A becslések szerint a vajdasági magyar diákok közül legfeljebb mintegy ezerötszázan tanulnak vajdasági felsőoktatási intézményben, több mint kétezren viszont Magyarországon folytatják tanulmányaikat, mutatott rá Gábrity Molnár Irén szociológus, egyetemi tanár.

Interjúnk első részében a vajdasági magyarok migrációjának gazdasági vetületeiről beszélgettünk, a folytatásban pedig a tanulók elvándorlásának aspektusait vesszük górcső alá.

Kirajzolódott egy racionálisan gondolkodó, kudarckerülő magatartás

Egyre kevesebb a diák, ennek ellenére új karok, képzések indulnak Vajdaságban. Ennek milyen hosszú távú következményei lehetnek a felsőoktatás területén?

– A válaszomat két tematikai részre osztom. Az első a szerbiai – magyarokat érintő – felsőoktatás, a második pedig a vajdasági magyar ifjak hajlandósága az anyaországban továbbtanulni. A két éve kérdezett magyar végzős középiskolások véleményére támaszkodom, amikor a magyar érettségizők több mint a fele tervezte a továbbtanulást. Itt a szakközépiskolásokra és a gimnazistákra gondolok. Körülbelül 30 százalékuk nem gondol bekapcsolódni a felsőoktatásba, és 10 százalékuk az érettségi tájékán a „nem tudom”-mal válaszolt. Az érettségizők háromnegyede magyarul folytatná tanulmányait, míg 12 százalékuk szerbül. A továbbképzés helyének kiválasztásakor a tanulók az első helyen Szeged városát említették, 41 százalékban. Második helyen Szabadka állt (20 százalék), és ezt szorosan Újvidék követi (majdnem 20 százalék). Aki a magyarországi továbbtanulást tervezi, elsődleges okként a jó színvonalú képzést jelöli meg, de fontos még a magyar tannyelv, a jobb életkörülmények, valamint a magyarországi munkavállalás esélye.

Mely felsőoktatási szakok a legkedveltebbek a vajdasági magyar végzős középiskolások körében?

– Arra a direkt kérdésre, hogy melyik egyetemre vagy főiskolára szeretnének járni Szerbiában, az érettségizők több mint a fele bizonytalan választ adott! A tervezett felsőoktatási intézmény kiválasztásakor a Szegedi Tudományegyetem és az Újvidéki Egyetem karai álltak egymással versenyben. Az érettségizők 56 százaléka magyarországi kart választana, 38 százalékuk pedig vajdasági felsőoktatási intézményt, 6 százalékuk egyebet. A vajdasági felsőoktatási intézmények közül elsősorban az Újvidéki Egyetem karait választották, utána a Műszaki Szakfőiskola jelent meg a terveikben. A sikeres vajdasági karrierépítésben kirajzolódott egy racionálisan gondolkodó magatartás, főleg a falusi fiataloknál, akik lehetőleg nem nagy anyagi befektetéssel szeretnének diplomához jutni. A szülők sugallatára az érettségizők a legközelebbi városban választanak felsőoktatási intézményt, hiszen a mindennapos ingázás olcsóbbnak tűnik, mint több éven át a drága albérleti lakás a nagyvárosban. A vajdasági fiataloknál felfedezhető a kudarckerülő magatartás is, amikor a tannyelv függvényében választanak felsőoktatási intézményt. Például egy szerbül gyengén tudó középiskolás legszívesebben – ha lány – a Tanítóképzőbe iratkozik, ha pedig fiú, akkor a Műszaki Szakfőiskolára Szabadkán, mert ott az oktatás magyar nyelven folyik.

Hogyan alakult Vajdaságban a hallgatók létszáma az elmúlt évtizedekben?

– Fél évszázada követem a tanulói létszámot Vajdaságban. A magyar egyetemi hallgatók száma csökkent. Illusztrációként említem, hogy az 1966/67-es tanévben a magyar nemzetiségű főiskolai és egyetemi hallgatók száma több mint 4.300 volt. Már 2000-ben az újvidéki állami felsőoktatási intézményekben csaknem 1.500 hallgató tanult, Szabadkán pedig kb. 1.100, vagyis összesen 2.600 fő körül mozgott a hallgatói létszám. Három év múlva a helyzet változott: 2003-ban a számuk Szabadkán nőtt (kb. 1.600), Újvidéken pedig 1.230-ra csökkent. A magyar fiatalok szívesebben választották a magyar vagy részben magyar tannyelvű intézményeket Szabadkán, ahol közrejátszhatott az olcsóbb albérlet és a könnyebb utazási lehetőség is. Azóta megnyílt Újvidéken az Európa Kollégium, és jelentősen hozzájárult a magyar hallgatók felzárkóztatásához. Az utóbbi években a szerbiai felsőoktatási intézmények nem mutatják ki a hallgatók nemzetiségi hovatartozását. Utánajárásom és becslésem alapján számuk csökkent, és körülbelül 1200–1500 magyar hallgató tanul ma Szerbiában, a többiek Magyarországon, mintegy 2200–2500-an. A magyar hallgatók „szétszóródnak”, és a következő városokban koncentrálódnak: Újvidék, Szabadka, Szeged, Budapest. Vajdaságban különben is egyoldalú iskolavégzettséget produkálnak. A hallgatók 1/4-e műszaki végzettségű, 1/4-e pedagógus (tanár/tanító/óvónő), 1/4-e közgazdász/menedzser/adminisztráló. A jövőben korszerű oktatási hálózatok működtetésére lesz szükség, amelyekben fokozatosan mind nagyobb kifejezésre jut a piacigény a munkaadók körében. A felsőoktatási intézmények, karok autonóm tevékenységének függvényében kellene kialakítani a határmenti régióban a koordinált tudományszervezést, aminek innovatív szerepe lenne.

