Sokéves tárgyalássorozat után befektetési megállapodás született az Európai Unió és Kína között. Az eddigi legátfogóbb alkuról van szó, amelytől Párizs és Berlin – az EU legfejlettebb gazdasági hatalmai – azt remélik, hogy nagyban megkönnyíti majd az európai vállalatok ügyvitelét az egyre gyorsabban növekvő kínai piacon. De valóban olyan jelentős üzletről van szó, mint hangoztatják?

Az uniós tagállamok és Kína között jelenleg 25 kétoldalú befektetési egyezmény van érvényben Kínának egyedül Írországgal nincs megállapodása, míg Belgiumnak és Luxemburgnak közös befektetési paktuma van Kínával.

Ugyanakkor a brüsszeli Breugel gazdasági intézet szerint ezeknek a megállapodásoknak három hátrányuk is van. Így pusztán a realizált befektetések védelméről szólnak, és nem érintik az európai befektetőkkel szembeni kínai jogi és adminisztratív akadályok lebontását. Másodszor: nem foglalnak magukban az uniós gazdaságok számára fontos elemeket, mint például a kínai állami vállalatok versenyhelyzetének szabályozását, és a kínai vállalatoknak nyújtott állami támogatások átláthatóságát. Végül pedig a megállapodások tartalma országonként eltér.

De mindennek ellenére Kína az EU második legnagyobb, az EU pedig Kína legnagyobb kereskedelmi partnere. A napi kereskedelem a két óriás között több mint egymilliárd eurót tesz ki.

A határokon átnyúló kereskedelem terén egyre több a súrlódás és a nézeteltérés a világon, éppen ezért a Kínával kötött megállapodás örvendetes jelzés arra, hogy legalább ez a két fél előnyöket lát piacaik összehangolásában és megnyitásában.

Vége a védővámoknak – de nem teljesen 

A befektetési megállapodás három fő pilléren nyugszik: a piacok megnyitása egymás felé, az egyenlő versenyfeltételek megteremtése és a fenntartható fejlődés.

A megállapodás alapján Kína nagyobb piaci hozzáférést biztosít az európai vállalatok számára. Az európai befektetéseket azzal is ösztönzi, hogy megszünteti a protekcionista korlátozásokat bizonyos ágazatokban. Így például az autóiparban, a vegyiparban vagy az orvosi műszerek területén.

Kína azonban továbbra is képes lesz blokkolni a külföldi befektetéseket egyes ágazatokban, különösen azokban, amelyek jelentős többletkapacitással rendelkeznek vagy különösen érzékeny ágazatoknak számítanak.

Hszi Csin-ping kínai elnök , Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Angela Merkel, az Európai Unió soros elnökségét betöltő Németország kancellárja, Emmanuel Macron a Francia Köztársaság elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke látható egy brüsszeli képernyőn az EU és Kína online tartott csúcstalálkozóján 2020. december 30-án. (Fotó: Johanna Geron / Pool / Reuters)

Az ázsiai ország a szolgáltatások egyes szektoraiban is feloldja a védővámokat, így a magánegészségügy, a hirdetési- és az ingatlanpiac, az építőipar és egyes szállítmányozási szolgáltatások területén. A megállapodás ezen kívül véget vetne egyes feldolgozóipari szektorokban annak a rendszernek, amely szerint külföldi cégek csak helyi partnerekkel alapított vegyesvállalatokban tevékenykedhetnek Kínában.

Bizonyos területeken azonban továbbra is megmaradnak a korlátozások, például a legtöbb internetes szolgáltatás továbbra sem európai befektetőkre fog várni, ahogyan a légügyi szolgáltatások terepe sem nyílik meg Európa felé.

Noha a tárgyalások hosszú ideig tartottak, Kínának további lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy az állami támogatási rendszer átláthatóbbá váljon, s egyben a fenntartható fejlődést is elő kell mozdítania.

Utóbbi esetben a fő kérdés az volt, hogy

Kína folytatja-e a kényszermunka betiltásáról szóló nemzetközi egyezmények jogharmonizációját.

Továbbá mindkét fél elkötelezte magát, hogy a beruházások szorgalmazása érdekében nem csökkenti a munka és a környezetvédelem színvonalát. A felek vállalták azt is, hogy teljesítik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeit és a párizsi klímaegyezmény követelményeit, valamint előmozdítják a vállalatok társadalmi felelősségvállalását.

Mit nyer Kína?

Kína szempontjából a megállapodás garantálja a meglévő piacra jutási jogokat az uniós piacokhoz olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság és a halászat. A kínai vállalatok nagyobb hozzáférést kapnak a kiskereskedelem, a nagykereskedelem és a megújuló energia területén is.

A hosszú ideig akadozó tárgyalások befejezését vélhetőleg Kína szorgalmazta, amelyet az indokolhatott, hogy egyes európai és amerikai stratégiai szektorok bezárultak az ázsiai ország előtt, hovatovább egyes esetekben teljesen ellehetetlenült az együttműködés. Gondoljunk csak a Huawei kínai telekommunikációs cég kitiltására az amerikai 5G-s telefonos hálózatok fejlesztéséből.

Mindenesetre nem mindenki nézi jó szemmel az Európai Unió és Kína megállapodását.

Például Jake Sullivan, Joe Biden amerikai elnök leendő nemzetbiztonsági tanácsadója azt mondta az alkuról, hogy a Biden-kormányzat „üdvözölné, ha hamar konzultálni tudnának európai partnereikkel a kínai gazdaságpolitikával szembeni közös aggodalmainkról”.

Egyes elemzők pedig azt állítják, hogy Európa előbbre tarja saját gazdasági érdekeit, mint az utóbbi években megingott amerikai szövetséget. Egyedül Amerika hű szövetségese, Lengyelország követelte, hogy várjanak a megállapodás aláírásával, ám végül ők is feladták az álláspontjukat.

Ugyancsak ellenezte a befektetésről szóló paktumot néhány német zöld párti és szociáldemokrata képviselő, akik arra figyelmeztetek, hogy Kína továbbra sem lesz hajlandó lépéseket tenni a kényszermunka felszámolása érdekében.

Az Európai Bizottságot pedig azzal vádolták meg, hogy a külgazdasági politikáját a német nagyvállalatok lobbija irányítja.

A megállapodást mindennek ellenére aláírták, de a ratifikációs folyamat hosszúnak ígérkezik, és nem valószínű, hogy az egyezmény 2021 vége előtt életbe lép.

Kínai lámpák készülnek egy pekingi gyárban. Szabad az út Európába (Fotó: Reuters)