Olvasom a minap: Magyarország a gyerekek készségei alapján a 13., a gyerekek mentális egészsége alapján a 15., a fizikai egészségük szerint a 21. helyen szerepel az UNICEF éves felmérésében. A térségből Magyarországot csak Szlovénia és Horvátország előzte meg. Keresem Szerbiát az MTI-s hírben, de nem lelem. Megkeresem az eredeti, angol nyelvű dokumentumot, de még csak említést sem tesznek rólunk. Csak 41 országot, az EU-s és az OECD-hez (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) tartozó országokat vették górcső alá. Annak ellenére, hogy az UNICEF rendelkezik belgrádi irodával, vannak akcióik, programjaik, volontőrjeik, adományokat gyűjtenek, sajnos nem szerepelünk ebben a felmérésükben, amely a gyermekek jólétét vizsgálja.

Bosszankodom. Pedig megszokhattam volna, hogy nem vagyunk jelen, nem számolnak velünk. Sokkal jobb lenne azt olvasni, hogy a lista végén kullogunk, de bízunk abban, hogy majd jövőre ugrunk egyet, jobban teljesítünk. Egyébként Hollandiában, Dániában és Norvégiában legjobb gyereknek lenni az EU és az OECD országai közül, míg a rangsort Chile, Bulgária és az Egyesült Államok zárja. A felmérés szerint az országok többségében a 15 éves gyerekek kevesebb mint négyötöde elégedett az életével. A lista élén Hollandia végzett, ahol 90 százalékuk mondta azt, hogy jól érzi magát a bőrében, míg Törökországban ez az arány mindössze 53 százalékos. Magyarországot a jelentés e téren a 16. helyre rangsorolta 77 százalékkal: ez ugyanannyi, mint Ausztriában és Szlovákiában.

Azon gondolkodom, akkor is ilyen lenne ez a rangsor, ha mérnék a Balkán országait, köztük Szerbiát is? Ülök Szabadka újonnan átadott játszóterén, és nézem a kétévesemet, aki, mint a mérgezett egér, rohangál már egy órája az új játékok között, és nem tud betelni velük. Pedig semmi extra nincs az új játszótéren, egy csúszdával ellátott játszóház és pár mászóka. De még vadiúj, és nem kell mellette állnom, és arra vigyáznom, hogy ne szúrja meg magát egy kiálló szögben, ne sértse fel a fenekét a széttört hinta, mint a többi szabadkai játszótéren. De nemcsak őt nézem, hanem a többi gyereket is. Egy csapat tini éppen akkor fedezte fel, hogy a játékokon azt írja, 3–12 éves korig használható. Egyszerre őrült csúszdázásba kezdenek, üvöltözve ugrálnak a játszóház tetején, beszorulnak röhögve az alagútba. 12 évesek.

Töprengek. Mit kaphattak tőlünk ez alatt a 12 év alatt? Mennyire lehetnek elégedettek az életükkel és velünk, akiktől az életük minősége függ?

Illusztráció (Fotó: hegyvidek.hu)