A tartományi választások eredménye alapján a mandátumokon hét lista osztozott. Ebből a „tortából” legnagyobb szeletet a legnépszerűbb politikai tömörülés, a Szerb Haladó Párt kanyarított, hiszen a lehetséges 120 képviselői helyből nekik 76 jutott. Ebből egyértelműen az következik, hogy a köztársasági szinten elért eredmények úgyszólván hajszálpontosan a tartományi szintre is kivetültek.

Az újságírók és a szakemberek véleménye szerint Vajdaságban a szavazás a köztársasági választások árnyékében történt, s ennek következtében szinte láthatatlanná vált. Ez mellett a választások már hosszú évek óta nem nevezhetők demokratikusnak. A polgárok ugyanis jóformán semmit sem tudtak ezekről a választásokról, általában egyáltalán nem tájékozódtak az induló pártok programjairól, s éppen ezért ezek a választások lényegében csak arra jók, hogy a hatalmi párt embereinek jól fizető munkahelyeket biztosítsanak. Ugyanakkor Vajdaságról és a hatalom decentralizálásáról már szó sem esik.

Branka Dragović Savić, a Vajdasági Oknyomozó-elemző Központ (a VOICE) szerkesztője szerint az utóbbi néhány választási ciklust nem igazán lehet demokratikusnak nevezni, s az egész tulajdonképpen a tömegtájékoztatás és a hatalmi nómenklatúra által gyakorolt ”gyötrés” jegyében zajlott.

Branka Dragović Savić, a Vajdasági Oknyomozó-elemző Központ szerkesztője (fotó: VOICE)

„A hatalom erőszakos választási kampánya folyamatos, s maga a szavazás napja inkább a hatalmi párt követőinek összeírására, mintsem szabad szavazásra hasonlított. A párt aktivistái ugyanis telefonon kihallgatják a polgárokat, a szavazóhelyek előtt névsorba veszik őket, majd pedig (a szavazólapok fényképezésével)  ellenőrzik azt, hogyan szavaztak – hangsúlyozta Dragović Savić.

Elmondása szerint a tartományi választásoknak ebben a szövegkörnyezetben semmilyen jelentőségük sincsen, és a szereplők körében nem is jelentenek beszédtémát. Számos példa bizonyítja, hogy a helyi közösségek szintjén történő választások sokkal nagyobb érdeklődést váltanak ki.

Juhász András, a Mašina hírportál újságírója azt hangsúlyozta, hogy amennyiben az ember nem hajlamos a tizedes vesszőkkel kapcsolatos szőrszálhasogatásra, megállapítható, hogy alapjában véve a várt eredmény született.

– Számomra meglepetés a királypártiak jó szereplése, ez azonban semmit sem változtat a hatalmi viszonyokon – mondta Juhász András.

Szerbhorvát György szociológus, a budapesti Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint Vajdaság már csak technikai szinten létezik, s ezért a választások is csupán technikai kérdésnek tekinthető.

– Olykor azt gondolom, hogy Vajdaságnak a jelenlegi formájában már semmi értelme sincsen. Csupán arra szolgál, hogy a pártkatonák, akárcsak a községekben, munkahelyhez jussanak. Ez az állapot többé-kevésbé 1988, vagy az úgynevezett joghurt-forradalom óta tart, hiszen 2000 után, vagyis a DOS (a Szerbiai Demokratikus Ellenzék) hatalomra kerülése után sem történt változás. Ők akkor azzal érveltek, hogy mindennek az oka a Belgrádból érkező politikai nyomás – mondta Szerbhorvát György.

– Ha megkérdeznénk a vajdaságiakat, vagy azokat, akik elmentek szavazni, hogy ki a tartományi kormány elnöke, nem hiszem, hogy tíz százalékuknál többen tudnák a pontos választ, majd hozzátette, lehet, hogy a magyarok egy része tudja, miszerint Pásztor István a tartományi parlament elnöke, de őt is inkább a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnökeként ismerik.

A politikai elit célja értelmetlenné tenni a választásokat

Branka Dragović Savić szerint a polgárok gyakorlatilag semit sem tudtak a tartományi választásokról, de a pártok és az egyébként nemzeti kérdésekkel bajlódó média sem foglalkozott vele.

– Alapjában véve ez a politikai elit célja. Végletesen értelmetlenné tenni a választásokat és azokkal együtt a hatalmi intézményeket, beleértve a tartományiakat is– vélte Branka Dragović Savić.

Juhász András megállapítása szerint sem volt jelentősebb választási kampány. A világjárvány ugyanis sokkal határozottabb témának ígérkezett. Tény azonban, hogy a választási versengés folyamán az induló pártok semmi újat sem kínáltak fel, tehát esély sem volt arra, hogy a polgárok bármit is felismerjenek.