Ezt a koordinációt hogyan lehetne ideálisan megszervezni?

– Fontos a határokon átívelő tudományos és oktatáskutatási együttműködések kezdeményezése. Egy átfogó nemzeti felsőoktatási stratégia kidolgozása megalapozhatná a magyar nyelvű oktatást az egész Kárpát-medencében. Az egymáshoz közel székelő (Szabadka, Újvidék, Szeged, Eszék, Pécs) egyetemi karok között kialakuló versenyhelyzetet enyhíteni hivatottak a jól tervezett régiókapcsolatok. Enyhülne a harc a hallgatókért, előnyössé válna a párhuzamos szakirányok nyitása helyett a közös szakok indítása, a kutatási projektek, a tanár–diák csere. Fontos az itt működő oktatási intézmények képzési kínálatának racionális megosztása, a felsőoktatási érdekek összeegyeztetésével. A rugalmas szakváltások és specializáló kurzusok magyar nyelven elősegíthetik a régióban munkát kereső, diplomás fiatalok munkaesélyét, amivel az emigrációs hajlam is csökkenne. Szerbia munkaerőpiacán kialakult a prioritásszakmák listája. Ezek a medikusok (szakorvos, farmakológus, gyermekgyógyász, aneszteziológus, esztétikai sebész), programozó, számviteli szakember és revizor, pénzügyi tanácsadó, informatikus rendszerelemző, humánerőforrás-menedzser, adminisztrátor, formatervező (dizájner), piackutató marketingspecialista, gépészmérnök, logisztikus, tervező, környezetvédő, környezetminőség-ellenőr, fizikai kémikus, mechatronikai mérnök, biztonsági menedzser, pénzügyi analitikus, pénzügyi közvetítő, ügyviteli tanácsadó, turisztikai menedzser. Hasonló prioritási lista van Magyarországon is.

„Ha növekedne a fiatalok munkavállalási esélye Vajdaságban, kevesebb kényszeremigrációs életúttal találkoznánk”

Milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal jár, ha a fiatalok a hazai vagy épp a magyarországi továbbtanulást választják?

– Ki kell hangsúlyoznom annak a jelentőségét, hogy a Magyar Nemzeti Tanács által közvetített anyaországi ösztöndíjprogram több fontos itthon marasztaló alprogramból áll. A diákok a pályaválasztástól egészen a doktori ösztöndíjig szinte minden területen útmutatást vagy ösztöndíjat tudnak kapni. A komplex ösztöndíjprogram tartalmi elemei között van például a tájékoztató füzet kiadása, a felsőoktatási tájékoztató körút, azután a pályaválasztási tanácsadás. Jelentős a felvételi felkészítő program, az e-learningen és a műhelyképzésen keresztül Zentán, Szabadkán és Újvidéken az Európa Kollégiumban. Ezt kiegészíti a demonstrátori program. A szerb nyelvi felzárkóztató képzést néhány éve sikeresen működteti az MNT. Minden téren érdemes kísérni az ösztöndíjasok iskolai életútját, tanulmányi teljesítményüket, majd a munkába állásukat. A magyarországi felsőoktatási intézményekben tanuló szerbiai magyar hallgatók száma jelentős. Visszatérésük, itthoni elhelyezkedésük nehézkes és problémás. A vajdasági magyarok tanulmányi célú migrációja a kilencvenes években kezdődött. Az elvándorlást okozó motívumok között ott volt a politikai instabilitás, a háború okozta elszegényedés, a gazdasági kilátástalanság, a jövőkép hiánya, a magyar tannyelvű felsőoktatási lehetőségek szűkössége, a szerb nyelvtudás hiánya. Magyarországon tanuló fiataljaink három karakteres csoportját különböztetem meg, szintén kérdőíves lekérdezés alapján. Egyesek a tanulmányuk befejeztével hazatérnek szülőföldjükre (15–20 százalék), viszont többségük – mintegy 60 százalék – Magyarországon telepedik le. Körülbelül minden negyedik Magyarországon tanuló vajdasági a diplomájával az Európai Unióban igyekszik munkához jutni.

