A távoktatás hatalmas kihívás elé állította a tanárokat, diákokat, szülőket egyaránt. Eltelt egy év, és talán úgy tűnhet, belerázódott mindenki az új körülményekbe. De milyen következményei lesznek hosszútávon az online tanulásnak? Sikerül-e annyi tudást elsajátítaniuk a diákoknak, amennyit kellene? És milyen hatással van mindez a szociális életükre? Ricz Dencs Tünde, egy harmadik osztályos fiú édesanyja, mentálhigiénés szakember, Korponai Csaba informatikus, édesapa, valamint egy nevét nem vállaló magyartanár közölte meglátásait.

Ricz Dencs Tünde szerint az alsós osztályokban éppen az iskolakezdés egyik legfontosabb velejárójára nem jut idő, ez pedig a szociális kapcsolódás.

– A tavaly tavasszal kialakult helyzet az oktatás minden szereplőjét váratlanul érte. S bár az év folyamán több próbálkozás volt az online oktatás értelmezésére, összehangolására, az ismeretségi körömből merített tapasztalat alapján, ez nem minden esetben valósult meg. Az, hogy hosszútávon milyen hiányosságai lesznek a jelenlegi helyzetnek még nem tudjuk, ezt majd kutatási terepet szolgáltat a szociológusoknak, oktatáskutatóknak. Amivel a jelenben találkozom, az az, hogy a különböző tanárok nem egységesek abban, amit elvárnak a diákoktól, továbbá, hogy az online oktatás alatt pusztán az új anyag, jegyzet elektronikus elküldését értik. Nyilván a járvány előtt is jelen voltak ezek a különbözőségek, csak ezeket sikeresebben lehetett kompenzálni a személyes találkozásokkal. Most viszont a diákok sokszor magukra vannak hagyva, illetve a már egyébként is leterhelt családra. Ez az egyébként is sérülékeny csoportot még kiszolgáltatottabbá teszi. A tanulás nyilván úgy hatékony, ha van idő a tanultak elmélyítésére, begyakorlására erre azonban az online tér nem teremt lehetőséget, hisz már annak is lehet örülni, ha az előlátott anyagot a tanár átadja.

A szociális kapcsolódás hiánya a legaggasztóbb következmény

Ricz szerint azonban a legnagyobb hiányosságot a szociális kapcsolatok átalakulása, olykor leépülése jelent. A teljes vagy részleges online oktatás, megtépázza az ebben korban oly fontos kapcsolódási lehetőségeket, barátkozásokat, bandázásokat. Pontosabban ezek is áthelyeződnek az online térbe, ahol azonban nincsenek jelen azok a fékek, amelyek a személyes térben visszatartó erőként tudnának működni pl. egy kortárs bántalmazás esetén.

MTI

Digitális oktatás (fotó: MTI)

– Az alsó osztályokban a rövidített órák nagyon kevés teret adnak a tanultak begyakorlására, rögzítésére. Bármennyire is igyekszik a pedagógus, szinte lehetetlen egyszerre eleget tenni annak az elvárásnak, hogy haladjon a tantervvel, be is gyakoroltassa azt, s mindezt 30 perces órák megtartásával. Az alapkészségek hiánya a későbbiek során gondot fog okozni egy-egy gyerek esetében, de azt hiszem, ezeknek a felismerésére sincs idő, nemhogy a korrigálásra. Összehasonlításképpen, a járványintézkedések előtt egy harmadikos diák 5-5,5 órát töltött el az osztálytársaival, ami jelenleg 2-2,5 órát jelent. Azok a tantárgyak, együttműködési lehetőségek kerültek ki a jelenlegi oktatási formából, ami pont azt tenné lehetővé, hogy megtanulják a csapatban, közösségben való gondolkodást, működést, amelynek mentén elsajátíthatnák az egymáshoz való kapcsolódás szépségeit és nehézségeit. Én ezt tartom igazán aggasztónak.

Hasonlóan látja a helyzetet az informatikus édesapa, Korponai Csaba is. Lánya már felsőosztályos, és jól veszik az akadályokat a tanulásban, de a távoktatás kapcsán azt mondja, hogy a mai gyerekek fogékonyak a digitális tartalmakra így a tananyag, a lexikális tudás ilyen fajta elsajátítása nem fog gondot jelenteni számukra, viszont a csapatmunka munka-, a szociális kapcsolatok-, a nyilvános szerepvállalás- (pl. felelés az osztály előtt) hiánya komoly hátrányt jelent majd nekik az életben.

Gyors tempó, hiányzik a személyes kapcsolat

A fiam jelenleg harmadikos. Pontosan látom, hogy bár a tanító néni igyekszik gyakorlási órákat betenni, iszonyú a tempó, hisz a tanterv nem módosult a rövidített órák ellenére. Még a karantén idején kialakítottunk közösen egy rendszert, amiben van tanulás, gyakorlás, játék, közösen eltöltött idő és házi munka is. Szorgalmi feladatok elvégzéséért kütyüzési idő jár. Igyekszünk olyan programokat is szervezni, ahol találkozhat a barátaival is. Ez olykor komoly logisztikát, szervezést igényel, hisz mindketten dolgozunk a férjemmel, sokszor home office-ban. Nyilván azt szeretnénk, sok más szülőtárssal egyetemben, hogy a lehető legkisebb mértékben érezze meg ennek az elképesztő korszaknak a negatív hatásait – mondja Ricz Dencs Tünde.

