Úgy tűnik, Bende Balázsnak be kell bizonyítania: igaza van. Másképpen nem magyarázható, hogy a blogjában 2021.02.16-ára datált bejegyzését miért kellett szinte szóról-szóra megismételnie az M1 Világ néven futó magazinjában négy nappal később. Szeretném megismertetni ezzel az „aranyköpés-sorozattal” mindazokat, akik nem olvassák a külpolitikai szakértőként kikiáltott egyén bejegyzéseit, illetve nem nézik az igencsak kis nézettséggel bíró műsorait:

Összeesküvésgyakorlat 

Donald Trumpnak igaza volt. Valóban létrejött egy összeesküvés ellene az Egyesült Államokban. Erről a neves Time magazin írt nemrég. Ez a lap nehezen lenne vádolható Trump-pártisággal, vagy republikánus nézetek terjesztésével. Mégis ez a magazin írta meg a történetét az Amerikai Egyesült Államok talán legundorítóbb és egyik legnagyobb szabású összeesküvésének, amelynek célja a lap szerint az volt, hogy megmentsék a 2020-as elnökválasztást.

Az összesküvők vezetője, egy nagy befolyású politikai stratéga, az egyik liberális szakszervezet vezetőjének tanácsadója. Mike Podhorzer-t a demokrata párton belül egyfajta politikatechnikai mágusnak tartják, akinek szinte minden nagyszabású terve sikerül.

2019-ben döntött úgy, hogy veszélyben a választás, mégpedig Donald Trump jelenti a veszélyt. Ahogyan fogalmaztak, nem Trump választási győzelmétől tartottak (bár ezt nehéz lenne elhinni), hanem attól, hogy az elnök tönkreteszi a választás intézményét. Trump ugyanis rendszeresen arról beszélt, hogy összeesküvés formálódik ellene, csalással, a választási rendszer meghekkelésével akarják tőle a demokraták elvenni a győzelmet, és ha kell, perrel szerez érvényt igazának.

A választás megmentése érdekében tehát formálódott ellene egy összeesküvés, amely elérte, hogy több államban megváltoztassák a választási és szavazási szabályokat és törvényeket; és amely perek tucatjaival fenyegette meg azokat a tisztviselőket, szervezeteket, amelyek hajlandók lettek volna Trump „teljesen alaptalan pereinek” helyt adni.

Donald Trumpnak ebből a szempontból is igaza volt.

A villámgyorsan felépített hálózatban több ezer ember vett részt és sokszázmillió dollárból gazdálkodott. 2020 márciusában 150 NGO levelet írt minden kongresszusi képviselőnek, szavazzák meg, hogy a COVID-járvány utáni helyreállítási pénzek egy részét a választási apparátusra költsék. 2 milliárd dollárt kértek, 400 milliót szavaztak meg erre a célra végül. Ez a pénz mind arra ment, hogy olyan választási tisztviselői hálózat legyen szinte minden amerikai államban, amely nem hagyja majd, hogy utólagos perek és jogi eljárások (értsd: jogorvoslat) befolyásolhassa a tervüket.

De kaptak 300 milliót az összeesküvés résztvevői a Facebook alapítójától is. Azt a Time ugyan nem írta meg, hogy magát a Facebook cenzúrát is adta-e vele, vagy az ajándék volt. A nagy közösségi háló ugyanis kőkeményen cenzúrázott minden olyan tartalmat, amely akár csak megemlítette a lehetőségét egy választási összeesküvésnek vagy befolyásoló rendszernek.

Soros Györgyhöz ezer szálon kötődő NGO-k és aktivistahálózatok több ezres tömeget adtak. Például amikor az egyik állam választásokért felelős tisztviselője Washingtonba ment a Trump kampánystábbal találkozni, tüntetők várták a felszálláskor, a leszálláskor, az étteremnél, ahol evett. A náluk lévő molinóra azt írták: Figyelünk téged! Vagyis kőkemény megfélemlítés, lelki terror, fizikai zaklatás is volt a választást megmentő összeesküvés eszköztárában.

