Minden félreértést elkerülendő rögtön szögezzük le: jó dolog, ha két ellenség a háború vagy a viszálykodás helyett a tárgyalásokat választja. Általában az is igaz, hogy minél többet tárgyalnak, annál kisebb az esélye az erőszaknak. Így hát Aleksandar Vučić szerb elnök és Avdullah Hoti koszovói kormányfő washingtoni „vendégszereplése” is pozitívnak tekinthető. Még akkor is, ha egy abszolút megbízhatatlan közvetítő, az újraválasztásért küzdő Donald Trump színjátékában vállaltak szerepet.

Két kis ország képviseletében nyilvánvalóan egyikük sem diktálhatta, hogyan fogja kezelni őket Az inas c. egykori valóságshow öntörvényű „csillaga”.

Arról azonban számadással tartoznak saját népüknek, hogy mi történt abban a fölöttébb szokatlan ovális irodabeli jelenetben, amelyhez a házigazda még véletlenül sem hőstársakat, hanem csupán statisztákat, „inasokat” keresett.

Trump ugyanis akkora bajban van, hogy már csak a „vízen járás” mentheti meg a november 3-i bukástól. Nem csoda hát, hogy még a Szerbia és Koszovó határán fekvő gazivodei (tükörfordításban kb.: vízenjárók) gyűjtőtó vizének az elosztását is teljes díszcsapattal akarta bejelenteni. A narcisztikus csaló-szélhámos-hazudozó felsorakoztatta saját alelnökét, mindenfélével megbízott vejét, nemzetbiztonsági tanácsadóját, valamint balkáni különmegbízottját, hogy mosolyogva hallgassák korszakos bejelentését a szerb–koszovói „kiegyezésről”. Mintha csak az izraeli-palesztin viszályt oldotta volna meg.

Egyébként éppen itt van valahol a kutya elásva – de menjünk sorjában.

A Washingtonban „inaskodó” mindkét balkáni fél nem alaptalanul fél (a szójáték szándékos) saját belföldi ellenzékétől. Már csak ezért is érthető, miért nem siettek közzétenni, hogy egészen pontosan miben egyeztek meg. Miközben Vučić szerint ő Amerikával írt alá megállapodást (mert hogy a másik kisasztalnál ülő Hoti nem képviselhet államot, mert nincs olyan állam, hogy Koszovó, hiszen „csak“ száz ország ismerte el…), Rick Grenell, Trump Koszovó-megbízottja gyorsan helyesbített, hogy nem, nem, Amerika nem írt alá senkivel semmit. A szerbek írtak alá valamit a koszovói albánokkal… Trump csak egy kísérőlevelet írt alá, amelyben megköszönte amazok aláírását…

Lássuk hát, hogy is nézett ki ez a nagy aláírogatás!

A történelmi íróasztal mindkét végéhez odatoltak egy-egy kisasztalt és azok mögé ültették – természetesen a Trumpénál kisebb székekre – a két vendéget. Alig figyelt erre valaki, de aki követi a protokollt, tudja, hogy a szimbolizmusnak jelentősége van.

Egyenlő felek nem szoktak nem egyforma asztalokon aláírni…

Ismeretes – és a Szabad Magyar Szó is megírta –, hogy amikor Trump elmondta a maga öndicsérő szavait és megköszönte Szerbia izraeli nagykövetségének beígért áthelyezését (Tel Avivból) Jeruzsálembe, Vučić döbbenten belelapozott a papírokba, mit is írt vajon alá. Kérdő tekintettel hátranézett munkatársaira, egy pillanatra kezével eltakarta a szemét, hogy leplezze a döbbenetet – és végül hajat igazított a jelenet semlegesítésére. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szöveg vagy nem azt tartalmazta, amit hallott – vagy ha igen, akkor Szerbia elnökét átejtették.

Nos, lassacskán kiderül, hogy mindkét változatban van némi igazság. A felek („harmadok“?) ugyanis egyáltalán nem ugyanazt a szöveget írták alá, hanem mindegyikük csak olyasvalamit, amire képes és hajlandó. Ebből következik, hogy az egész egy nagy színjáték volt, méghozzá elsősorban Trump érdekében. A második kedvezményezett Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök. És csak a harmadik meg a negyedik volt a két balkáni vezető – ha egyáltalán lesz belőle hasznuk. „Népük javáról“ nem is beszélve.

