Szerbiának 27 országban nincs kinevezett diplomáciai vezetője, nagykövete, ami arról tanúskodik, hogy a szerbiai Külügyminisztériumban katasztrofális állapotok uralkodnak, jelentette ki Ivan Vujačić, volt washingtoni nagykövet, akivel a Beta hírügynökség munkatársa beszélgetett többek között az ország nemzetközi megítéléséről, a diplomáciai tapasztalható szakmaiatlanságról, a szerb külügy felkészültségének hiányáról.

Szerbiának jelenleg nincs nagykövete többek között Braziliában, Horvátországban, Oszlóban, Pekingben, Prágában, Szöulban, Szkopjéban, Tiranában, Tokióban… A volt nagykövet szerint ez elképzelhetetlennek hangzik, de igaz. Vujačić azt tartja a legnagyobb gondnak, hogy néhány szomszédos országban sincs nagykövetünk, hiszen külpolitikai szempontból a szomszédjainkkal fenntartott viszony a legfontosabb.

A volt amerikai nagykövet – aki 2002. és 2009. között volt a Jugoszláv Szövetsági Köztársaság, majd Szerbia és Montenegró államközösségének az első számú diplomatája Washingtonban – szerint a mai szerbiai diplomácia csak részben professzionális, ugyanis számos esetben politikai döntés mentén kerülnek emberek egy adott diplomáciai képviseletbe, megfelelő szakmai vizsgák és felkészültség nélkül. Logikus, hogy politikusok is diplomata vizekre eveznek, de felmerül a kérdés, kik azok az emberek és milyen képesítésük van, jelentette ki.

– Világnagyhatalmi központokba, olyan helyekre mint Peking, London, Párizs, az EU, az USA és Oroszország olyan embereket kell küldeni, akik jól ismerik a nyelvet, a kultúrát, történelmet és élvezik az állami vezetés támogatását. Egy diplomatától elvárható, hogy naprakészen, nyíltan és őszintén számoljon be az ország vezetőinek, és a rossz hírt is képes legyen közölni – magyarázta Ivan Vujačić, aki szerint Marko Đurić minden tőle telhetőt megtesz majd, hogy megfelelően képviselje Szerbiát Washingtonban, és reméli, hogy lesz elég bátorsága akkor is, amikor esetleg kellemetlen híreket kell közölnie majd Szerbia elnökének.

Vujačić botrányosnak nevezte azt, hogy néhány „celeb” is diplomata pályára került, vannak ilyen konzuljai is Szerbiának. Szerinte annak, aki konzuli küldetést teljesít, jól kell ismernie a konzuli jogot és jogi egyetemi képesítése kell, hogy legyen.

Aleksandar Vučić köztársasági elnök külügyi szerepéről beszélve elmondta, „viszonylag egyedül” formálja a külügyi kapcsolatokat, ami „nem jó”. Vučić Titót utánozza, véli Vujačić.

– Voltak olyan politikusaink, akik a kilencvenes években későn vettek tudomást a berlini fal leomlásáról, most pedig ezek, akik hatalmon vannak, meg kell, hogy értsék, a Tito-korszaknak már vége. Vučić önállóan vezeti a bel- és külpolitikát is. Úgy akarja fenntartani az egyensúly, ahogyan Tito idejében történt, de ennek az országnak teljesen más a helyzete, mint akkor volt – nyilatkozta a volt nagykövet, majd hozzátette: Szerbia jelenlegi külpolitikája egészen „tarka”, céltalan, irányvesztett.

– Nem lehet szidni az EU-t, majd bocsánatot kérni ezért. Ha az EU a célunk, akkor az elsőbbséget élvez. Nekünk nem lehet az EU-nál fontosabb Kína, mint a COVID–19 okozta járvány kitörésekor volt – véli Vujačić, aki biztos abban, hogy nem lehet még sokáig „egyensúlyozni” a nyugat és kelet között, mert ma már ennek a térségnek világpolitikai szempontból nincs akkora súlya, mint egykoron volt.

– A nyugat keleti határa ma Ukrajna. Mi csak egy köztes állomás vagyunk a történések nagy arénájában. Ezért nem látom a külpolitikai egyensúlyozás értelmét. Ez majd úgy válik kristálytisztává, ahogy közeledünk az EU-hoz. Mindez addig tartható fenn, amíg lassú ez a közeledés, amit legutóbbi jelentésében meg is állapított az Európai Bizottság – nyilatkozta Ivan Vujačić, majd leszögezte, hogy dönteni kell, melyik oldalra indulunk, de ezt a döntést feleslegesen elodázzuk, amivel mindenki számára ellentmondásos jeleket küldünk.

A teljes nyilatkozatot itt olvashatják.

