Szerbiában tiltakoznak az orvosok, a kormány pedig terroristákat sejt a bírálói mögött. A német védelmi miniszternek ugyanakkor a legsötétebb sejtelmei váltak valóra Magyarországon: szélsőjobbos ritmusokra látott vonulni német tankokat. Ami azonban Bejrút városában történt, azt csak nagyon kevesen látták előre: a pusztítás az egész országot megrázta, de a gyászból forradalom támadhat. Trump és a TikTok, a volt spanyol király eltűnése – ezek foglalkoztatott a héten a világsajtót.

Az orvosok lázadása

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a szerbiai orvosok igen határozottan léptek fel a kormány ellen, de a lap ír arról is, hogy a kormány ki kívánja vizsgálni, hogy bírálói kaptak-e támogatást terrorista szervezetektől:

„Kezdetben csak 350-en voltak, de most már nincsenek messze a 3000-től: ennyi szerb orvos írta alá az »Egyesülve a covid ellen« [Ujedinjeni protiv kovida] nevű felhívást – egy petíciót, amelyben az orvosok bírálják a szerbiai kormány járványügyi politikáját, és követelik a koordináció érdekében létrehozott, a pandémiás intézkedésekért felelős »válságstáb« feloszlatását is. Ez a megmozdulás az állami egészségügyi rendszerben bekövetkezett »katasztrófáról« szól, amelynek okait a közérdek szempontjából jogilag kellene tisztázni. A szerbiai megmozdulásnak az a célja, hogy egy olyan egészségügyi rendszert hozzanak létre, amelyben a politika már nem élvezhet prioritást a szakértői véleménnyel szemben.

[…] Nemcsak ez a felhívás jellemző a szerbiai helyzetre, hanem mindenekelőtt az, amit a felhívás kiváltott. A petíció támogatói a felhívást teljes nevükkel és szakorvosi beosztásuk megadásával írták alá. Sokukra ezután nyomást gyakoroltak az aláírásuk visszavonására, másokat pedig a felettesei zaklattak. Legismertebb Saša Ljuština belgrádi nőgyógyász esete. Elmondása szerint rendszeresen zaklatták a munkahelyén, egy belgrádi klinikán, miután a klinika vezetősége megtudta, hogy aláírta a tiltakozóívet, és azzal fenyegették meg, hogy ha az aláírását nem vonja azonnal vissza, órákon belül kirúgják a munkahelyéről.

[…] A kormánykritikus belgrádi Politika c. napilap a közelmúltban az állami statisztikákra hivatkozva arról számolt be, hogy Szerbiában naponta átlagosan 107 lakos hal meg, évente tehát csaknem 40 ezer ember. Szerbiának most kevesebb, mint hétmillió lakosa van. A lakosság számának visszaesése egyrészt az alacsony születési arányra vezethető vissza, amely még alacsonyabb lenne, ha Szerbia délnyugati részén, a Montenegróval határos vidéken élő albán és a szláv muzulmán nők nem szülnének az átlagosnál több gyermeket. Ezenkívül a koronavírus-válság kitörése előtt is évente több tízezer, legfőként fiatal ember távozott Szerbiából Nyugat-Európába, míg Szerbia nemigen vonzó a bevándorlók számára.

[…] A kivándorlás fő ürügye valamilyen gazdasági ok, de nem ez az egyetlen mozgatórugó. A városi középosztály egy részét frusztrálja az egyre élhetetlenebb politikai légkör. Olyan érzésük van – ami különben egyáltalán nem alaptalan –, hogy egyedül Vučić pártja, a Szerb Haladó Párt dönt minden fontos állami állás betöltéséről, valamint a közjogi szerződések odaítéléséről, míg a kívülállókat és a kritikusokat zaklatás fenyegeti.

[…] A szerb pénzügyminisztérium pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó részlegének bejelentése nemrégiben hatalmas felzúdulást keltett – elrendelték, hogy számos közszereplőt és a kormánytól független szervezetet ellenőrizzenek le, nem állnak-e pénzügyi kapcsolatban terrorista szervezetekkel. Maga a bejelentés önmagában kevésbé meglepő, hiszen ilyen ellenőrzések Szerbia nemzetközi kötelezettségeinek részét képezik. Meglepő azonban, hogy a közel hatvan szervezet és magánszemély között, akiknek a pénzügyi kapcsolatait és banki számláik történetét le akarják ellenőrizni, szinte kizárólag olyanok vannak, akik a Vučić-rezsimre vonatkozó kritikai álláspontjukról ismertek. Ilyenek többek között a neves »Emberi Jogi Központ«, a szerbiai Helsinki Bizottság és a különféle oknyomozó internetes portálok [meg persze a Sajtószabadság Alapítvány, a Szabad Magyar Szó kiadója is – lásd a vonatkozó írásunkat].”

