Megnyirbált nyugdíjak, egyre csak csökkenő életszínvonal, a járvány kitörését követően a „maradjanak otthon” könyörgés, mert máskülönben mindegyikőjük meghal, köszönet és hálálkodás a türelemért, a kiépített országért, legújabban pedig egy újabb „köszönöm”, de már egy vitamincsomag kíséretében – nagyvonalakban ezek az elmúlt néhány év „legemlékezetesebb”, nyugdíjasokat érintő államfői megnyilatkozások. A Danas napilap az utolsóként felsorolt vitamincsomaggal foglalkozott szerkesztőségi kommentárjában.
– „Köszönet mindenért a nyugdíjasainknak”, mondta Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić és a világháló legjobb influenszereihez hasonlóan az egy percnél valamivel rövidebb videójában bemutatott három doboz vitamint és nyomelemet, amelyeket ő, vagyis az állam hálája jeléül nekik ajándékoz.
Ha Aleksandar Vučić példát vett volna Dragan Marković Palmáról és 2200 dinárokat osztogatott volna a nyugdíjas hölgyeknek és uraknak, akkor ők eldönthették volna, hogy épp azt a C- és D13-vitamint és pont azt a cinket akarják-e ugyanattól a gyártótól vagy valamelyik másikat.
Azon a 2200 dináron, amennyibe a gyógyszertárakba kerül egy ilyen csomag, amit az állam a legidősebb polgártársainknak ajándékoz, vehettek volna valami mást is. Olyan gyógyszert, amelyre nagyobb szükségük van, amelyet nem tudnak havonta megvenni abból a nagyrészt kicsi, minimális nyugdíjukból.
Több mint kétmillióan vannak ilyenek.
Egyébként a nyugdíjasok megkaphatták volna ezt a majdnem húsz eurót azzal a „kemény” euróösszeggel (30+30+50) együtt, amelyet még idén, egy újabb választási év előtt kapnak.
Ők viszont vitaminokat kaptak, a pénz pedig az említett étrendkiegészítők gyártójához, a Goodwill Pharma céghez került.
Az elnök „megnyílt” 10 millió euró erejéig, amennyibe került ez, a nyugdíjasoknak szánt csomag, ezért az összegért vásárolt az említett cégtől.
Hogy miért éppen tőlük, más kérdés, és hogy ebben a nehéz helyzetben miért egy olyan céget támogatott, amely azon kevés iparág egyikéhez tartozik, ahol jól jártak a járvány ideje alatt.
Vajon mit mondanak majd erre a „támogatásra” mindazok, akik a napokban tüntetéseket jelentettek be – az szabadúszók, a vendéglátóiparosok –, amiért őket nem támogatta az állam?
Vučić számára ez is, mint szinte minden másik húzása, csak egy újabb marketingtrükk. Már sokszor bejöttek neki az egészen nagy trükkök. Miért ne lenne ez most is így, gondolta ő. Lezseren, melegítőfölsőben, mint egy teljesen hétköznapi ember, megüzente, gondol a polgártársaira és felajánlja nekik a segítségét.
Bizonyosan sokan megörültek, de sokan meg is sértődtek. Vajon elég egy doboz vitamin ahhoz, hogy az összes, kampányban elhangzott hazugságot elfelejtse az ember, három doboz „fedezi” a négy évnyi nyugdíjrablást?
Nem tudta volna megmondani nekik, hogy itt van, a ti pénzetekből vettük meg a vitaminokat. Mert ez történt. Úgy, ahogy sok más mindent is.
Miért kell sértegetni embereket egy gyógyszeripari termékekkel teli zacskóval?
Ha már olyan nagyfickó vagy, menj, nézz szét Szerbiában és tudd meg, kinek, mire van szüksége, úgy nézd, hogy azokat a támogatásokat, amelyekről beszéltek, olyanok kapják, akiknek szükségük van rá, készüljenek már el a szociális kártyák, és akkor vegyétek meg Perónak a vitaminokat, ha szüksége van rá, Žikának viszont fizessétek ki azt a támogatást, amire már két éve jogosult, de még nem kapta meg. Újévtől az árak szétszaladtak minden irányba, az általatok emlegetett 1,7 millió nyugdíjasnak lassan kenyérre és tejre sem futja lassan.
Milyen immunerősítésről beszél, Vučić úr?
Kizárólag az ön, választások előttijéről – írják a napilapnál.
A jegyzetet eredetiben ezen a linken olvashatják.
Kenyér és só Marinikának
Nem az e heti volt az első alkalom, hogy botrányba fulladt Marinika Tepićnek, a Szabadság és Igazság Pártja alelnökének utcán megszervezett sajtótájékoztatója. A Jagodinában történtekről írt a nova.rs portálnak Milenko Vasović, aki elsősorban azt kifogásolta a történtek kapcsán, hogy Jagodina „gazdája”, Dragan Marković Palma hagyta, hogy így viselkedjenek a városában Tepićtyel.