Juhász András: A pártok egyre kevésbé törekednek arra, hogy valódi programjuk legyen (fotó: Facebook)

A pártok egyre kevésbé törekednek arra, hogy valódi programjuk legyen. Aki veszi magának a fáradságot és beletekint a felkínált „programokba“, azt tapasztalhatja, hogy tele van egyazon témára vonatkozó általános tézisekkel. Ez a tragikus következménye annak, hogy felülkerekedtünk az ideológián, és hogy elhigyjük: létezik egy megfelelő politikai központ. Ez az illúzió meglehetősen kitartóan jelen van Európa központi és keleti részében.

A kishegyesi születésű Szerbhorvát György elmondta, hogy a kampány idején két hetet szülőhelyén, karanténban töltött. Ezt megelőzően azonban Budapesten tartózkodott. Az itthonléte idején a belgrádi és az újvidéki, de a Pannon tévében és az újságok nagyobb részében is kizárólag Vučićot és Pásztort látta.

– Véleményem szerint a választási kampány időszaka teljesen lényegtelen volt. Vučić már nyolc éve uralja a médiateret, de semmivel sem jobb a helyzet a magyarok esetében sem.

Megemlítette, hogy a kampány idején gyakran lehetett hallani arról a száz euróról, amelyet a kormány a polgárok megsegítésére osztott szét, de folyamatosan napirenden voltak a magyar adófizetők pénzéből a Prosperitati Alapítványnak átutalt összegek is. Hozzátette, hogy ez a VMSZ-nek meglehetősen sok „hálálkodó“ szavazatot hozott.

Szerinte a pártprogramok egyre több országban mellékessé válták, s – szerinte – miért lenne ez másképpen Szerbiában?

 A tartomány a pártkatonák kenyérkereseti helye

– A tartományi intézményeket, sajnálatos módon, a pártkáderek kenyérkereseti helyévé változtatták – mondta Branka Dragović Savić, majd hozzátette, hogy ez azt jelenti, miszerint a politikai elit nem tiszteli az állami intézményeket, hanem azokat tudatosan rombolja, és az onnan eredő politikai hatalmat pártcélokra kisajátítja, s ezzel az intézmények kizárólagosan a pártok alárendeltjeivé válnak.

Juhász András szerint Szerbiában és sok más országban is, amióta a nemzetközi politikai-gazdasági porondon, vagyis a nyolcvanas évek óta „a kapitalizmusnak nincs alternatívája”, magát a politikát lezüllesztették.

– A mi rendszerünknek egy sor szerencsétlen jellemzője van: gazdaságilag a kapitalista központokat és a nábobokat szolgálja, a bűnözés szorosan összefonódott a politikával, de egyéb képtelenségeknek is szemtanúi lehetünk. Ilyen körülmények között nehéz elképzelni, hogy a hatalom bizonyos szintjei ne szolgálnák a pártkáderek kenyérkeresethez való juttatását, habár szemmel látható, hogy nem csak a fizetésekről és azokról a kapcsolatokról van szó, amelyek a mindennapi kenyérnél sokkal többet jelentenek.

– A kisebbségek nemzeti tanácsokat, s ezekkel együtt bizonyos fokú etnikai és perszonális önrendelkezési jogot kaptak, s ezért a területi, tehát a vajdasági autonómia is sokak szemében szálkát jelent. Persze, az innen meríthető pénzek, és csak a pénzek, de nem az ötletek, bizonyos szinteken még mindig érdeklődésre tartanak számot – mondta Szerbhorvát György.

Szerbhorváth György: Nenad Čanak 2000 óta csak bohóckodik, s ha meg is nyilvánul Vajdaságban kapcsolatban, mondandójának nincs semmi értelme (fotó: Molnár Edvárd)

– Az az igazság, hogy többé már autonomisták sem léteznek. Nenad Čanak 2000 óta csak bohóckodik, s ha meg is nyilvánul Vajdaságban kapcsolatban, mondandójának nincs semmi értelme. Tulajdonképpen csupán az a célja, hogy önmagának valamilyen tisztséget szerezzen, amit el is ért azzal, hogy ismét bejutott a tartományi parlamentbe. Mindezek csupán kicsinyes, piszkos játékok – magyarázta Szerbhorvát György.

 A vranjei eset az analfabetizmus tükre

A szavazócédulákon feltüntetett sorszámok bizonyos kavarodást idéztek elő. Ennek élénk példája a vranjei eset, amikor is a VMSZ azért kapott szavazatokat, mert ugyanazon sorszám alatt szerepelt, mint az önkormányzat egyik induló pártja. Branka Dragović Savić szerint nem a sorszámokkal van baj, hanem azzal, hogy a szerbiai társadalomban általános civilizációs lejtmenet tapasztalható.