Szélsőjobboldali zene és tankrobaj

Németország 50 Leopard 2 nevű harckocsit fog Magyarországnak szállítani, ez pedig egy újabb lökést adhat Orbán hatalomkoncentráló politikájának, írja a Spiegel c. német hetilap, amely a továbbiakban arról számol be, hogy egy szélsőjobboldali zenekar hogyan ünnepelte a tankok érkezését:

„Amikor Annegret Kramp-Karrenbauer [német védelmi miniszter] július közepén Budapestre látogatott, a német–magyar harmónia teljes volt. A német védelmi miniszter asszony és magyar minisztertársa, Benkő Tibor egyhangúlag dicsérték a két ország közötti katonai kapcsolatokat, melyek szerintük »rendkívül jók, erősek és barátságosak«. Benkő különösen a nagyszabású német fegyverszállítást dicsőítette, azaz annak a közel 50 darab Leopard 2-es tanknak az érkezését, amelyet Magyarország Németországtól rendelt.

A német vállalatok az elmúlt évben rekordot döntöttek: 1,8 milliárd euró értékben szállítottak különféle fegyvereket Magyarországra – ezzel az országot a német fegyvergyártóipar egyik legfontosabb piacává tették, Németország pedig Orbán Viktor legfontosabb fegyverkezési partnere lett. Ugyanakkor a magyar miniszterelnök a fegyverekkel együtt »elcsendesedést« is vásárolhatott a német féltől, hogy ezáltal a magyar antidemokratikus átalakulást bírálat ne érhesse.

Amiről Kramp-Karrenbauernek, aki jelenleg a Bundeswehrben [Szövetségi Védelmi Erő] a szélsőjobboldali irányzatok új megjelenési formával kénytelen szembenézni, a látogatása előtt nem tudhatott, az a következő volt:

A gördülő német tankok és magyar csapatok zenei kíséretét a közismert magyar szélsőjobboldali hard rock együttes, a Kárpátia zenekar szolgáltatta, amely a felvonulás során az erőszakot dicsőítő Panzermarsch-ot játszotta.

Ezt nem lehet baklövésnek nevezni: a Kárpátia az egyik legnépszerűbb szélsőjobboldali rock együttes Magyarországon. Dalaik dicsőítik a két háború közötti, tekintélyuralmi-antiszemita Horthy-rendszert és a Hitlerrel szövetséges magyar hadsereg küzdelmét a Szovjetunióban. Dalszövegeikben a zenekar etnikailag tiszta Nagy-Magyarországot követel Ukrajna nyugati részétől az Adriáig.

A Kárpátia a szélsőjobboldali Jobbik párt táborába tartozott. Miután a párt irányt váltott, az együttes az Orbán által vezetett Fideszhez közeledett. Petrás János vezető énekest 2018-ban Romániában nacionalista agitáció miatt pénzbírságra ítéltek, és a további fellépéséit betiltották. 2013-ban azonban állami díjat kapott Magyarországon.”

Trump háborút vív egy kínai videóplatform ellen

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Trump elnök szereti a különösen veszélyes túlzásokat:

„Donald Trump kedvel szuperlatívuszokban beszélni. Az egykori New York-i ingatlanügynök, a washingtoni Fehér Ház jelenlegi lakója ismét olyasmit csinált, amit senki sem tudna könnyedén utánacsinálni. A TikTok kínai videóplatform elleni dühös kampányával Trump olyan kényelmes helyzetbe hozta a pekingi kormányt, hogy az a vállalati jogok védelmezőjeként léphet fel szerte a világban. Kína soha nem fogja megengedni az ország egyik modellként szolgáló társasága »lopását« – hangzott el Pekingben. Kínának ezenkívül megvan a lehetősége arra, hogy megtorlást gyakoroljon az említett amerikai eljárás ellen.

