Már a világjárvány kezdetén egyértelmű volt, hogy ennek az időszaknak pszichológiai szempontból is lesznek negatív következményei – rövidtávúak és hosszútávúak egyaránt. Gyakori a depresszió és a szorongás, továbbá az önpusztítás, a destruktív viselkedés és a kiégés is.

Pavel Černak pozsonyi pszichiáter és pszichoterapeuta két csoportba osztja a pszichológiai jellegű következményeket.

„Az első csoportba tartozó problémáknak az az oka, hogy sok korlátozásnak vagyunk kitéve, ez pedig negatív hatással van ránk. Ha ezek a korlátozások túl sokáig tartanak, ráadásul közben állandóan aggasztó hírek vesznek minket körül, egy idő után káros megküzdési mechanizmusok alakulhatnak ki bennünk. Gyakran jelentkezik ilyenkor az emberekben belső feszültség, hajlam az agresszív viselkedés, a bánat vagy a szorongás iránt, gyakori továbbá az alvászavar és a különböző pszichoszomatikus zavarok is. Ezek mind olyan problémák, amelyek nagyon megkeseríthetik az ember életét”, mondta a szakember a Storyteller podcastjában.

A pszichológiai jellegű következmények második csoportjába a pszichiáter azokat a panaszokat sorolja, amelyek a vírus legyőzése után alakulnak ki a betegség hatására.

„Fontos megemlíteni, hogy a tudomány ezt a témát még nem látja át teljeskörűen, hiszen az adatok nagyon frissek. Az mindenesetre kiderül az esetekből, hogy a fertőzés érinti a központi idegrendszert, a károsodás pedig többféleképpen is megmutatkozhat. Előfordulhatnak elsősorban kognitív problémák, amelyek a szellemi képességeket érintik: a páciensek szellemileg lassabbnak érzik magukat, nehezebben jutnak eszükbe a szavak, károsodnak a pszichomotoros képességeik. Még nem tudjuk, ezek a pszichoszomatikus tünetek pontosan hogyan alakulnak ki és hogyan lehet kezelni őket, mivel folyamatosan újfajta esetekkel szembesülünk”, magyarázza Černak.

Kialakulhatnak másrészt az alkalmazkodóképességre ható tünetek is, amelyek az érzelmi világot és a viselkedést érintik.

„A páciensek instabilnak, sebezhetőnek, érzékenynek, szomorúnak érezhetik magukat még akkor is, ha nincs konkrét problémájuk; egyszerűen csak eluralkodik rajtuk az üresség érzése. Hogy ezek a panaszok mennyire hozhatók helyre vagy hogy meddig tarthatnak, szintén olyan kérdések, amelyeket még nem tudunk magabiztosan megválaszolni. A szakemberek megosztják egymással a kezeléssel kapcsolatos tapasztalataikat, így fokozatosan haladunk a megoldás felé”, mondja a pszichiáter.

A járvány miatt bezártak az üzletek, a cégek, az iskolák és óvodák, nagyon sokan kezdtek otthonról dolgozni. Voltak persze olyanok, akiknek a home-office teljesen idegen volt a kezdetekben, de végül ők is alkalmazkodni kényszerültek az új helyzethez. Ennek a változásnak a hatására egyre inkább összemosódik a munka és a magánélet közötti határvonal.

„Sokan azt gondolták, az otthonról történő munkavégzés kényelmesebb megoldás, hiszen nem kell olyan dolgokkal bajlódni, mint a sminkelés vagy a cipők tisztogatása a munkahelyre indulás előtt. A helyzet azonban az, hogy mindannyiunknak szükségünk van az egyensúlyra, ami magában foglalja azt is, hogy az életünk egyes részei, terei elkülönülnek egymástól. Ideális esetben elkülöníthető egymástól a családi élet és a munka, amely területek különböző időbeosztás, különböző szabályok szerint működnek”, magyarázza Černak, és hozzáteszi:

„Amikor ezek a dolgok összefolynak, egy idő után egyfajta belső káosz alakul ki az emberben. A szervezetünk 24 órás ritmus szerint működik, és ha ez a ritmus felborul, annak fizikai és mentális következményei is vannak.“

Példaként az ápolókat említi a szakember, akiknek az éjszakai műszakok teljesen felborították a napi rutinjukat. „Ebben a helyzetben az ápolók zaklatottabbak,  hajlamosabbak a depresszióra és a pszichoszomatikus betegségekre, de akár a rákos megbetegedésekre is. Már csak ezek a problémák miatt is nagyon jó lenne, ha az életünk visszatérhetne a rendes kerékvágásba.“

Ehhez képest a kiégés olyan probléma, amely a szakember elmondása szerint évtizedek óta ismert, és a koronavírus-járvány előtt is gyakori volt. „Ez a szindróma a járványtól függetlenül jelen van, de ebben a helyzetben tovább erősödik. Nagymértékben érinti azokat, akiknek a hivatása erős elkötelezettséget követel meg, különösen gyakori azoknak a körében, akiknek a mindennapi feladatuk másokon segíteni. Ilyen munkát végeznek a szociális munkások, az ápolók, de például a tanárok vagy a rendőrök is, tehát minden olyan szakma érintett, amelynek meghatározó eleme más emberek segítése, kiszolgálása“ – fejti ki.

A pszichiáter kiemeli, hogy a kiégés kivételesen stresszes helyzetet jelent, de a járványhelyzet alatt ez még intenzívebb és ijesztőbb. „Ez a probléma különösen érzékenyen érinti az egészségügyi dolgozókat. Úgy gondolom, a főnökök közül sokan elfelejtik figyelembe venni a dolgozók mentális egészségét, pedig fontos lenne minél gyakrabban hallaniuk: „Köszönjük!“.

A szakember felhívja a figyelmet arra is, hogy a kiégés gyakran idézhet elő ellenállást a munkánkkal szemben. „A szindrómában szenvedők sokszor feszülten, dühösen indulnak dolgozni, elveszítik a motivációt. Már nem élvezik a munkájukat és fokozatosan a gyűlölet érzése alakul ki bennük a munkahelyükkel szemben. Amikor létrejön ez az erős ellenállás a munkával szemben, ideje munkahelyet váltani.“

Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.

                

 

  

Psihijatar Pavel Černak za Storyteller: Ne znamo kakva će biti izlečivost mentalnih poremećaja nakon epidemije kovid-19 (PODKAST)

Egyre kimerültebbek az emberek (Fotó: Thrive Global)