Donald Trump amerikai elnök a napokban beváltotta fenyegetését és megszakította az Egyesült Államok kapcsolatait az Egészségügyi Világszervezettel (WHO – World Health Organization), arra hivatkozva, hogy azt „Kína irányítja”. De ez nem az első eset, hogy Trump nemzetközi szervezeteket fenyeget. Röviddel hatalomra kerülése után „idejétmúltnak” nevezte az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét is. De abból a fenyegetésből nem lett semmi – legalábbis máig. Trump azonban tovább halad a nemzetközi szervezetekből való kilépés útján: a napokban szintén idejétmúltnak nevezte a G7-t, azaz a Hetek csoportját, amely a világ hét legfejlettebb országának politikai és gazdasági együttműködését koordinálja.

Heiko Maas német külügyminiszter élesen bírálta az amerikaiak kilépését a WHO-ból, de von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is rossznéven vette Trump húzását. Meg fogja-e bánni az amerikai elnök a döntését? Ez a jövő kérdése, de érdemes visszaemlékezni, hogy hasonló lépéseket már több amerikai elnök is tett Trump előtt.
És mi lett az ilyen hetvenkedésnek az eredménye? Az amerikaiak a legtöbb esetben belátták, hogy egy világszervezetből való kilépés nem tesz jót az országnak és egy idő után visszatértek.

Jimmy Carter

Jimmy Carter 39. amerikai elnök (1977-1981) már a megválasztása előtt azzal fenyegetőzött, hogy az Egyesült Államok ki fog lépni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetből (ILO – International Labor Organization). Ezt a nemzetközi szervezetet az 1. világháború után hozták létre azzal a céllal, hogy a Nyugat bebizonyítsa a munkásosztálynak, nemcsak a kommunisták védelmében áll, hanem a nyugati demokrcáiák is gondját viselik. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1969-ben Nobel-díjat kapott.

Talán éppen ezért lett ez a szervezet az 1970-es években „kegyvesztett”, főleg Amerikában, ahol még a szakszervezetek is ellene fordultak, ami viszont a Szovjetunió és társországai malmára hajtotta a vizet. Az ILO Izrael-ellenes és pro-palesztin lett, de a nyugati hatalmak még ennek ellenére is csak visszafogottan támogatták. Amerika még a Gerald Ford elnöksége alatt (1974-1977) eltervezte az ILO-ból való kilépést, de Carter csak beiktatása után egy évre döntött úgy. Ehhez kétségtelenül hozzájárult a Demokrata Párt két erős szárnyának sürgetése is, valamint az amerikai zsidó szervezetek, illetve az AFL-CIO (American Federation of Labor and Congress of Industrial Organizations – ernyőszakszervezet) nyomása.

A helyzet azonban három évvel később megváltozott. „Amikor Carter tisztségviselői rájöttek arra, hogy igen keveset jelent számukra az ILO-tól való távolmaradás, úgy döntöttek, hogy ismét csatlakoznak”, írta Paul Masters politológus 1996-ban. Amerika újratársulását talán az is befolyásolta, hogy megváltozott az AFL-CIO vezetősége, valamint az a belátás is, hogy az USA-nak jelentősen csökkent a befolyása a nemzetközi szervezetek működésében.

További megítélési hibák

Az ILO után az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization – Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) következett. Ronald Reagan elnök (1981-1989) 1984-ben döntött úgy, hogy elhagyja az UNESCO-t: „Az UNESCO gyakorlatilag mindent, amivel foglalkozik, rendkívül elpolitizál. Ellenségként lépett fel a szabad társadalommal, különösen pedig a szabadpiaccal és a szabad sajtóval szemben, és megmutatta, hogy költségvetését nem képes karban tartani.”

De Reagan ennél is tovább ment. Elnöksége alatt Amerika elutasította az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményéhez való csatalakozást és azon töprengett, hogy kiszálljon az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetből (FAO – Food and Agricultural Organization of the United Nations) és az UNCTAD-ból (United Nations Conference on Environment and Development – az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciája).

Ennek ellenére sokan sikeresnek tekintik Reagan külpolitikáját, de Steven Livingston, a nemzetközi kapcsolatok szakembere „egy szűk amerikai napirend eredményének” tudja be.
Reagan „Menjünk egyedül” stratégiája útmutató volt utódja, George H.W. Bush számára (1989-1993), aki bár nem volt ellenséges az ENSZ-szel szemben, hisz alelnökké való választása előtt nagykövet is volt a világszervezetben.Fia, George W. Bush (2001-2009) elnöksége első két évében felmondta a rakétavédelmi szerződést (Anti-Ballistic Missile Treaty), amit még Richard Nixon elnök és Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet pártfőtitkár írt alá 1972-ben, valamint elhagyta a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC – International Criminal Court). Mindez nem okozott nagy rajongást még az amerikaiak részéről sem. Ezzel szemben Bush 2003-ban visszavezette Amerikát az UNESCO-ba, mert belátta, hogy ennek a szervezetnek a tagsága megvédi országát a nemzetközi elszigetelődéstől, amit az iraki háború okozott.

Mit tanult mindebből Trump?

Úgy látszik semmit, hisz őt nem a múlt, hanem a jövő érdekli. Mármint újraválasztása! Igaz, Trump Reagan nyomdokaiban járt, amikor 2017-ben ismét kiléptette Amerikát az UNESCO-ból, arra hivatkozva, hogy ez a szervezet igazságtalanul kritizálta Izraelt és Nikki Haley amerikai ENSZ-nagykövetnek nem sikerült rávennie az UNESCO-t arra, hogy terrorista szervezetnek minősítse a Hamaszt.

Trump elnök abban is követte elődjeit, hogy korántsem meggyőző okokból cselekszik. Nemrég bejelentette, hogy kivonja országát a harmincéves Nyitott Égbolt szerződésből (Open Skies Agreement), miután már tavaly véget vetett a Szovjetunióval kötött INF-egyezménynek. Ennek a szerződésnek hivatalos neve a következő: „Szerződés az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a közepes és rövid hatótávolságú rakétáik felszámolásáról” (The Treaty between the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics on the Elimination of Their Intermediate-Range and Shorter-Range Missiles), amit Reagan írt alá, hogy atommentesítse Európát. Trump felmondta az Iránnal kötött nukleáris egyezséget (JCPOA – Joint Comprehensive Plan of Action) és kilépett az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsából (U.N. Human Rights Council), valamint a Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményből is (Paris Climate Accord).

Mi lesz Trump legközelebbi húzása? Valószínűleg ő maga sem tudja még, de sok minden következhet.


Trump roppant büszke narcisztikus aláírására (Fotó: AFP)