Felmerül azonban az a kérdés, hogy hova vezet a szavak háborúja. Valószínűleg nem egy gazdaságilag virágzó jövőbe, mert az amerikai elnök nyilvánvalóan le akarja zárni saját piacát a kínaiak elöl. Ezzel azonban szinte kínai módra viselkedik. A kormányzás jogi érvei ebben az esetben nem segítenek neki. Trump nyilvánvalóan továbbra is úgy kezeli majd a TikTokot, mint amellyel személyes elszámolni valója van, hiszen feledtetni kívánja, hogy a választási kampányán való részvétel igen alacsony. Ez sok mindent megmagyaráz. E mögött teljesen háttérbe szorul, amivel Trump a TikTok anyavállalatát vádolja, vagyis az, hogy ez a vállalat a felhasználók adatait a kínai kormányzati ügynökségeknek továbbítja. A vád nem tűnik ugyan teljesen abszurdnak, de Trump viselkedésmódja nem növeli a világ iránta való lelkesedését. Neki viszont leginkább erre volna szüksége.”

Bejrút a bánat sírhalmába zuhant

Bejrút legolvasottabb arab nyelvű napilapja, az An-Nahar így ír az esetről:

„A gondatlanságból és közömbösségből történt robbanások az emberiség ellen elkövetett bűncselekménynek számítanak. A történtek kivizsgálására az ENSZ által vezetett nemzetközi bizottságra van szükség. A libanoni politikusoknak nem szabad alábecsülniük saját polgáraikat. Itt az ideje, hogy ezeket a bűnözőket elszámoltassuk. Ideje véget vetni a megaláztatásnak, a szegénységnek, a nyomorúságnak és a bűncselekményeknek is, amelyek miatt a lakosság szenved: a társadalom sok területén megbénult az élet, a pandémia terjed, a villamos energiával és az üzemanyaggal visszaélnek. Amikor a polgárok este megpihennének, a szenvedés szagát kénytelenek belélegezni, amely az egész várost átjárja. Bejrút a bánat sírhalmába zuhant. De a gyászból forradalom támadhat fel. És Bejrút újjászülethet.”

 

Hová tűnt a király?

Spanyolországban arról tűnődnek az emberek, hogy hol rejtőzködik az egykori uralkodó. Azonban a Neue Zürcher Zeitung biztos néhány dologban:

„Juan Carlos száműzetésbe vonulása dráma – neki személyesen, a spanyol korona számára, talán egy olyan ország számára is, amely alig ismer hasonló képességekkel bíró figurát, aki ilyen erőteljesen össze tudja tartani a társadalmat. Sok spanyol számára jogos az öreg királyt a demokratikus átmenet hősének tekinteni. A jelen nemzedék azonban Juan Carlosra nem mint a demokrácia hősére, hanem mint egy elefánt- és szoknyavadászra fog emlékezni, aki kijátszotta az igazságszolgáltatást. Ugyanakkor távozása lehetőséget kínál a spanyol demokrácia és a korona számára. A fiatalabb generáció megkérdőjelezheti, hogy a monarchia léte továbbra is jogos-e. Az idősebbek pedig megpróbálhatják bizonyítani, hogy igen is jogos.”

A Publico c. portugál napilap így ír az egykori király botrányairól:

„Ahogy ilyesmi gyakran előfordul, egy életrajzot az utolsó döntések formálják a leginkább, és Spanyolország ex-királya valószínűleg szintén nem kerülheti el ezt a sorsot. Az utókor úgy fog emlékezni rá, mint egy olyan királyra, aki milliókat herdált el, miközben népe megtakarításra kényszerült. Az egykori királynak Spanyolország erkölcsi példájának kellett volna lennie a szeparatizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemben. Mégis, a mai Spanyolország kulturális befolyása, lenyűgöző infrastruktúrája és dinamikus, kozmopolita társadalma sokat köszönhet Juan Carlosnak. Mindenesetre a volt király szomorú vége nem elegendő érv a monarchia megkérdőjelezésére, mivel ez a modern Spanyolország alapja és összetartó ereje.”

A pekingi Jiefang Ribao c. napilap tisztelegve ír Juan Carlos-ról:

„Az idős király nagyon bölcs és tiszteletet keltő döntéseket hozott a korrupcióval és az igazságszolgáltatással kapcsolatban. A Legfelsőbb Bíróság elutasíthatja az ellene kezdeményezett eljárást, így a fia koronája fényesen ragyoghat bárminemű árnyék nélkül. Fülöp (Felipe) időben cselekedett, és cselekvésre kötelezte apját is. A királyi ház presztízsének megmentése és az intézmény méltóságának biztosítása érdekében azonban egy lépéssel most tovább kéne mennie. Mi történnék, ha a király az apja és esetleg a saját vagyonnyilatkozatát is nyilvánosságra hozná, ahogy ez Spanyolországban minden kormánytag kötelessége?”

Német tankra magyar címke: A magyar dandártábornok „megüli” a német „ƒleopárdot”
(Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)