Mindenhol Trump – csak éppen a Twitteren nem, mert onnan kitiltották. Máskülönben az elmúlt héten a világsajtó főként a Capitolium megrohamozóival, az Egyesült Államok jövőjével és az uralkodó gyűlöletpolitikák ódiumával foglalkozott.
Trump gyűlöletpolitikája Európára is kihat
– írja a prágai Hospodářské noviny a washingtoni eseményekről:
„Nehéz elképzelni, hogy nálunk egy párt támogatói megrohamoznák a parlamentet egy elvesztett választás után. De egészen a közelmúltig ez Amerikában is elképzelhetetlen volt. Most azonban már világos, hogy hova vezethet a gyűlölet politikája. A gyűlöletbeszéd és a hatóság elleni felbujtás könnyen fajulhat nyílt erőszakká.
De ne ámítsuk ám magunkat: nálunk is léteznek olyan politikai erők, amelyek kedvüket lelték a Capitolium megrohamozásában.”
A madridi El Mundo szerint:
„A régi liberális igazság ma igazabb, mint valaha: a demokrácia nem egy visszavonhatatlan szerzemény. És a szabadság ára, ahogy Thomas Jefferson mondta, az örök éberség.
Remélhető azonban, hogy az amerikai demokrácia Joe Biden megbízatása alatt kiheveri a január 6-i eseményeket.”
„Ez nem Amerika”, írja a budapesti Élet és Irodalom (ÉS):
„[…] Az ostrom napján Trump nagygyűlést rendezett a Fehér Ház kerítése melletti parkban, ahol közölte legbuzgóbb híveivel, hogy »Soha nem adjuk fel. Soha nem ismerjük el a választási vereséget.«
Kimondva nem szólította fel őket, hogy rohamozzák meg a törvényhozás épületét, azt hívő aktivisták szervezték a Facebookon és az Instagramon »Operation Occupy the Capitol« címszóval. [De azért explicite arra buzdította őket, hogy vonuljanak a Kongresszus épületéhez és „foglalják vissza országukat”, méghozzá „erővel” – mert „gyengeséggel soha nem fogják megtartani”.]
Hogy miért nem volt sikeres a washingtoni felkelés?
Alapjában véve a kétszázharminckét éves, sok vihart kiállt alkotmányos intézményrendszer – benne a működő fékek és ellensúlyok – stabilitása miatt. A végrehajtó hatalom – az elnök alatti szinteken – teszi a dolgát, a Szenátus teszi a dolgát, az egyes államok kormányzata teszi a dolgát. Várhatóan a bíróságok is hivatásuknak megfelelően cselekszenek.
Mindezt több vagy kevesebb hibával, de az intézményrendszer nem attól jó, hogy egyes aktorai nem hibáznak, hanem attól, hogy a gyarló szereplők fékezik és egyensúlyozzák egymást. Egyetlen ember és egy vagy több szélsőséges kisebbség nem tudja megakasztani a gépezetet.“
Amerika megosztottsága példátlan
A dán Jyllands-Posten szerint Amerika még soha nem volt ennyire megosztott, mint manapság:
„Trump most el fog tűnni. De mi lesz azzal a több millió emberrel, akik elfeledettnek érezték magukat és valóban megbíztak benne? Biden feladata most az lesz, hogy az amerikaiakat összetartsa. Ezt persze könnyebb mondani, mint megtenni.
Donald Trump az Egyesült Államokban tapasztalható megosztottság tünete, nem pedig az oka.”
A kitiltás ára
„Donald Trump egyszer azzal dicsekedett, hogy olyan online platformok, mint a Twitter, soha nem fogják őt letiltani” – emlékezik vissza a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Ebben sokáig igaza is volt. Mindkét fél szentségtelen szövetséget kötött egymással, amely eddig mindkettőjük előnyét szolgálta. A cégek Trump provokációját figyelmen kívül hagyták, hiszen ezek látogatókat vonzottak, ami a cégek érdekében állt: pénzt hozott.
Trump kizárásával kapcsolatban sok mindent lehet kritizálni. De ez nem változtat azon a tényen, hogy a döntés helyes volt.”
