Időre és alkalomra volt szükség, hogy a nagyközönség előtt is bemutatkozzon az új gazdasági miniszter, Anđelka Atanasković. Kapóra jöhetett neki, hogy a kinevezése óta végre az egyik tévéállomás felkérte, hogy ismertesse a jövő évi költségvetés tervezetét. Az általa felvázolt adatokból sok minden kiderült, csak az nem, hogy miért nézi szenilisnek a polgárok azon részét, akik akár csak felületesen is, de figyelemmel kísérik a honi gazdasági-pénzügyi folyamatokat.

Az általa elmondottak alapján ugyanis a szakemberek nagy része felkaphatta a fejét, hiszen egy halom féligazsággal, befejezetlen gondolatmenettel traktálta a nézőket.

Ahhoz már nem fér kétség, hogy az elkövetkező esztendő első negyede igencsak próbára teszi a törpe-, kis- és közepes vállalkozásokat, hiszen Szerbia (és sajnos nem csak Szerbia) gazdasága a megbénulás borotvaélén táncol. Azt el kell ismerni, hogy csaknem kizárólag a rajta kívül álló okok, vagyis a világjárvány miatt került ebbe a helyzetbe. Más lapra tartozik, hogy a honi vezetők széltében-hosszában azzal dicsekednek, hogy mi vagyunk a legkevésbé rosszak egész Európában. Sovány vigasz! Mert mi hasznom abból, hogy elpusztult a szomszéd két tehene, amikor az egyetlen enyém is dögrovásra került?

Az adott hangoztatott és ettől eltérő reális körülmények között is muszáj megállapítani egy költségvetési keretet, olykor a részleteivel együtt, a miniszter asszony által felsorolt adatok azonban töprengésre adnak okot, szerinte ugyanis a nyakunkon levő esztendőben az állam 160 milliárd dinár összegben szándékozik segítséget nyújtani a bajba került gazdasági ágazatoknak. Azt ugyan nem részletezte, hogy ebből mennyi a támogatás, és mennyi a kedvezményes hitel. Pedig az érintetteket – talán – ez érdekli legjobban. A nyilatkozatából annyi kiderült, hogy 20,55 milliárd dinárral fog az államkassza néhány nagyvállalat hóna alá nyúlni. Aligha kétséges, hogy állami cégekre, mezőgazdaságra és az útügyre gondolt.

Látszólag nagy összegről van szó, de ha még valaki emlékszik a korábbi években csupán a pártkáderek által (csapnivalóan) vezetett vasút támogatására, vélheti, hogy a két évvel ezelőtti 16 milliárd dinár úgy elfolyt, mint a lyukas zsákból a búza. Ha jövőre is ennyi pénzt szivattyúzik ebbe a közvállalatba, mi marad a többinek?

A nagyvonalú ígérgetésnek van egy még rosszabb vetülete. Vajon melyik zsebből kotorja elő a kormány az 1,4 milliárd eurót (vagyis a 160 milliárd dinárt), hiszen a gazdaság működésének könnyítése érdekében megengedte, hogy a vállalatok és a vállalkozások csak később (mikor?) fizessék be az esedékes adójukat és járulékaikat. Egyes számítások szerint a kötelezettségek 95 százaléka behajtatlan maradt. És ezt a jogot a következő év derekáig fenn akarja tartani. Vagyis túl sok bevételre nem számíthat.

Naivság lenne abban bízni, hogy a beszedendő vámok elégségesek lesznek a kincstáron keletkező lyukak betömésére, hiszen a külkereskedelem is megtorpant. A kiadások pedig nem fognak csökkenni. Sőt! Hiszen a közületek dolgozóinak fizetésemelést, a nyugdíjasoknak pedig járandóságnövelést ígértek. Mindezt megfejeli az a 120 milliárd dinár, vagyis kereken egymilliárd euró, amit a kormány a külföldi befektetők Szerbiába való vonzására szándékozik fordítani.

A legnagyobb gondot azonban a vírus gazdasági következményei okozzák, amennyiben a cégeknél újév után sem indul be a termelés és főleg az értékesítés, az elhalasztott kötelezettségeket pedig valamiből fizetni kell. Legtöbb vállalat és vállalkozó eddig úgy igyekezett megoldani a szorult helyzetét, hogy szélnek eresztette a dolgozóinak egy részét. Ezzel – kénytelen-kelletlen – komoly csapást mért a kiskereskedelemre, hiszen a fizetés nélkül maradt emberek, családjukkal együtt, kénytelenek voltak erősen meghúzni a nadrágszíjat, ami a vásárlásokat illeti. Ezzel pedig csökkent a forgalmi adó összege.

Lévén, hogy a járványügyi helyzet nem sok jóval kecsegtet, a tartalékkal nem rendelkezők előbb-utóbb kénytelenek lesznek lehúzni a rolót, ezzel is érzékenyen duzzasztva a munkanélküliek számát. Ez elsősorban az idegenforgalomra, a vendéglátóiparra és a különféle szolgáltatásokra vonatkozik. Márpedig arra nem lehet számítani, hogy a kormány csak nekik nyújt segítő kezet, mivel ez szembemenne az alkotmánnyal, és a „kalapból” kimaradtak nemzetközi bírósághoz fordulhatnának, ami komoly eurómilliárdokba kerülne az államnak.

A fentiekből tehát arra lehet következtetni, hogy a miniszter asszony okfejtései igencsak sántítanak, s az egész költségvetési javaslat – a szokásokhoz híven – meglehetősen hevenyészve készült.

Anđelka Atanasković gazdasági miniszter és kísérete (Fotó: Blic)

Both Mihály