 

 Vučićot zavarja a független sajtó

Aleksandar Vučić köztársasági elnök a héten tett egy kijelentést, amely szerint a Danas napilap 500 eladott példányszámmal kellene, hogy túléljen, ha nem ő szerepelne a lap címoldalán. De így is „jó ha eladnak 2000-et”, jelentette ki az elnök azon a sajtótájékoztatón, amelyet a kormányalakítási tárgyalások miatt hívott össze, de közben majdnem 10 percet beszélt a kormányhoz nem közel álló médiumokról, az újgazdag mágnások médiumainak, gyűlöletkeltőknek, üldözőknek hívva őket.

Az elnök ekkor egyebek mellett azt is kijelentette, számít arra, hogy majd tiszteletdíjat kap attól az újságtól, amely vele a címoldalon 2000 példányban kel el, máskülönben 500-at sem adnának el belőle.

A témát Katarina Živanović járta körül a Danas napilapban, feltéve a kérdést, miért zavarják az elnököt az olyan újságok, amelyek szerinte 500 példányban kelnek el, ha a számára kedves Informer napilapot 75 ezren veszik meg nap mint nap.

Milan Ćulibrk, a NIN hetilap főszerkesztője szerint csak egy magyarázat lehet erre, ami nem más, minthogy Vučićot idegesíti, hogy azt a még megmaradt kevés professzionális médiumot nem tudja irányítani, és hogy azok nem térdepelnek le előtte, mint valamilyen istenség előtt, akinek a döntései megkérdőjelezhetetlenek.

– Egyszer tájékoztatási miniszter, mindig tájékoztatási miniszter – nyilatkozta a NIN főszerkesztője, akinek meggyőződése, hogy Vučić szerint a sajtónak kritika nélkül kellene támogatnia a hatalmat, bármit is műveljen az, valamint az ő és pártjának érdekeit kellene szolgálnia, nem a közérdeket.

A szóban forgó sajtótájékoztatón az elnök védelmébe vette Vladimir Radovanovićot, a Szerbiai Újságírók Egyesületének (UNS) elnökét, a Pištaljka internetes portál főszerkesztőjét. Vučić szerint Radovanović egy normális ember, aki harcol a korrupció ellen, de egy lejárató kampány áldozata is, mert „egy mágnások tulajdonában lévő médium újságírójának egy úriemberről (Ivan Ivanovićról) azt mondta, hogy ő nem újságíró, hanem humorista”.

Radomirović a Danas megkeresésekor kijelentette, nincs szüksége ilyen jellegű „védelemre”, és nem is „hálás” azért. Hozzátette, az SNS magasrangú politikusai közül többen sértegették az általa szerkesztett portált, azt állítva, hogy kitalálnak dolgokat, hazudnak. Néhányszor be is perelték őket.

– Ehhez mindenképp joguk van, de nem mutat jól, ha az ország parlamentjének legerősebb pártja ily módon próbálja elhallgattatni azokat a médiumokat, amelyek korrupciós ügyeket kutatnak és olyan visszaélésekről adnak hírt, amelyekbe a hatalom emberei is részt vesznek – nyilatkozta Radomirović.

Arra a kérdésre, hogy a köztársasági elnök miért foglalkozik minden adandó alkalommal a sajtóval, a CINS igazgatója, Branko Čečen visszakérdezett: Mi másról beszélhetne?

– Az ellenzék nincs a parlamentben, gazdasági sikerek nincsenek, a bábkormányt úgy építgeti, mint a Szkadárt a Bojanán… Csak néhány médium csípi fülön időnként, ezért ez az egyedüli témája. Ő alakította ki ezt a borzasztóan negatív, az érzelmi áldozat diskurzusát, minden létjogosult társadalmi kérdést hazugságokkal itatott át. Most pedig minden alkalommal, amikor megszólal, az már minimum furcsa és nem tud másról beszélni, csak ezekről a médiumokról és még néhány dologról. És szó szerint arról beszél, ami épp eszébe jut, ha az jut eszébe, hogy a Danas a rossz, Vučićević pedig egy igazi úriember és egy lejárató kampány áldozata a médiumokban, akkor egyértelmű, hogy csak abszurd dolgok maradtak, amivel meg tud magyarázni bármit. Ez pedig veszélyes, szomorú és túl régóta tart már – mondta Čečen.

Željko Bodrožić, a Szerbiai Független Újságíró Egyesület (NUNS) elnöke szerint Vučić a hatalom által felügyelt médiumok segítségével őrzi hatalmát és alkot egy torz képet Szerbia aranykoráról. Közben pedig egy eladósodott országot hagy majd maga mögött, működésképtelen intézményekkel, megmérgezett és elbutított társadalommal, véli az újságíróegyesület elnöke.

– Elveszítette a fonalat és olyan kárt okoz, amit biztosan meg fog sínyleni, de mi is mind, attól függetlenül, hogy támogatjuk-e vagy sem, mert nem volt elég akaratunk és erőnk, hogy még időben megállítsuk, mielőtt teljesen szétrombolta volna a társadalmat és elrabolta az országot – nyilatkozta Bodrožić.

Bővebben ezen a linken.

(Fotó: az espreso.rs fotomontázsa)