A rendkívüli állapot alatt (hivatalosan) szünetelt a választási kampány, néhány napja viszont már élő, egyenes adásban, kampányfilmekben érkezik hozzánk a hivatalos, a világjárvány miatti intézkedések következtében kicsit szokatlan kampányt. A Szerb Haladó Párt (SNS), pontosabban annak elnökének, a köztársasági elnöknek enyhén szólva is orwellire sikeredett online kampányeseményével és egy olyan választási reklámmal foglalkozott szerkesztőségi kommentárban a Danas napilap, amelyben egy kórházigazgató dicséri Aleksandar Vučićot.

– A koronavírus az életünk minden szegmensére hatással volt, így az SNS választási kampányára is, amely a Szerbia 2025 programtól, amely a tervezett gazdasági beruházásokat tartalmazta, átváltozott a „hogyan mentett meg minket a haláltól Aleksandar Vučić elnök, az orvosok szerény segítségével”. A kampány első és második változatában is egy valami állandó – Koszovóról egy szót se. Érintőlegesen sem.

Az ajtótól ajtóig kampányolás még nem kezdődött meg, így Vučić egy stúdióban tartja a beszédjeit, nagy LED-képernyőkkel körbe véve, amelyeken több száz kis kockában a pártjának szimpatizánsai tapsolnak, úgy ahogy Marko Đurić szokott, levakarhatatlan mosollyal az arcán, mintha ő lenne Joker Gotham City-ből.

De rendben van, mit is csinálhatnának a párttagok, ha nem gyűléseken tapsolnának, még ha azok online rendezvények is. Ahogy mondani szokták, ezzel kezdenek: autóbusz, tapsolás egyik és másik településen Szerbia-szerte, vagy kefe a kézbe, ragasztósvödör és ötszáz plakát éjszakánként. Ezt követi a községháza, egy közvállalat, mert az állami munkahely mégiscsak állami munkahely.

Ezért kellett Vučićnak egy olyan valakitől is „taps”, aki az élvonalban harcolt a vírus ellen, aki tudja, hogyan működött a járvány ideje alatt az egészségügyi rendszer és kinek a kizárólagos érdeme mindaz. És ki tudná ezt jobban, mint egy orvos?

Az SNS hivatalos Facebook-oldalán közzétett egyik választási reklámfilmben megjelent Teodora Beljić Živković doktor, a Zvezdarai Klinikai Központ Belgyógyászati Klinikájának igazgatója. Ő a klinika udvarán felvett videóban beszél az okokról, amelyek miatt az SNS-re szavaz.

„Az elmúlt néhány év során sokat fektettek be az egészségügybe. Ingatlanfelújítások, új kórházak, növekvő bérek az egészségügyben… Nem kell már külföldre menniük a mi embereinknek…”, mondja Beljić Živković doktor miközben andalító zongorazene szól a háttérben.

Rendben van, doktor, de tudja, mi érdekel bennünket? Kinek az érdeme mindez és hogyan óvtak meg önök bennünket a koronától?

„Most, ez a legutóbbi COVID-fertőzés bebizonyította, hogy az elnökünknek mennyire fontos a lakosság egészsége. Megfelelő ellátás, új felszerelés, diagnosztikához szükséges tesztek… Az, hogy fantasztikus eredményeink voltak, jobbak mint Európában, nekem bebizonyította, hogy az elnök is valóban törődik az egészségünkkel, és ezért kétség nem fér hozzá, én a Szerb Haladó Pártra fogok szavazni”, üzeni Beljić Živković.

Ha valakiben felmerül a kérdés, miért dicséri a doktornő az elnököt egy parlamenti választás kampányában, az a valaki nem Szerbiában él. Ha valaki azt hitte, hogy az SNS nem használja majd fel politikai célokra a járványt, az kérje ki orvosa vagy gyógyszerésze tanácsát – írják kommentárjukban a Danasnál.

Eredetiben itt.

Színlelt élet, színlelt választások

Dušan Petričić karikaturista arról beszélt az N1 televízió vendégeként, hogy nem hiszi, hogy az állam megfelelő módon megköszönné az egészségügyi dolgozóknak a világjárvány alatti megfeszített munkáját, mivel szerinte a hatalom viselkedése egy rossz komédiára hasonlít. Ezt annak apropóján nyilatkozta, hogy Aleksandar Vučić köztársasági elnök fogadta az egészségügyi dolgozók egy részét és ígéretet tett arra, hogy az állam meghálálja nekik a jól elvégzett munkát.