– A polgárok alacsony fokú képzettségének és a társadalmi élet iránti érdektelenségének ékes bizonyítéka a vranjei jelenség is, hiszen az emberek ezzel lényegében elfogadták a döntéshozókkal kapcsolatosan az önmaguk alárendeltségét – mondta Dragović Savić

Juhász András szerint a 2020-as parlamenti választások nem csak a SARS-Co V-2-es virussal feláldozott polgárokról, hanem „u Vranju sunce szia“ és hasonló tréfákról maradnak emlékezetesek.

– Lehet, hogy nem is a sorszámokról, hanem valami túlvilági segítségnyújtásról van szó, aminek az volt a célja, hogy az emberek ezekben a nehéz napokban legalább elmosolyodjanak – jegyezte meg félig komolyan Juhász András.

– Az eset a szavazók írástudatlanságát bizonyítja, de felveti a szavazatvásárlások gyanúját is, ami Szerbiában a demokrácija hiányát jelenti – szögezte le Szerbhorvát György.

– Az ilyesmire a pártok tudatosan számítanak. Talán jobb meoldás lenne, ha a szavazócédulákról törölnék a számokat, s akik nem tudják elolvasni az írott szöveget, tehát a neveket, talán nem adnák ilyen könnyen el a szavazatukat.

Közömbösség a tartományi hatalom iránt

– Úgy tűnik, gyakorlatilag senkit sem érdekel, hogy mikor alakul meg az új összetételű képviselőház, de az is hidegen hagyja az embereket, hogy kik lesznek a hatalmi koalíció tagjai. Ez is annak a jele, hogy semmilyen várakozás nincs ezen a téren, hiszen az intézmények nem rendelkeznek valós hatalommal és a társadalmi folyamatokra sincs hatásuk – véli Branka Dragović Savić. – Ebben az időszakban csupán a Szerb Haladó Párt azon követői türelmetlenek, akik ellenszolgáltatást várnak a vezér iránti hűségükért.

Juhász András szerint nem várható, hogy bármilyen jelentős eltérések mutatkoznának a hatalom két (szerbiai és vajdasági) szintje között és arra sincs remény, hogy a tartományban bármi is megváltozik.

Szerbhorvát szerint jelenleg az sem tudható, hogy a Szerbia Szocialista Párt része lesz-e a hatalomnak, illetve Dačić helyet kap-e a kormányban. Ha nem, az némi változást hoz, de alapjában véve semmit sem jelent.

– Nyilvánvaló, hogy minden az eddigi kerékvágásban fog tovább haladni, hiszen szemmel látható, hogy az emberek jobban hisznek a nacionalista-szocialista, némileg a fasiszta, a populista és az antidemokratikus áramlatnak (Orbán, Trump…), mint a saját szemüknek – mondta Szerbhorvát.

Vajdaság helyzete a demokrácia kérdése

Branka Dragović Savić szerint jelenleg egyetlen politikai pártnak sincs a tartomány önrendelkezésével foglalkozó programja. Mi több, egyikük sem áll ki a hatalom decentralizációja, vagy ennek a fejtetőre állított politikai rendszernek a megváltoztatása mellett. Pedig a jelenlegi rendszertől nem várható el, hogy jó minőségű politikai programmal rendelkezzen, vagy az, hogy kiépítse a demokratikus intézményrendszert.

– Vajdaság nem a nemzetiségek, vagy a multietnikum, hanem a demokrácia sarkköve. A Vajdaság iránti viszonyulásban, illetve a hatalom decentralizálásában keresendő a társadalom elkötelezettsége – mondta Dragović Savić.

Juhász András annak a véleményének adott hangot, hogy a jövő évi népszámlálás megmutatja hogyan áll a helyzet. Az azonban okkal várható, hogy változni fog az etnikai összetétel. Ha más okból nem, akkor az elvándorlás mindenképpen megtette a hatását.

– Az emberek tömegesen hagyják el ezt az ingatag, idegfeszültséggel teli, rossz szociális és gazdasági helyzetet. A jelenlegi rendszer számára, amely nem az emberek szükségletét helyezi előtérbe, még annak sincs jelentősége, ha valaki komolyan kiáll Vajdaság önrendelkezése mellett. Az önrendelkezést az átlagemberek szükségleteinek kielégítése szemszögéből kellene átgondolni – szögezte le Juhász András.

