A következő történt: Zoran Kesić a tömeges oltás megkezdésének első napján beoltatta magát a Belgrádi Vásár épületében berendezett oltóponton, erről közzétett egy posztot a Facebook-oldalán és így végre kiderült, hogy Kesić valójában Vučićnak dolgozik, vagy legalábbis ilyen benyomása lehetett az embernek, ha elkezdte olvasni a poszt alatti kommenteken Kesić falán.

Ahol összegyűlt valami társadalmi alcsoport, az ellenzéki oltásellenesek közössége, melynek tagjai azzal vádolták Kesićet, hogy na itt van, eladta magát egyetlen vakcináért Vučićnak, merthogy, ugyebár Vučić a saját pénzéből szerezte be azokat az oltásokat, ezért mindent bojkottálni kell, aminek köze van Vučićhoz és a pénzéhez. Amely pénz, bizalmasan megsúgom, a mi pénzünk tulajdonképpen.

Kerülni kell, tehát a Miloš Veliki autópályát, csak az Ibari főútvonalon lehet autózni, csak azért, hogy dacoljunk Vučićtyal, aki azt a pályát a saját pénzéből építette, aztán pedig a saját pénzéből avatta fel.

Vagy ha ne adj Isten, a Kedves Olvasó bekapja a Covidot, az orvosok pedig lélegeztetőgéppel próbálják megmenteni az életét. De olyan lélegeztetőgéppel, amelyet Vučić szerzett be. Mi a teendő ilyen esetekben?

– Segítség, nem akarom Vučić lélegeztetőgépét! – kezd üvölteni az Olvasó, amennyiben abban a pillanatban képes bármit is üvölteni és követelni kezdi, hogy egy olyan lélegeztetőgép tubusát nyomják le a torkán, amelyet az ellenzék szerzett be; még akkor is, ha az az ellenzék egykoron hatalmon volt.

Ugyanis fennáll a lehetősége annak, hogy ha olyan lélegeztetőgép segít életben maradni a Kedves Olvasónak, amelyet Vučić szerzett be (vagy legalábbis olyan, amelyről ő azt állítja, hogy ő maga szerezte be), az Olvasó magára vonja a közösségi hálón ténykedő ellenzékieket, ami esetenként akár a koronavírus-fertőzésnél is rosszabb lehet.

Tehát írásbeli tanúsítványt kell kérni, hogy a lélegeztetőgépet nem Vučić szerezte be, majd csak ezt követően engedélyezni, hogy azt bekössék az olvasónak. Elvégre jobb hősi halált halni Vučić lélegeztetőgépe nélkül, mint életben maradni egy olyan gép segítségével, amelyet ő szerzett be. Vagy amelyről legalábbis ő azt állítja, hogy ő maga szerezte be. De, Kedves Olvasó, hidd el, Vučićnak nem kell mindent elhinni, még az is lehet, hogy a lélegeztetőgépet nem is ő szerezte. Az is megtörténhet, hogy a lélegeztetőgépet az Önök és a mi pénzünkből vették meg, abból a pénzből, amelyekből Vučić egész napos önpromóciós rendezvényeket tart mindenütt, ahol akár egyetlen kamerát is lát. Márpedig őt folyamatosan követik a kamerák, gyakorlatilag a nyakába akaszthatna egy olyan feliratot, mint amilyen a boltok bejárata felett van, s amely mindenkivel tudatja, hogy „Az objektum távfelügyelet alatt áll”.

A tömeges oltás harmadik napját a Danas napilap szerkesztősége is kihasználta, hogy elviselje azt a sorsfordító szúrást a bal, vagy opcionálisan a jobb felkar izomzatába, majd mi is közzétettük mindezt a szerkesztőség közösségimédia-felületein. Igazi vesszőfutásban volt részünk, legalább olyanban, mint Kesićnek a Sinopharm oltóanyagának befecskendezése után: össznépi szitokáradattal és „nem kedvelésekkel” kellett szembenéznünk, fogadkozásokkal, amelyekben elmagyarázták a felháborodottak, hogy többet bele se pislantanak a Danas hasábjaiba, arról posztoltak, hogy mindig is tudták, hogy a Danas Vučićnak dolgozik, mert a mai, korszerű Szerbia hősiessége valójában abban rejlik, hogy az ember elpusztul a koronavírus következtében, de nem oltatja be magát Vučić vakcinájával És abban, hogy növeli azok számát, akikről Vučić válságtörzse minden nap 15 óra körül közöl újabb adatokat.

A korszerű szerb Jan Palach olyan ember, aki Vučić rezsimje elleni tiltakozásképpen bojkottálja az oltási programot. Legalábbis ez lehet a magyarázata ezeknek a tömeges oltásellenes támadásoknak. Noha ez a magyarázat kissé bugyuta: végső soron ki győzheti majd le Vučićot, ha az ellenzéki és kritikus nyilvánosság életét veszíti a Covid-19 következtében, hogy így dacoljon Vučićtyal?