– Ha igazán menő arc lenne, akkor Jagodina gazdája keresett volna két legényt, beöltöztette volna őket népviseletbe, készített volna egy kis pogácsát és sót, és régi szerb szokás szerint ő személyesen fogadta volna a vendéget. Igazi házigazdához illően meghívta volna Marinika Tepićet a saját kabinetjébe, hogy megtudja tőle, miért jött el Belgrádból az ő városába.
Ha igazán menő arc lenne, megköszönte volna azt, hogy törődik a jagodinai emberekkel és valami apró ajándékot is készített volna neki. Nem „kétezret az asszonynak”, az sértő, hanem valamilyen szuvenírt, noteszt, egy zsebkendőt… emlékül. Nem kellett volna olyan fogadtatást szervezni, amilyet Dačićnak szokott, más az ő érdeklődési köre.
Ha igazán menő arc lenne, személyesen szavatolta volna a biztonságát, mindent megtett volna azért, hogy az a nő kellemesen érezze magát a városában. És meghívta volna újra, még ha semmiben sem egyeznek. Milyen király arc lett volna, ha a vendéggel TV-vitát szerveztek volna. Miért is ne tudnának vitázni a Palma tévén, a vendég pedig kiválaszthatná az időpontot és a témát.
Egy másik hozzáállás érvényesült, egy olyan, amelyik a régi, állambiztonsági időkre emlékeztet. Csak a hosszú bőrkabátokat cserélték le kopaszra borotvált fejekre és üvöltözésre. Az elv pedig, hogy aki nem úgy gondolkodik, mint mi, az ellenség, az ellenséget pedig ugyebár…
Vajon Jagodina gazdája és Marinika ellenségei egymásnak? Nem, és nem is lehetnek. Csak valamilyen beteg fejekben. Gond viszont akkor van, amikor a beteg elmék viselkedése a többség viselkedésformájává válik.
Tepić asszony és a vele egyet értők, a rendőrállomástól néhány száz méterrel történő, verbális meglincselését a kékbe öltözöttek egy csoportja érdektelenül végignézte. Közülük senki sem próbálta megvédeni a megtámadott nőket. Egyenruhás egerekként viselkedtek, valószínű azért, mert felismerték az ellenzéki politikusnőt. Az ilyeneket meg nem ajánlott védeni, tudják ők, mire gondol a hatalom.
Másképp viselkedek volna, ha a rendőrségnek lenne igazgatója, ha annak az igazgatónak lenne autoritása, és felhívná a figyelmet, ha kell elrendelné: „érkezik hozzátok ez és ez, még jobban figyeljetek oda, feszültté válhat a hangulat, minden esetleges incidenst akadályozzatok meg.” Nem, mindennek az ellenkezője érvényes, a hatalomnak szüksége van az incidensekre, hogy a tömeget tudatlanságba tartsa, az ellenzéket pedig félelemben.
Aki látta a mai (szerdai) jagodinai felvételeket, megérthette, hogy két évtized elteltével is még miért lezáratlan Milan Panić újságíró meggyilkolásának ügye. Azért, mert ugyanaz a sablon érvényes mai is, és mert az érdekek óvják a gyilkosokat.
Nade, miért is nem látja szívesen Marinikát Jagodina gazdája? Ugyanazon oknál fogva, amiért Szerbia gazdája ki nem tudja állni. Azért, mert a lehető legnagyobb bűnt követi el – felteszi a kérdést, hol a mi pénzünk. Őt nem az érdekli, hogy valaki beoltatta-e magát vagy hogy ki a meleg, ő azt kérdezi, hol van a pénzünk. Nyomokat mutat be, és ami még ennél is rosszabb, követői is lettek. Itt van ez a két jagodinai nő – Jelena Kostić és Katarina Jovanović. Ők is felbátorodtak és kérdéseket tesznek fel, sőt, még azt kérik, hogy legyenek nyilvánosak a képviselő-testület ülései.
Marinika ezért nemkívánatos, ezért kell elüldözni. Ezért hangolják ellene a „hazafiakat” és a sötét alakokat. Viszont egyre többen látják azt, hogy ez a pancsovai nő valami igaz dolgot tesz, minden kérdésével megbolondítja a pártot és a sógorságot. Üldözhetik, fenyegethetik, ő már az ellenállás jelképévé vált.
Ezt a hatalom is tudja. Ezért szerveznek neki „forró” fogadtatásokat és keltenek olyan hangulatot, ahol megengedett a Marinika elleni vadászat. Ha bármi is történne vele, a bűnösöket egy lakcímen meg lehet találni – írja Vasović.
Eredetiben itt.
Aleksandar Vučić és a világháló legjobb influenszereihez hasonlóan az egy percnél valamivel rövidebb videójában bemutatott három doboz vitamint és ásványi anyagot, amelyeket ő, vagyis az állam hálája jeléül nekik ajándékoz (Fotó: N1/Instagram/buducnostsrbijeav)