Donald Trump leköszönő elnök Twitter-fiókjának felfüggesztése után a római La Repubblica ezt írta:
„Zavartsággal tölt el bennünket, ha arra gondolunk, hogy Donald Trump elnök kizárását nem egy demokratikus testület vagy hatóság hajtotta végre, és nem is az álhírek számítógépes mechanizmusa, amelyet a Facebook a vitatott esetek megoldására hozott létre:
ezt a döntést a Facebook és a Twitter igazgatói hozták meg. Két bátor magánszemély döntött arról, hogy kinek szabad nyilatkoznia és kinek nem.”
A zürichi Sonntagszeitung szintén azzal foglalkozik, hogy Trumpot kizárták a közösségi médiából:
„Donald Trump távozása azonban nem szünteti meg a politikai harcokat. A felálló kormánynak tennivalói lesznek: szerencsés lenne például, ha Joe Biden egy pártoktól független bizottsággal vizsgáltatná ki a lezajlott választások állítólagos visszásságait. Ez segíthet a veszteseknek visszaszerezni a demokráciába vetett bizalmukat.
A Capitolium megrohamozásának esetében más fenyeget: a választások győztesei megpróbálják elhallgattatni Trumpot és 74 millió támogatóját.
Pénteken a Twitter letiltotta Trump fiókját, és a Google is intézkedéseket tett, hogy egyes alkalmazásokat, amelyeket Trump követői használnak, töröljenek.
Ez nem jó jel Amerika számára. Ha a politikai beszédet ilyen brutálisan cenzúrázzák, ez az illegalitásba kergetheti az embereket.”
A londoni Sunday Times szintén tévesnek tartja Trump fiókjainak letiltását a Twitteren és a Facebookon:
„A platformok letiltása egy taktikai döntés volt, amelyet még megbánhatnak a tulajdonosaik. Donald Trump csak tíz napig marad még a Fehér Házban, aztán továbbáll. A volt elnökök – még az olyan zajosak is, mint ő – gyorsan elveszítették befolyásukat. Ő négy év múlva inkább golfozni fog, semmint hogy visszatérne a Fehér Házba.
Ezzel a döntéssel azonban a közösségi média olyan szerkesztői feladatokat vállalt magára, amelyet képtelen lesz teljesíteni: túl sok adatot kell figyelembe venniük, s túlságosan nehéz ítéleteket kell meghozniuk.”
Trump védekezik
Trump elnök egy videoüzenetben megpróbálta elhatárolni magát a Capitolium megrohamozóitól. Az amszterdami de Volkskrant a következőket írja erről:
„Az igazságügyi minisztérium nem zárja ki, hogy a Capitolium megrohamozásában játszott szerepe miatt eljárást fognak indítani ellene.
A legfőbb államügyész szerint minden érintettetséget kivizsgálnak, és nem csak a Capitoliumba behatolt embereket fogják vallatóra. […] A kormány megdöntését szorgalmazókra 20 év börtön vár. Bár az igazságszolgáltatás eddig hangsúlyozta, hogy a hivatalban lévő elnököket nem lehet bűncselekménnyel vádolni, ez a szabály most már csak alig két hétig védi Trumpot.”
A pozsonyi Pravda a Republikánus Párt szerepét vizsgálja:
„Ami az elnökválasztástól a Capitolium elleni támadásig történt, nem volt más, mint egy puccskísérlet.
Maga a támadás csak ennek a folyamatnak a csúcspontja volt. Már akkor, amikor Trump megpróbálta meggyőzni egyes államok republikánus képviselőit, hogy ne erősítsék meg a választási eredményeket, letért a törvény útjáról. Ez egyértelműen hivatali visszaélés, amelynek célja a választások megpuccsolása volt. Ugyanakkor a törvényhozásban csupán az ismert rasszisták, antiszemiták, iszlamofóbok és vallási fanatikusok maradtak hűek hozzá.”
A varsói Rzeczpospolita szerint Amerika tündöklése megfakult:
„Még akkor is, ha Donald Trump elnöksége véget ér, az Amerikáról kialakult eddigi kép megfakult. A puccskísérlet jelenetei elfedik a szabadság és a demokrácia otthonáról szőtt vízióinkat.
Amerika katonailag talán továbbra is vezető szerepet játszhat és újabb szövetségeket is köthet. Ezen kívül talán még koalíciókat is létre hozhat, hogy megállítsa Kína hatalmának növekedését. De a másoknak példaként szolgáló Amerika fénye kialudt.”
Trump és a Szabadság(-szobor) harca (Illusztráció)