„Meghalok, de hősi halált halok, mert nem oltattam be magam Vučić vakcinájával és nem voltam hajlandó engedni, hogy Vučić lélegeztetőgépének csövét a torkomba dugják” – írja majd a végrendeletekben.

A Danas Facebook-posztja alatt még számos szamárság szerepelt, olyasmi, hogy most aztán becsippeltek bennünket, noha egy barátomnak, aki taxisofőr, s aki elmondta nekem ezt a chipeléses elméletet, bevallottam,  hogy mindig is szerettem volna egy chipet. Akkor ugyanis mindig tudnám, hol vagyok, nem úgy, mint mostanság, amikor fogalmam sincs, merre járok. Ha lenne egy chip bennem valahol, könnyebben megtalálhatnának.

Szerbiában a vakcina visszhangja kiváló, köszönhetően többek között annak is, hogy Európának nem kell a kínai oltás. De mi úgyis olyan nemzet vagyunk, amelynek mindene kínai: a legtöbbet a kínai boltokban vásárolunk, hatalomban pedig a Demokrata Párt kínai másolatát tarjuk. És Zoran Đinđić kínai másolatát.

Azonban az oltakozási kedv nem nevezhető kiválónak, noha az oltási tervet jobban megszervezték, mint a választási csalásokat, márpedig eddig a választási csalások bizonyultak az egyetlen szervezett folyamatnak, amelyet Aleksandar Vučić csapata a magáénak tudhatott.

Az oltási hajlandóság nem nevezhető kiválónak, még ha a hatalom igyekszik is ilyen képet festeni. Ugyanis a polgároknak csak a tíz százaléka jelezte, hogy szeretné beoltatni magát. Az a Szerbia, amely nem szavaz Vučićra, valamilyen szinten még hajlandó is beoltatni magát. Kivéve azt a néhány száz kommentelőt a közösségi médiában. Ugyanakkor azonban az országnak az a része, amely Vučićra szavaz, meggyőződésesen hisz az összeesküvés-elméletekben – ellenkező esetben nem is szavazna Vučićra. Így aztán kerüli is az oltást, amennyire csak teheti.

Megvádolni Kesićet, a Danas szerkesztőségét vagy bárki mást, hogy Vučićnak dolgozik, pusztán azért, mert beoltattuk magunkat, megdicsértük az oltóponton dolgozó egészségügyi személyzetet és mindezt közzétettük a közösségi médiában – na ez korunk értelmetlenségének csúcsa. Beoltathattuk volna magunkat úgy, hogy azt soha senki ne tudja meg, de meggyőződésünk, hogy a közéleti személyiségek és újságírók felelőssége a társadalommal szemben nagyobb, mint másoké, hogy feladatunk példát mutatni az értelmes embereknek, hogy ők is oltassák be magukat, mert ez az egyetlen módja annak, hogy véget vessünk ennek az agóniának, amelyben egyformán pusztulnak Vučić ésDjilas hívei, a baloldaliak és a jobboldaliak, a haladók és a demokraták, az Informer és a Danas olvasói.

Aki azt hiszi, hogy az oltakozás politikai kérdés, nem teljesen normális. Márpedig ilyenek mindkét oldalon vannak. Igaz, a kormánypártiak között lényegesen többen. A hatalom a vakcinációt a választási kampány részének tekinti, így Ön semmiben sem különbözik tőlük, ha ezt elhiszi nekik.

Egyes ellenzéki szimpatizánsok gondolkodása, melyekre posztjaikból lehet következtetni, azt mutatják, hogy ez a gondolkodásmód semmiben sem különbözik a rezsim propagandájától, csak az iránya más.

Még a Pink újságírója is megkérdezte a napokban Vučićot: kommentálja a tényt, hogy Kesić és a Danas politikai rovatának vezetője beoltatta magát. Ez arra utal, hogy a rezsimhű médiának is az a feladata, hogy az oltakozást politikai kérdéssé változtassa. Ebbéli igyekezetükhöz társulnak azok az okostojások, akik kemény ellenzékiekként igyekeznek mutatkozni.

A Vučić-ellenes oltásellenesség az ellenzéki ténykedés helyhez kötött alfaja. Ezt a mozgalmat nem járványügyi szakemberek fogják tanulmányozni, hanem szociológusok. De erről majd egy másik alkalommal szólunk, amikor már túléljük a koronavírus-járványt oltás nélkül. Vagy Vučićot, beoltva.

Draža Petrović – a szerző a Danas napilap főszerkesztője

Illusztráció (Fotó: jezikofil)