Szerbiában a koronavírus-járvány kezdete óta több mint 73 orvos halt meg a Covid-19 következtében, számuk pedig minden nappal tovább növekszik. A Danas napilap több infektológussal beszélgetve próbálta feltárni ennek az okait.

A napilap megszólaltatta Lejla Ćeranićot, aki egy időszakban az egyetlen infektológus volt a Novi Pazar-i kórházban a nyári járványhullám idején és Jovana Milićet, a Modenai Egyetem tudományos munkatársát. Egybehangzó véleményük szerint több oka lehet annak, hogy az orvosok halálozási aránya Szerbiában kimagasló, de a kimerültség és az egészségügyi dolgozók rutinjellegű tesztelése mindenképpen ezen okok között szerepel.

„Valóban aggasztó az elhunyt orvosok száma, különösen, ha párhuzamba állítjuk az adatokat a régió többi országával: Szlovéniában egyetlen orvos sem hunyt el, Horvátországban is csak egy ilyen esetet jegyeznek. Az orvoshalálok száma aggasztó a szerbiai összlakosság arányát tekintve és a fertőzöttek hivatalos számát tekintve egyaránt. Olaszországban szeptember közepéig 174 orvos hunyt el 17.000 fertőzött közül. Szerbiában nincsen arra vonatkozó adat, hogy összesen hány orvos lett covidos, ahogyan nincsenek ilyen adatok a többi egészségügyi dolgozót illetően sem” – mondta Jovana Milić.

A szerbiai Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezete igyekezett összegyűjteni az elhunyt kollégákra vonatkozó adatokat. Ebből szembetűnik, hogy a járvány kezdetén csak elszórtan érkeztek hírek orvosok haláláról, az utolsó hullámban viszont szinte nem telik el nap egy-egy ilyen bejelentés nélkül.

Lejla Ćeranić infektológus saját tapasztalatai alapján állítja: amikor a kórházak túlterheltek, az orvosok alig tudnak odafigyelni, hogy megvédjék magukat a fertőzéstől. „A nyári fertőzéshullám idején Novi Pazarban 100 egészségügyi dolgozó volt fertőzött. Nem volt elég orvosunk, nem volt elegendő ápolónk. A vörös zónában dolgoztam, megvolt a teljes védőfelszerelésem, de kérdéses, hogy a megfelelő módon képes voltam-e odafigyelni a fel- és levételére, amikor a legfontosabb a folyamatosan érkező betegek vizsgálata volt. Senki nem tudta betartani azt a szabályt sem, hogy négy óra munka elteltével el kell hagyni a vörös zónát. Szkafanderben voltam 10-11 órákat. Abban a pillanatban, amikor Pazarba vezényeltek több orvost, fellélegeztünk, akkor tudatosult bennünk, hogy mennyi minden múlik a jó szervezésen” – mondta az orvosnő.

Jovana Milić is arra figyelmeztet, hogy az orvosok túlterheltsége fokozott veszélyforrást jelent. „Tudom, hogy egyetlen orvos akár 40, lélegeztetőgépen lévő beteget is felügyel. Maga a tudat, hogy 40 emberéletért kell felelni, iszonyatos terhet ró az emberre. Ahhoz viszont, hogy megfelelő döntések szülessenek az orvos és a beteg számára egyaránt, pihent orvosra van szükség” – mutatott rá, hozzátéve: Olaszországban kiderült, hogy az egészségügyi személyzet zöme nem is a vörös, hanem a zöld zónákban fertőződött meg, ahol véletlenül kerültek kapcsolatba covidos betegekkel.

Elmondása szerint Olaszországban mindent megtettek, hogy megvédjék az egészségügyi dolgozókat, ennek érdekében bevezették rendszeres tesztelésüket is. „Olaszországban negatív PCR-teszttel kellett rendelkezniük azoknak a betegeknek, akik kórházi felvételre vártak. Szerbiában egy ideig a negatív szerológiai, majd a negatív antigén teszt volt a kórházi felvétel feltétele. Ezek a tesztek kevésbé megbízhatóak, mint a PCR, különösen, ha valakinek nincsenek tünetei, így könnyen megtörténhet, hogy egy ilyen fertőzött betegíti meg az orvosát. Olaszországban ezért kell rendszeresen tesztelni az orvosokat, hogy időben kiderüljön, fertőzött-e valamelyikük” – mondta.