Hetvenmillió eurós vissza nem térítendő támogatást hagyott jóvá Szerbia számára az Európai Unió – ez volt az alaphír, amelynek része volt még, hogy a felzárkóztatást segítő támogatásról szóló szerződést Jadranka Joksimović, Szerbia európai intergrációért felelős minisztere és Sem Fabrizi, az Európai Unió szerbiai küldöttségének vezetője írta alá Belgrádban. Az eseményen jelen volt Aleksandar Vučić szerb elnök is, s a történéseket Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság bővítési biztosa videókapcsolaton keresztül követte.

A rendezvényt a Szerbiai Rádió élőben közvetítette, s én azon szerencsések közé tartoztam, akik akkor épp autóban ültek, így az egészet végighallgathatták. Amikor véget ért a hivatalos rész, akkor két újságírói kérdésre volt még idő. Az elsőt mindjárt a közszolgálati rádió munkatársa tette fel, s a miután megtörtént a fordítás, volt néhány másodperc csönd, amelyet a szerb elnök tört meg, imígyen:

– Ajde, Olivere! (Gyerünk már, Olivér!)

Mint mikor valaki a körmét húzza végig az üvegen, úgy sértette az „ajde” a fülem, amelyet azért valljuk be, igencsak ritkán alkalmaznak diplomáciai körökben. Pontosabban fogalmazva, inkább sosem. És még akkor is, ha figyelembe veszem, hogy a szerb-magyar kapcsolatok történelmi csúcson vannak, amelynek egyik eredménye úgy tűnik az lesz, hogy Szabadkának magyar, Zentának szerb polgármestere lesz, bántja a fülem az az „ajde”, amely legtöbbször a kutyasétáltatás vége felé hangzik el, amikor a gazda jelzi a négylábújának, hogy ideje indulni.

Persze azonnal rá lehetne vágni, hogy mit várok el egy olyan országban az elnöktől, ahol a határőrök lazán letegezik a fiatalasszonyokat, ahol egy normális köszönésre egy fejbiccentés a válasz. És mikor ezeket valaki szóvá teszi, akkor az egyik legjellemzőbb válasz úgy hangzik: ha nem tetszik, el lehet menni innen (volt ilyen válasz egyszer a Magyar Nemzeti Tanács egyik bizottsági ülésén is…).

Mégis amondó vagyok, nem ám az elköltözés a megoldás ezekben a helyzetekben, hanem az, ha megpróbálunk rámutatni a bunkóságra, de nem sértő módon, és rávezetni a helyes viselkedésre. Hozzátenném, felőlem nyugodtan lehet használni az „ajde”-t is, méghozzá a pártgyűléseken. Ott engem biztosan nem fog zavarni, és hiszem, hogy azokat sem, akik isszák a főnökük minden szavát.

Tőke János

Nyitóképünkön Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke, illetve Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság bővítési biztosa (forrás: CorD Magazine)