Szerbia egyik legismertebb karikaturistája kiemelte, mi mindnyájan már évek óta egy színlelet élet szereplői vagyunk, az összes intézményünk egyfajta imitáció, és az előttünk álló választásokra is úgy tekint, mint a választások imitációjára.

Az elmúlt napokban sokan úgy beszélnek a koronavírus-járványról, mint valamiről, amit a szerbiai hatalom legyőzött.

– Óvatos lennék ezekkel a kijelentésekkel. Megpróbáltam magam a józan észhez és a logikához tartani azok a dolgok kapcsán, amiket az állam és a hatalom ránk kényszerített a kijárási tilalom alatt, ahhoz, hogy vigyáznunk kell magunkra ilyen helyzetben, isten mentsen attól, hogy arra hagyatkozzak, amit az állam mond, hogy hogyan kellene viselkednem, mert világos, a rendkívüli állapot bevezetésétől kezdve, annak megszüntetéséig minden feszült és kitalált volt. Rajtunk áll, hogy most is még egy megfelelő adag komolysággal álljunk a veszélyhez, ami érzésem szerint még szinte biztosan nem múlt el – mondta a karikaturista, aki nem hisz abban, hogy bármit is tett az ország azért, hogy legyőzze a vírust, és nem lehet a hatalom érdemeként emlegetni a vírus feletti győzelmet.

Petričić szerint az alapvető célunk az kellene, hogy legyen, hogy kikerüljünk ebből az imitált válóságból, amelyben élünk, de ez még a láthatáron sincs, de egyszer mindenképp meg kell történnie.

A karikaturista arról is beszélt, hogy ez a valóság, amiben élünk rengeteg ötletet ad a szatírával foglalkozóknak, a karikaturistáknak is.

– Arra a következtetésre jutottam, hogy a szatírával és a karikatúrával foglalkozók a háborús nyerészkedői ennek az állapotnak. Komoly harcot folytatok az álhírek ellen, de néha, amikor magam vagyok, azon gondolkodom, miért is csinálom ezt, amikor ez a helyzet és a témák önmagukat kínálják. Nagyon szeretném, ha nem lenne egyetlen ötletem sem a karikatúrákhoz, foglalkozhatnék a gyerekekkel, amit egész életemben csináltam. Higgye el, ilyen pillanatokban nagy megnyugvást jelent, amikor napi néhány órát gyerekeknek szánt témákkal tudok foglalkozni – mondta a karikaturista, akinek meggyőződése, hogy az oktatásügy is a politika áldozatává vált. Olyannyira, hogy „50 vagy 100 évre lenne szükség, hogy az oktatásügyünk azon a szinten legyen újra, ahol 30, 40 éve volt”.

Az, hogy milyen irányt vesznek a szerbiai egészségügyben és az oktatásügyben is a dolgok, attól függ, ki van hatalmon, a politikum átlépte azt a jól látható határt, amely után már belefolyik az intézményekbe, véli a karikaturista.

– A társadalom polgári rétege pedig teljesen elnémult, behúzódott a sarokba, úgy tesz mintha láthatatlan lenne, várja, hogy elmúljon ez az egész, hogy valaki más megoldja a problémákat. De nem fogja, az ő szerepvállalásuk nélkül nem, amíg az a művelt réteg nem tér észhez és nem jön a napfényre abból a sötétségből, amelyben eltakart szemekkel és befogott fülekkel ül – nyilatkozta Dušan Petričić, aki a választásokon való részvételről elmondta, a kezdetektől fogva bojkottpárti, de nem azért, mert úgy érzi, hogy az önmagában megoldana bármit is, hanem manipulációnak érzi az egész választást.

Ha egy valamit jól csinál a hatalom, akkor az az, ahogyan az ellenzéket alázza naphosszat.

– Nem találja fel magát, de hogyan is tudná, amikor reggeltől estig mocsokban rángatják. Úgy érzem, megilleti a kritika az ellenzéket, végső ideje, hogy megkomolyodjanak, ez még nem történt meg, de remélem, egy nap megtörténik az is – mondta Petričić, aki szerint színlelésből nincs hiány ellenzéki oldalon sem, amikor eljátszák az egymás közötti politikai csatározásokat.

 A teljes beszélgetésről itt olvashatnak vagy nézhetik meg.

Nyitókép: Danas/Facebook/SNS