Netanjáhú mindent megtesz azért, hogy minél több ország Jeruzsálemet ismerje el Izrael fővárosaként – amit az ENSZ határozatai elutasítanak. Az is fontos a vád alá helyezett zsidó kormányfőnek, hogy éket verjen a muzulmán országok közé. Ehhez az sem túl drága, hogy elismerje a muzulmán többségű (ezt többször hangsúlyozták) Koszovót, amit eddig is többnyire azok az országok ismertek el, amelyek Palesztinát nem, és fordítva.

Trump maga és a jelenlévők többször is hangsúlyozták, hogy erre a történelmi kiegyezésre csak és kizárólag egy olyan bátor„kívülálló“ elnök lehetett képes, mint Donald J. Trump.

Tegyük hozzá: aki, ha már minden szerelmes levél ellenére képtelen volt Kim Dzsongunnal kiegyezni, akkor kénytelen volt beérni a koszovói „békével“. Amihez azért hozzátette, hogy a „kínai pestist“ már legyőzte, és hogy a szerb meg a koszovói vendég vállalta: nem üzletelnek Kínával „megbízhatatlan felekkel“.

Trump munkatársai még külön sajtóértekezletet is tartottak aznap, hogy elmagyarázzák: kizárólag Trumpnak jutott eszébe, hogy Koszovó és Szerbia esetében „nem a politikai viszonyokat kell rendezni“, hanem a gazdasággal érdemes kezdeni.

Ebben van némi igazság (és az Unió már rég elkezdte), csakhogy a lényeg az – és ezt is kimondták –, hogy a sokkalta nehezebb politikai viszály rendezését „meghagyják az európaiaknak“. Naná!

Gazivode beemelése a trumpi „sikersorozatba“ annál inkább logikus, mivel fanatikus keresztény hívei szerint ő akár „a vízen is járni tud“ – ha nem maga a megváltó második megtestesülése. (Aki azt hiszi, hogy ez túlzás, az járjon utána.)

A Trump–Kushner–Netanjáhú hármasfogatnak az is remekül megfelel, hogy ezzel újabb tüskét szúrhatott az Európai Unió oldalába, hiszen Brüsszel ellenzi Jeruzsálem kizárólagos Izraelhez tartozását. Szerbia tehát ezzel újabb gondot vett saját nyakába a felvételhez vezető úton, hiszen egyetlen uniós tagállam nagykövetsége sem zarándokolt még Jeruzsálembe.

Aki végignézte az ovális irodai színjátékot, vagy elolvassa a teljes átiratot, már a végtelen fellengzős szövegelésből is láthatja, hogy arra elsősorban Trumpnak volt szüksége. Ugyanakkor a belgrádi és a pristinai vezető is röviden megfürödhetett a dicsőség fényében. ígéreteiktől pedig nem kell tartaniuk, hiszen a házigazda úgysem tart be semmit, meg feltehetőleg őt sem tartja már sokáig pozícióban az amerikai nép. (Ha mégis újraválasztják, akkor meg pláne szuper.)

Gondoljunk csak bele: Orbán Viktor milliárd dolláros fegyverbeszerzéssel tudta „bevásárolni magát“ az Ovális Irodába (a magyar adófizetők pénzén), Vučić meg Hoti viszont gyakorlatilag ingyen – noha várjuk meg, míg kiderül, mit is ígértek meg Jeruzsálem mellett.

Gazivode vizét állítólag testvériesen elosztják. Európa legnagyobb ólom-, cink- és ezüstbányájáról (Trepča) egyelőre nem szól a fáma.

Szerbia, az USA és Koszovó vezetői aláírnak „valamit”: (ülnek, b-j) Aleksandar Vučić, Donald Trump, Avdullah Hoti; (állnak, b-j az ötödiktől) Rick Grenell, Mike Pence, Robert O’Brien, Jared Kushner. Ovális Iroda, Washington, 2020. szeptember 4. (Fotó: jeffmason1/Twitter)