Több ezer  tüntető vonult utcára szombaton Szarajevóban, hogy tiltakozzon az ellen az emlékmise ellen, melyet a boszniai katolikus egyház tartott az egykori nácibarát horvátok emlékére.

A második világháború végén az Ante Pavelić vezette fasiszta horvát bábállam katonái és civilek a partizánhadsereg elől menekülve 1945 májusában elérte a mai osztrák-szlovén határ vonalát, ahol azonban az antifasiszta szövetséges erők feltartóztatták és visszafordították őket. A partizánok az ausztriai Bleiburg közelében, a szlovéniai Kočevski Rog mellett és a maribori úton néhány nap alatt tízezreket végeztek ki: mintegy 50-55 ezer horvát, 20 ezer szlovén, bosnyák és szerb nemzetiségű ember esett áldozatául a partizánok kegyetlenkedésének. Rajtuk kívül mintegy 60-70 ezer németet öltek meg (illetve ennyi halt meg jugoszláv táborokban). Miután a britek tudomására jutott, hogy a partizánok kivégzik az átadott hadifoglyokat, június 1-jén hatezer horvát hadifoglyot visszatartottak és olaszországi brit táborokba szállítottak, így ők életben maradtak.

A szombati misét a szarajevói katedrálisban a boszniai horvát katolikus püspökök szervezték a boszniai Horvát Nemzeti Szövetség védnöksége alatt. A templomban azonban a koronavírus-járvány miatt bevezetett intézkedések miatt csupán húszan tartózkodhattak. Többen a templom előtt vártak, néhány száz méterre a katedrálistól viszont antifasiszta csoportok tüntettek, mert meggyőződésük, hogy a náciknak akkor sem jár tisztelet, ha áldozattá válnak.

A misét és a tiltakozást is a rendőrség biztosította, számítani lehetett ugyanis arra, hogy a mise miatt felháborodott emberek (akik szerint a mise és a bleiburgi halottak ártatlan áldozattá minősítése voltaképpen a történelem, a Pavelić-féle fasiszta nézetek revízióját  jelentik) agresszívvá válhatnak, illetve arra is, hogy a tiltakozók közé provokátorok vegyülnek, akik incidenseket idézhetnek elő. Az egybegyűltek Boszniát éltették, antifasiszta dalokat énekeltek.

A „Független Horvát Állam” (NDH) négy évig tartotta megszállva Szarajevót, ez alatt az idő alatt több mint tízezer szerb, zsidó, cigány és antifasiszta világnézető embert deportált a jasenovaci haláltáborba, ahonnan szinte senki sem tért vissza. A horvát fasiszták több száz embert gyilkoltak meg brutálisan Szarajevóban is. A tüntetők véleménye szerint abban a városban, melynek szinte teljes zsidó lakosságát kiirtották a Pavelić-féle rémuralom alatt, ahonnan sok ezer embert hurcoltak el a haláltáborokba, nem lenne szabad ilyen megemlékezést tartani, legalábbis nem a Horvát Nemzeti Szövetség védnöksége alatt.

Tavaly Ausztria és az osztrák katolikus egyház megtiltotta, hogy emlékmisét szervezzenek Bleiburgban, mert az illetékesek attól tartottak, hogy az ilyen rendezvények a fasizmus, a Pavelić-féle eszmék átértékeléséhez vezetnének.

Még a szarajevói katedrálisban megtartott misét megelőzően Dunja Mijatović, az Európa Tanács emberi jogi főmegbízottja kijelentette: az emlékmise „magában hordozza a kockázatot, hogy azoknak a dicsőítésévé váljon, akik támogatták az usztasa fasiszta rezsimet és akik százezrek meggyilkolásában voltak tettestársak”. „Egy ilyen megemelékezés egy újabb pofon a fasizmus és az usztasák áldozatainak és egy újabb pofon az antifasizmus elveinek és eszméinek, amelyet a második világháború után honosodtak meg Európában. Egy ilyen megemlékezés komoly csapást jelentene a régióban zajló megbékélési folyamatnak is. A régió politikai és vallási vezetőinek tartózkodniuk kellene az olyan lépésektől, amelyek a megosztottságot és a türelmetlenséget erősítik” – mondta Dunja Mijatović.