Többek között ezekről a kérdésekről beszélget Hugyi Istvánnal, a Szabadkai Önálló Szakszervezetek Szövetségének elnökével Natalija Jakovljević a Magločistač portál podcastjában.

Hány alkalmazottnak mondtak fel a kisbajmoki ipari övezetben a múlt évben, ideértve azokat is, akiknek nem hosszabbították meg a munkaszerződését? Hányan jártak így más szabadkai vállalatokban?

A felmondásokat illetően nincs pontos adatunk, nem minden esetben a munkáltató kezdeményezésére szűnt meg a munkaviszony. Gyakran ez a helyzet, de ebben az időszakban is előfordul, hogy az alkalmazott nyújtja be a felmondását. Az elmúlt év első felében nagyjából 400 személy munkaviszonya szűnt meg, a legutóbbi negyedév végén azonban körülbelül 200-an visszatértek az ipari zónába, hogy a tervezett termelés megvalósulhasson. Nagyjából 200 munkásnak szüntették meg a munkaviszonyát az elmúlt évben, de az ő esetükben tulajdonképpen arról volt szó, hogy a határozott idejű szerződésüket nem hosszabbították meg. A klasszikus értelemben vett felmondás nem volt gyakori, nem történtek komoly leépítések. Voltak viszont cégek, amelyek a 45 napos kényszerszabadság meghosszabbítását kérték az államtól, mivel nem volt elég munka. Ehhez a szakszervezet is hozzájárulását adta, hiszen a legfontosabb, hogy az emberek ne veszítsék el a munkahelyüket és amint újra lehetőségük van dolgozni, visszatérhessenek. Ez egy átmeneti megoldás volt akkor, szem előtt tartva, hogy a munkahelyek megőrzése a munkáltatók és a munkavállalók közös érdeke.

Mely iparágak szenvedték el a legnagyobb veszteségeket, anyagi szempontból és a munkaerő szempontjából?

A legnagyobb veszteséggel a különböző szolgáltatásokat nyújtóknak, a vendéglátóknak és a szállodaiparnak kell számolniuk. A hotelek üresek, ennek pedig természetesen megvannak a következményei. Többen elveszítették a munkájukat például a szabadkai Galleria Hotelben, de így járt sok pincér vagy fodrász is. Más szektorok is nehéz helyzetben vannak, de valamennyivel könnyebben vészelik át ezt az időszakot.

Milyen problémákkal fordulnak leggyakrabban a szakszervezethez a dolgozók?

Az utóbbi időben többen is panaszkodtak a feletteseikre a termelésben dolgozók közül. Nem nevezném mobbingnak a jelenséget, de egyfajta feszültség alakult ki köztük. A főnököknek figyelembe kell venniük a jelenlegi helyzetet, nem várhatják el a munkásoktól, hogy változó körülmények között változatlanul dolgozzanak. Maszkban és szemüvegben például nem tudnak a dolgozók ugyanannyit termelni, mint azelőtt. Fontos lenne feloldani ezt a feszültséget az alkalmazottak és a felettesek között, hiszen csak az egészséges és elégedett ember lehet sikeres a termelésben is.

Többféle problémával, kellemetlenséggel szembesülnek a dolgozók a jelenlegi helyzetben. Ilyen például a védőmaszkok és szemüvegek állandó használata vagy a magas hőmérséklet és páratartalom. A szakszervezet sokat dolgozott azon, hogy javuljon a munkavédelem, ragaszkodtunk például munkavédelmi bizottságok létrehozásához, amelyekben helyet kapnak a munkáltatók és a szakszervezet is. A leggyakoribb gondok közé tartozott továbbá az is, hogy bizonyos vállalatok nem biztosították az előírt távolságot a munkások között.

Probléma az is, hogy a már csődbe ment cégek közül többen nem fizették be a járulékokat, sokáig pedig meg sem térítették a befizetett összeget a munkavállalóknak, akik azokat maguk befizették. Ezt azóta szabályozták, így a 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben befizetett összegeket elkezdték visszakapni a munkások. Ez fontos eredmény az érintettek számára, hiszen komoly összegekről van szó. Akadnak problémák a Solid gyár körül is, amelyeket ügyvédi iroda segítségével kell megoldanunk. A szakszervezet ezen a téren is folyamatosan igyekszik segítséget nyújtani, ahogy bármely más felmerülő gond esetén is.

A világjárványra sem itt, sem más országokban nem volt felkészülve a rendszer. A kezdetekben nem volt elég a védőfelszerelés, az egészségügyi dolgozók nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Szintén kihívásokkal szembesültek a pedagógusok és azok a munkások, akik nagy üzemcsarnokokban dolgoznak. Mi próbáltunk minél többet javítani a helyzeten, mindig elmondtuk a véleményünket és tárgyalásokat folytattunk a munkások érdekében.

Milyen gyakran fordul elő, hogy a munkáltatók megszegik a munkaügyi törvény előírásait? Eleget tesznek a munkásokkal szembeni kötelezettségeiknek?

Azokban a vállalatokban, ahol szakszervezet működik, nincs ilyen jellegű gond: a munkaadók rendszeresen kifizetik a munkásokat, és a járulékokat is befizetik az állam részére. Azok a cégek, amelyek tavaly igényelték az állami segítséget, haladékot kaptak a járulékok befizetésére.

Milyen mértékben segít az állam a gazdaságnak a jelenlegi helyzetben? Elegendő ez a segítség a járvány okozta nehézségek áthidalásához?

A most tervezett csomag részeként háromszor fél minimálbért kapnak a cégek dolgozónként, az előző csomag ehhez képest nagylelkűbb, komolyabb volt. Segített abban, hogy Szabadkán ne legyenek tömeges elbocsátások. A szakszervezetünk szerint a támogatást szelektívebben kellene elosztani, nagyobb figyelmet kellene fordítani azokra, akik nagyobb veszteséget szenvedtek el. Nagy szükség lenne a tervezett szociális kártyára, hogy a forrásokból részesüljenek azok, akik rászorulnak.

Tavaly májusban a Magločistačnak úgy nyilatkozott, a helyzet 2021 második felében normalizálódhat a kisbajmoki ipari övezetben. Mi a helyzet most, mik a kilátások?

A cégek szakszervezeti képviselőivel folytatott beszélgetések alapján úgy gondolom, ez a kijelentés most is megállja a helyét. Biztosan javul majd a helyzet a járvány visszaszorulásával, így valóra válhat ez a jóslat. Vannak cégek, ahol bevezetik a harmadik váltást, több helyen megnövekedett a munkások iránti igény is. Előfordul ennek az ellenkezője is, van, ahol kettőre csökkentik a váltások számát. Hogy hogyan alakul a következő időszak, az függ az Európai Uniótól és azoktól a német vagy amerikai befektetőktől is, akik jelen vannak nálunk.

Mennyire szorgalmazzák a nagyvállalatok a munkások beoltását?

A munkáltatók általában azt ajánlják a dolgozóknak, hogy vegyék fel az oltást. A korábbi időszakban több volt a fertőzött, de azóta már sokan megkapták a vakcinát, vagy átestek a betegségen és rendelkeznek antitestekkel. Reméljük, június-július körül, amikor megérkezik a melegebb idő, valamennyire visszatérhetünk a normális életünkhöz.

Hugyi István (Fotó: Magločistač/Natalija Jakovljević )

Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.