Korponai Csaba szerint nagyon más a helyzet most, mint egy évvel korábban.

– Az járvány és ezzel az online oktatás kezdetekor sem a tanárok sem a diákok nem voltak felkészülve. Az órák ad-hoc történtek a Facebookon, e-mailben, TV-n stb. Ezt nagyon nehéz volt követni úgy a gyereknek, mint a szülőnek is. Amióta egységesen az Edmodo oktatási platformot használják, ez sokkal egyszerűbbé vált. A szülők számára is pontosan követhetőek az órák, a beadandó feladatok és egyéb határidők menete. A tananyagok könnyen megtalálhatók, visszakereshetők – meséli Korponai, aki nem gondolja, hogy ez a módszer teljes mértékben helyettesíteni tudja az osztálytermi oktatást, hisz nincs személyes kapcsolat, nincs visszajelzés a tanár számára, hogy értik-e vagy sem a gyerekek a tananyagot, másrészt viszont sokkal szabadabb teret ad a tanulóknak a kutatásra, a tudás alternatív úton történő megszerzésére (például YouTube-videó), ami a mai világban már nélkülözhetetlen képesség.

– Én az online oktatási technikák, például hogyan fotózza le és töltse fel az Edmodóra a füzetben kidolgozott feladatot úgy, hogy az olvasható és kezelhető legyen a tanár számára, elsajátításában segédkeztem. A tananyag elsajátításában kevésbé kell besegítenem, mint a tantermi oktatásnál, hisz az online oktatásban visszanézhető, visszaolvasható a tanóra.

Mit mond a tanár?

Egy, a neve elhallgatását kérő általános iskola magyartanár kicsit másként látja a mindennapok kihívásait, mint a szülők. Azt mondja, kidolgozott tervről, rendszerről nem igazán beszélhetünk, inkább csak egyfajta hirtelen megoldásról.

– Ami az online oktatást illeti, inkább csak buktatókról beszélhetünk. Egy éve annak, hogy kénytelenek voltunk ezt az oktatási formát választani, és ha most is abba kényszerülünk az iskolaév végéig, akkor már óriási hátrányban leszünk, tanárok, diákok egyaránt. A szülők pedig csak a fejüket fogják, hogy egy olyan feladat hárul rájuk újra, amit nem kértek. Azt hiszem, a tanárok egyetértenek abban, hogy a rendszer így nem működik, annak ellenére, hogy a minisztérium imába foglalja annak a nevét, aki ezt a tervet ügyesen kidolgozta. De az, hogy kidolgozta, erős túlzás. Kiadott valamit az eszük, inkább úgy fogalmaznék, hogy másolják a külföldi mintát.

– Már most látom, mekkora hiányosságaik vannak a diákoknak. Sok minden kimaradt a tavalyi évből, amire építeni kellene, de nincs mire, és nincs is mikor. Most kezdődik a versenyidőszak, készülünk már az első félévtől, abban bízva, hogy az előírások betartása mellett, az írásban történő versenyeket megtartják tavasszal. Ami az általános iskolákat illeti, csak a nyolcadik osztályosok mérettethetik meg magukat. A többiek nem. A jóképességű tanulók azok, akik a legnagyobb hátrányban vannak. Ellustultak, nem tanulnak annyit, mint korábban. A 30 perces órák után otthon még feladatok várnák őket, amelyekkel ki kellene egészíteni az órán átvetteket. Ezeket nem csinálják. Szeptemberben és októberben még volt, aki igyekezett, de ha már volt egy-két tanuló, akik miatt a következő órán kényszerültünk átvenni az otthoni feladatot, végül a szorgalmasabbja sem törte magát, mondván minek, ha az iskolában úgyis megcsináljuk utólag. Legyinthetnénk, és mehetnénk tovább, de csak ott kötünk ki, hogy nincs mire építeni.

Otthon nem mindenkinek adottak a feltételek

A tanárnő arról is beszélt, hogy iskolán és osztályon belül is nagy különbségeket lehet tapasztalni.

– Nincs otthon mindenkinek számítógépe, nem rendelkezik mindenki okostelefonnal. És ember legyen a talpán, aki egy iskolai váltást otthonról a 10 x 15 centiméteres telefonjáról végig tud követni úgy, hogy pár hét leforgása mellett nem az optikusnál köt ki. Vannak családok, ahol 2-3 gyermek iskolaköteles, és nincs annyi készülékük otthon, amelyről tanulni lehetne. Próbálják beosztani az idejüket, hogy határidőre, amit a tanárok előreláttak, elkészüljenek. Igyekszünk toleránsak lenni, de a tanárok feje felett is gyülekeznek a viharfelhők, amikor a semmit osztályozni kell. Jóindulatból vagy éppen sajnálatból megadjuk a pozitív osztályzatot, mert ilyen körülmények között nem buktathatunk, annak ellenére, hogy tudjuk, évet ismételne a tanuló, ha hagyományosan folyna az oktatás – mondja a tanárnő, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy közeleg a záróvizsga azon diákok számára, akik minimum két évet áldatlan állapotok között tanultak:

– Ekkor szembesülünk majd a tényleges eredményekkel. És olyat látunk majd, amit nem szeretnénk, ezt tudjuk előre. Bizonyára lesznek kivételek, hiszen működhet az online oktatás jól és rugalmasan. Irigylem azokat a kollégákat, akiknek ez megy. Én még nem találkoztam ilyennel, de szívesen meghallgatnék egy pozitív véleményt is.