A Szegedi Tudományegyetem igen vonzó a vajdaságiak számára. Miért?

– Vajdaságban a potenciális migrációs veszteség nagy, különösen az országhatárhoz közel lakók körében. Már 2010-ben Magyarországon a felsőoktatási intézményekben 1.385 szerbiai állampolgárságú hallgató tanult, ami 2013-ra 2.161 hallgatóra emelkedett. Vajdaságban így kevesebb mint kétezer magyar egyetemista maradt. Ha növekedne a fiatalok munkavállalási esélye Vajdaságban, kevesebb kényszeremigrációs életúttal találkoznánk. Az iskolastatisztika kimutatta, hogy a 2008/2009 és a 2017/2018-as tanév között a Szegedi Tudományegyetemen tanuló szerb állampolgárságú hallgatók száma 2,7-szeresre nőtt. Akkor Magyarországon 1.931 hallgatónk tanult, legtöbben Szabadkáról, Zentáról, Magyarkanizsáról, Adáról és Topolyáról. Elsősorban személyes tényezők és családi/baráti kapcsolatok befolyásolhatták a fiatalokat abban, hogy Szegedet választották, aztán az oktatás minősége és színvonala, az egyetemi szolgáltatások, persze a városi életmód, de leginkább a munkaerőpiaci lehetőségek Magyarországon. Igazolódott az a feltevésem, hogy a vajdasági magyar érdekeltségű oktatás minőségén emelni kell, és persze a foglalkoztatottsági esélyeket növelni. Szeged regionális felsőoktatási szerepe a vajdasági magyarok szemszögéből nézve fontos, mégis a Szabadka–Szeged–Újvidék reláción nincs kellő együttműködés az orvosi, műszaki, gazdasági tudományok területén sem. A műszaki, határon átívelő tudományszervezés intenzív együttműködési célpontjai inkább Kecskemét, Budapest. A hallgatóink átjárnak PhD-képzésre Szegedre, Budapestre vagy Pécsre, de az intézményi formális és folyamatos kapcsolat valójában gyengén működik. A mezőgazdasági tudományok, pedagógiai tudományok és a gazdaságtudományok területén oktatási és kutatási együttműködések léteznek. A humán- és társadalomtudományok területén elsősorban személyes kapcsolatok működnek. Pozitív példaként kiemelem a Makovecz-programot és az ERASMUS+ vagy a CEEPUS kereteit.

Ezt az intézményi együttműködést milyen irányba kellene fejleszteni?

– Fontos lenne, hogy a vajdasági karok és főiskolák a magyarországi karokkal együtt közös (Szerbiában is) akkreditált szakokat nyissanak, amivel elérhető a specializálódás és a mesterképzések széles szakkínálata. A vajdasági magyar felsőoktatás további növekedése, úgy tűnik, nem valósítható meg, ezért nyerő lenne a „piaci szerepvállalás”. Be kell kapcsolni a „nem szokványos hallgatókat”, vagyis az átképzéses, továbbképzéses kurzusokat, a lemaradó társadalmi csoportokat, hátrányos helyzetűeket. Sőt, ha nincs elég hallgató, akkor az oktatás mellett tudományos kutatással kell foglalkozni, bevezetni a karrierépítési tréningeket és a pályakövetési módszerek újítását. A kutatóintézetek magukba szippantanák a szülőföldön munkát vállaló fiatal diplomásokat és doktoranduszokat. A beinduló kis- és középvállalkozások, önkormányzatok igenis igényelnék a jól képzett területfejlesztő szakembereket (élelmiszer-technológus, turizmológus, építészmenedzser, média és kommunikációs szakember).

A képzettség lehetőség a felemelkedéshez

Az oktatás iránti társadalmi igény a jövőben elkerülhetetlenül sokszorozódni fog, emelte ki Gábrity Molnár Irén.

– Ebben a folyamatban a vajdasági magyar közösség elérhetné társadalmi újratermelését. A képzettség lehetőséget ad az álláskereséshez, felemelkedéshez. A középrétegek elszegényedése görcsösen meghozta azt a törekvést, hogy gyermekeik mindenáron diplomához jussanak, akár kétes minőségű magánkarokon, távoktatással. Ettől meg kellene óvni a fiataljainkat. A felsőoktatási diploma ma fontos státuskérdés a kisebbségek társadalmi pozicionálásának erősítésében – mondta a szakember.

Az írás a Családi Kör hetilap 2020. november 19-ei számában jelent meg.

Az interjú első része itt olvasható:

Elfogyunk (?)

A felsőoktatási diploma ma fontos státuskérdés (Fotó: hipwallpaper.com)


A projektum megvalósulását támogatta: