A világjárvány következményei egyre szövevényesebbek és új viszályokat csiholnak a láthatáron. Ilyen az EU gazdaságmentő hitelcsomagja, a WHO-ellenes Trump-csata, az izraeli–palesztin helyzet kiéleződése, de az olajban gazdag Venezuelába indított iráni olajsegély is.

Nagy lépés előre vagy óriási hiba a „német tabu” megszegése?

A bécsi Standard derűlátó a francia-német javaslat kapcsán, amely szerint az Európai Bizottságnak 500 milliárd eurós hitelt kell felvennie a gazdaságfejlesztési programra:

„A francia–német kezdeményezés az EU újjáépítési alapjának létrehozására, amit  az Európai Bizottság a koronaválság leküzdésére akar felhasználni, az uniós integráció mérföldköve. Nem kétséges, hogy ennek még akkor is nagy jelentősége van, ha a tervnek még sok részlete tisztázatlan. Ez a terv ajtót nyit egy új lehetőség felé, ami a nemzeti költségvetési hozzájárulásoktól függ ugyan, de korábban elképzelhetetlen volt az EU politikájában.”

A Hospodarske Noviny c. cseh napilap „úttörésnek” tartja a francia-német javaslatot:

„Németország először egyezett bele abba, hogy kezese legyen az EU-tagállamok közös adósságaiért. Azok a kelet-európai országok, amelyeket a koronaválság nem sújtott drámaian, Merkel és Macron terve ellen szavazhatnak. Az európai projektek egyébként nem jó hírnévnek örvendenek a Cseh Köztársaságban, és a tervezett fejlesztési alap eddig több kérdést vetett fel, mint amennyit megoldott. Ennek ellenére ez az alap a Cseh Köztársaság számára lehetőséget nyújt nemcsak iparának megújítására, hanem új technológiák fejlesztésére is.”

Az amszterdami Telegraaf c. lap azonban kategorikusan elutasítja a francia-német javaslatot:

„Németország és Franciaország nem az egyetlen országok az EU-ban, amelyek eldönthetik, hogy mit kell tenni. Ezért Hollandiának és más országoknak, amelyek szintén ellenzik az »ingyen pénzt«, nem szabad engedniük.”

A varsói Rzeczpospolita c. gazdasági és jogi napilap a francia-német javaslatot így értékeli:

„Akinek közös adóssága van, annak nem olyan könnyű elválnia. Egy ilyen tagállamnak nehezebb lesz kilépnie az EU-ból.”

A dublini Irish Times c. lap nem jó szemmel nézi a német alkotmánybíróság ítéletét az EKB kötvénytervéről:

„Ez a döntés halálos veszélyt jelent az EU számára […]. Ha a nemzeti bíróságok felülbírálhatják az európai jogszabályokat, akkor a 27 tagállam nem tud többé közös jogszabályt alkotni. Egy fontos kérdés itt az, hogy hogyan kell működnie egy tagállam belső piacának, ha nem tudja, hogy az EU szabályai lehetővé teszik-e, mondjuk, egy termék Portugáliában történő értékesítését, ami viszont Szlovákiában tilos? A német alkotmánybíróság ítélete legyengítette az EU legerősebb fegyverét, hogy megvédje saját magát Lengyelországban és Magyarországon a demokráciaellenes tendenciák által okozott belső korrózió ellen. Az EU ezt ugyan túl fogja élni, de valódi kockázat akkor keletkezhet, ha már nem tudja szavatolni szabályainak betartását az összes tagállamban, és ezáltal a jövőben önmagának már csak árnyéka lesz.”

A prágai Lidove Noviny c. lap is hasonlóan vélekedik:

„Az európai szerződések egyértelműen kimondják, hogy sem az EKB, sem a nemzeti központi bankok nem kaphatnak utasításokat kormányoktól, tagállamoktól vagy bárki mástól. Most a német alkotmánybíróság döntött úgy, hogy ítélete az európai törvényekre és az európai bíróságokra is vonatkozik. Mostantól kezdve tehát minden tagállam diktálhatja, hogy melyik EKB-intézkedésben fog részt venni, és melyikben nem. Így az EKB kompetenciája hamarosan jelentős mértékben  csökkenni fog.”

A legolvasottabb dán napilap, a Politiken azt a javaslatot vizsgálja, amely szerint az Európai Bizottság hiteleket venne fel egy fejlesztési gazdasági alap létrehozására, amelyeket azonban a nemzetállamoknak kellene garantálniuk:

„[Ez] azonban évtizedek óta fennálló dogmák megsértése lenne, és Németország sok dicséretet érdemel azért, hogy hajlandó garanciát vállalni magas hitelek felvételére. A dél-európaiak ennek valószínűleg nem fognak ellenállni, ám egyes országok, például Dánia, szkeptikusak. [Ez a terv] mindenesetre egy rövidlátó és ostoba dolog. A pénzügyi válság tapasztalatai félelmetesek, hisz tudjuk, hogy Görögországot az EU nyomása sodorta recesszióba. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezt a hibát megismételjük.”

A belga De Tijd c. gazdasági napilap a „német tabu megszegéséről” ír:

„Most több pénz áramolhat északról délre. A kedvezményezettek ezt szolidaritásnak nevezik. Azok viszont, akiknek fizetniük kell, átutalásnak hívják. Az EU vezetőinek ebben a válságban azt jelenti a mantra, hogy segítsünk másoknak abból a célból, hogy megmentsük saját magunkat. Ez bizonyos mértékben igaz is.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung „Mutti” 180 fokos fordulatának nevezi az egyezséget:

„A korona-válság utáni európai »újjáépítés« finanszírozásáról szóló vita nem ért véget a francia-német kompromisszummal, ami egy 500 milliárd alap létesítéséről szól. Észak- és Kelet-Európában túl nagy az ellenállás. Emmanuel Macron francia elnöknek azonban igaza van, hogy francia–német megállapodás nélkül nem születhet európai megállapodás. Angela Merkel kancellár nagy engedményeket tett erre vonatkozólag. Az EU így várhatóan 500 milliárd eurót fog felvenni a pénzügyi piacokon, és ezt a pénzt támogatásként, nem visszafizetendő kölcsönként akarja továbbadni a válság által leginkább érintett régióknak és iparágaknak.

Ez nem kevesebb, mint a szövetségi kormány 180 fokos fordulata. Eddig Berlinről azt mondták, hogy a pénzügyi piacokon felvett pénzt legjobb esetben kölcsönként akarja adni a tagállamoknak, amit azoknak rövid távon vissza kell fizetniük. Minden más összeegyeztethetetlen lenne az EU adósságtilalmával. De Merkel most még arról is beszél, hogy a jelenlegi »adósságokat« csak évtizedek múlva kell majd visszafizetni. A németek részaránya 135 milliárd euró az 500 milliárd eurós alapnak, amit szintén hosszú időtartamra lehet felhasználni.”

Trump a WHO és Kína ellen

A világjárvány „félrekezelése” miatt Donald Trump amerikai elnök az Egészségügyi Világszervezetből való kilépéssel fenyegetőzik, élve azzal, hogy a WHO költségvetéséhez éppen az USA járul hozzá legnagyobb részben.

A Lidove Noviny c. prágai napilap ezt így látja:

„Trump amerikai elnök így reagált Xi kínai államfő nyilatkozatára, amely szerint kormánya kétmilliárd dollárt akar adományozni a WHO-nak a koronavírus elleni küzdelem érdekében – tehát lényegesen többet, mint az Egyesült Államok hozzájárulása. Kína azt is megígérte, hogy ha egy koronavírus elleni védőoltást sikeresen kifejlesztenek, akkor azt minden ország számára elérhetővé teszik. Fontos feltétele ennek azonban az, hogy a WHO ne vizsgálja, hogyan reagált Kína a koronavírus terjedésére a pandémia kezdetén.”

A világ legolvasottabb pénzügyi napilapja, a japán Nihon Keizai Shimbun a WHO határozatát kommentálja, amely szerint egy független bizottságnak kellene kivizsgálnia a szervezet munkáját:

„A Washington és Peking közötti vita azonban komoly akadályt jelenthet[ennek megvalósításában], mivel nem teljesen világos, hogy Kína milyen mértékben fog majd együttműködni. A határozat részletes vizsgálatra szólít fel arról, hogy mikor fertőzte meg először az embert a vírus. Peking eddig szigorúan elutasította Washington kérését, hogy vizsgálják meg a vírusmintákat vagy a vuháni laboratórium tevékenységét.”

Izraeli–palesztin–amerikai háromszög

Folytatjuk Közel-Kelettel. „Úgy tűnik, Izrael új koalíciós kormánya elhatározta, hogy kiterjeszti szuverenitását Ciszjordánia egyes részeire” – jelzi a Jerusalem Post:

„Ezt egyoldalú bekebelezésnek lehet tekinteni, ami azzal a veszéllyel jár, hogy diplomáciai válságot idézhet elő. Izrael számára úgy tűnik, hogy az annektálásról szóló tárgyalások és Trump amerikai elnök béketerve inkább egy rövid távú belpolitikai célt szolgáltak. De az annektálás önmagában nem elégséges. Izraelnek ki kell dolgoznia egy nemzetbiztonsági stratégiát és meg kell magyaráznia, hogy mit akar elérni a Ciszjordániában.”

A palesztin vezetés felmondta az összes Izraellel és az Egyesült Államokkal kötött megállapodást – beleértve a biztonsági megállapodást is. Az Al-Araby Al-Jadeed c., Londonban megjelenő arab nyelvű napilap szerint:

„Az izraeli biztonsági körök abból indulnak ki, hogy a palesztinok és az izraeliek közötti biztonsági koordináció leállítása az összecsapások eszkalációjához vezethet Ciszjordániában. A Palesztin Nemzeti Hatóság úgy dönthet, hogy többé nem akadályozza az Izrael elleni akciókat. Ezenkívül új, a Fatah mozgalommal összefüggő katonai egységek is létrehozhatók lesznek.”

A pekingi Xin Jing Bao c. napilap szerint Abbász palesztin elnök döntése a „teljes kétségbeesés és nehézség” jele:

„Mivel Izrael Trump támogatásával akarja megvalósítani terveit Ciszjordánia további részeinek annektálásáról, Palesztinát falhoz szorították. Az ellenfelek túl erősek és könyörtelenek. Egy szuverén palesztin állam létrehozásának álma egyre távolabbra kerül.”

Az olajban gazdag Venezuelába indított iráni olaj trójai faló lehet

Irán öt olajszállító tartályhajót küld Venezuelának, hogy segítsen az Egyesült Államok szankciói által sújtott országnak. A La Razón de México c. napilap arra számít, hogy emiatt a Washington és Teherán közötti feszültség növekedni fog:

„… új célpontokat kínáltak fel az Egyesült Államok elnökének. Ugyanakkor ez lehetőséget nyújt Iránnak, hogy nyomást gyakoroljon az USA-ra. Venezuela, az egykori regionális hatalom, populista politikájával eljátszotta az ország jólétét és elszegényítette a lakosságot. A Maduro-rezsim különféle szövetségek létrehozására törekedett, ám Iránnal való szövetségét drágán fizetheti meg az egész régió. A venezuelai szállítmányokkal Irán és az Egyesült Államok áthelyezheti a konfrontálódást a Perzsa-öbölből a Karib-térségre, de még meg kell várni, hogyan fog Trump reagálni a tartályhajók Venezuelába való megérkezése után.”

A caracasi El Nacional c. napilap nemzetközi lépéseket követel:

„Ha az USA visszafordulásra kényszeríti a tartályhajókat, akkor Irán további eszkalációt kezdeményezhet a Hormuz-szorosban, és ezzel szintén veszélyeztetheti Trump novemberi újraválasztását. A tartályhajók Venezuelába történő küldése egy provokáció, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa oldhat meg. A nemzetközi közösségnek fel kell kérnie Ruhani iráni elnököt, hogy ne fokozza tovább a feszültséget a régiónkban, és meg kell akadályoznia, hogy az iráni tartályhajók trójai lóvá váljanak, és esetleg fegyvereket vagy drogokat is szállítsanak olajon kívül, ami az egész régióra előre nem látható következményekkel járhat.“


Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár videokonferencián egyeztet az uniós gazdaság mentéséről (Fotó: Reuters)