Szerbhorvát György meggyőződése szerint a Vajdasággal kapcsolatos megnyilatkozások igen kevés szavazatot jelentenének, és a többnemezetiség immár inkább egy mitológia része, hiszen ebből a szempontból az emberek szívesebben emlékeznek Jugoszláviára, mint Vajdaságra.

– Amikor külföldön megkérdéznek, én is azt mondom, hogy vajdasági vagyok. Úgy tűnik ennek jobb hangzása van, mintha szerbiainak vallanám magamat. Teszem ezt annak ellenére, hogy –a magyarok kivételével – mindenkinek meg kell magyaráznom, hogy mi (volt) Vajdaság. És lényegében ez a történet vége!

A lagymatag szavazási kedv a bizalmatlanság jele

Branka Dragović Savić szerint az a tény, hogy a szavazásra jogosultaknak még a fele sem ment el a voksolni, azt jelenti, hogy a polgárok nem bíznak az államban, a választásokban és a jogi rendszerben.

– Másrészt ez akár a tisztességtelen választási feltételek elleni lázadásnak is tekinthető. Nem vagyok biztos abban, hogy az említett két ok elegendő lenne arra, hogy megváltozzon a politikai rendszer és olyan irányt vegyen,a mely a civilizált magatartáshoz, a korszerű európai értékek elfogadásához vezetnek, amely az antifasizmuson, a jogállamon és a médiaszabadságon alapulna – véli Dragović Savić.

Juhász András szerint az embereknek a szavazás iránti közömbössége azt jelenti, hogy a polgárokban jelen van a pragmatikus változtatások iránti szükséglet, de politikailag továbbra is tájékozatlanok vagyunk, és nem tudjuk, merre szeretnénk haladni és hogyan juthatunk oda.

Szerbhorvát György meggyőződése, hogy nincsenek megbízható adatok arról, hogy Szerbiában hány nagykorú, szavazati joggal rendelkező polgár él. Kétségtelen azonban, hogy közülük sokan külföldön tartózkodnak.

– A választási kampány folyamán a VMSZ-ben váltig azt hangoztatták, hogy a magyarok közül sokan hazautaztak szavazni – ami nehezen hihető –, viszont fogalmunk sincs mi a helyzet Koszovóval, valamint a koszovói szerbekkel. Éppen ezért nem tudni, hogy ezek a számok hogyan alakultak ki és mit jelentenek – mondta Szerbhorvát.

A tartományi választási bizottság által közzétett eredmény szerint a Vajdasági Képviselőházban hét pártlista kapott helyet. Az „Aleksandar Vučić – Za našu decu“ listára 498 495 polgár szavazott, s a Szerb haladó Pártnak 76 képviselői helyet biztosított – írja a 021.rs hírportál.

A Szerbiai Szocialista Párt – Egységes Szerbia koalíciónak a begyűjtött 90 512 szavazat alapján 13 mandátum jutott, míg a Vajdasági Magyarok Szövetségére 75 218 voks jutott, s ezzel a VMSZ-nek 11 képviselője lesz a Tartományi Képviselőházban.

A Vajdasági Front nevű politikai tömörülésre, amelynek tagja a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, az Együtt Vajdaságért, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, a Crnogoracok Pártja és a Demokratikus Tömörülés, a maga 41 455 szavazatával hat képviselőt küldhet a tartományi parlamentbe. Egyenként öt képviselője lesz a POKS, és a Monarchista Frontot felölelő „Szerbia Királyságáért – a szerb vajdaságért” koalíciónak, mivel 34 083 polgár szavazott nekik bizalmat. A Metla 2020-nak 35 479 voks és szintén öt mandátum jutott.

A felsoroltakon kívül a 26 489 szavazat alapján négy képviselővel lesz jelen a Szerb Radikális Párt is.

A választási küszöböt nem sikerült átlépnie a Čedomir Jovanović által vezetett „Koalíció a békéért“, mivel csak 4658 szavazatot tudhat magáénak, a „Csak egyenesen – A Jog és Megbékélés Pártja – Muamer Zukorlić: A Makedónok Demokrata Pártja. Nekik ugyanis mindössze 3070 szavazatot sikerült összegyűjteniük.

A tartományi választási bizottság megállapítása szerint 1.696.292  szerepelt a szavazásra jogosultak listája, s ebből 852.972 polgár járult az urnákhoz, de csak 809.459 szavazólap volt érvényes.

Natalija Јakovljević

A tartományi parlament ülése (Fotó: www.vojvodina.gov.rs)

A cikk szerb nyelvű változata:

https://maglocistac.rs/besmislenost-pokrajinskih-izbora-vojvodina-sluzi-samo-za-uhlebljenje-stranaka-na-vlasti/