A 2020-as év egyik legemlékezetesebb nyelvbotlása napokig téma volt: mint ismeretes, Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség és a szerb képviselőház alelnöke a parlament ülésén az orgona (orgulje) szó helyett az orgia (orgija) szót használta szerb nyelvű felszólalásában. A közösségi oldalakon valósággal nekiestek, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették. Persze, a fotelban ülve, amikor a tudásról nem kell számot adni, könnyű bátornak lenni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Kovács Elvira kiválóan beszél szerbül és angolul, szinte minden esetben felkészülten nyilatkozik az adott témában több nyelven is.

Természetesen az már egy másik téma, hogy az ember egyetért-e, vagy nem az általa képviseltekkel, hogy tetszik-e neki annak a pártnak a programja és tevékenysége, amelyet Kovács Elvira úton-útfélen igyekszik népszerűsíteni, de hogy valakinek a tudását és a tevékenységét egy igencsak szerencsétlen nyelvbotlás alapján ítéljék meg, az nagyon nincs rendjén.

Viszont a Kovács Elvira által elkövetett nyelvbotlás egy olyan dologra világított rá, amin valamennyien elgondolkozhatunk, és kicsit erősebben fogalmazva, aggódhatunk is, ugyanis a köztársasági parlamentben az orgia szó úgy ment át, mint kés a vajon, vagy ahogy a sportban szokták mondani: csont nélkül. Sem egy felszisszenés a közeli vagy távoli padsorokban, esetleg egy mosoly valamelyik képviselőtől, vagy akár az érintettől. Mennyire figyelnek a parlamentben az emberek egymásra, ha senki fülét nem sértette az oda nem illő szó?

Ez a helyszínen reakció nélkül maradt nyelvbotlás (is) bizonyította, a dolgokat olyan szinten döntötték már el előre, hogy a vita során bárki mondhat bármit, annak következménye nem lesz. A végén jön a szavazógépezet, és egy gombnyomással megteszi azt, amit megkövetelt tőle… nem, nem a haza, hanem az, akitől függ a politikai életben maradása. És a legnagyobb gond az, hogy ez Szerbiában valamennyi városi és községi képviselő-testületre, valamint az önkormányzatok által felállított bizottságokra is igaz. Nincs, vagy alig van már olyan, aki ezeken az üléseken önálló véleménnyel mer(ne) előállni. És ez sokkal nagyobb baj, mint az, hogy valakinek megbotlik a nyelve, mert ennek a viselkedésnek és hozzáállásnak súlyos következményei lesznek a felnövő generációra nézve.

Az írás nyomtatott változata a Családi Kör 2021. január 21-ei számában jelent meg.

Kovács Elvira a köztársasági parlamentben (Fotó: RTS2/Printscreen)