Első olvasásra nehéz eldönteni, hogy a Time cikkének írója kérkedik vagy magyarázkodik, amikor az összeesküvésről ír. Leginkább a büszkeséget lehet kiolvasni a sorok közül. Azt írja, ennek a cikknek is az a célja, az összeesküvés legyen része a nyilvános történelemnek. Mert ez az összeesküvés mutatta meg, mennyire törékeny maga a választás intézménye, és mekkora munka kellett ahhoz, hogy ezt a demokratikus intézményt megvédjék és megerősítsék.

Ehhez azonban – úgy tűnik – a demokrácia minden írott és íratlan szabályát meg kellett szegniük.

Úgy tűnik ez a propagandista (sajnos, sok ok miatt nem merem újságírónak nevezni), nem ismeri az újságírás legalapvetőbb szabályát, hogy amennyiben idézni kíván egy forrást vagy hivatkozni szeretne arra, akkor illik megjelentetni a pontos forrást, valamit az írás teljes címét. Mivel ezt nem tette meg, így csak találgathatok, hogy a Time magazin 2021. február 15-én The Secret History of the Shadow Campaign That Saved the 2020 Election (Az árnyékkampány titkos története, amely megmentette a 2020-as választásokat) címen megjelentetett írására gondolhat, amelyet Molly Bell, a magazin nemzetpolitikai külmunkatársa készített február 4-én. Így máris rádöbbenhetünk az első nagy csúsztatásra, szó sincs a Time álláspontjáról, hiszen egyértelmű: az írás tartalmáért a szerző a felelős.

Most én kiragadok egy részt az emlegetett írásból:

Több száz jelentős gazdasági vezetőt, akik közül sokan támogatták Trump jelölését és támogatták politikáját, engedelmeskedésre szólítottak fel. Az elnök valami miatt rosszul érezte magát: »Nagyon-nagyon furcsa volt az egész«. Trump decemberben 2-án kijelentette: »A választásokat követő napokon belül tanúi lehetünk a győztes kihirdetése érdekében teendő összehangolt erőfeszítéseknek, még akkor is, ha a kulcsfontosságú államokban még számolni fognak«.

Trumpnak bizonyos értelemben igaza volt.

A színfalak mögött összeesküvés bontakozott ki, amely egyszerre korlátozta a tüntetéseket, de összehangolta a cégek vezéreinek ellenállását is”.

Csakhogy mit is írt a szerző a Bende Balázs szerint „talán legundorítóbb és egyik legnagyobb szabású összeesküvésről”:

Az üzleti élet és a munkaerő közötti kézfogás csak egy alkotóeleme volt a választások védelmét szolgáló hatalmas, pártokon átívelő (azaz részt vettek benne a demokraták és a republikánusok is!) kampánynak – rendkívüli árnyék-erőfeszítés, amelynek célja nem a szavazás megnyerése, hanem annak biztosítása, hogy az szabad és tisztességes, hiteles és korrupció mentes legyen.”

Hiába kutattam át a majd 38.000 karaktert tartalmazó írást a már idézett részben található meg (csak egyszer), hogy Trumpnak igaza van. Úgyszintén hiába olvastam el végig a cikket, nemcsak Soros György (George Soros) nevét, hanem az általa alapított bármelyik amerikai NGO elnevezését sem találtam sehol. Annál többet olvastam a Trump miatt elégedetlen üzletemberekről, a kiábrándulásuk miatt a Republikánus Pártot elhagyó vezetőkről, na meg egyéb elégedetlenkedőkről.

Sajnálom, hogy senki nem vette a bátorságot, hogy ezt az írást lefordítsa magyarra (de akár szerbre is), sokat lehetne tanulni ebből, csak például arról, hogyan lehet tisztességes választásokat szervezni, de arról is, miként kell marginalizálni a narcisztikus diktátorocskákat. Meglehet, ezért nem található meg sem az M1 által bemutatott filmecskében, sem pedig Bende Balázs firkálmányában a forrás elérhetősége.

  Bende Balázs (MTVA/Képernyőkép)