Január végén röppent fel a hír, hogy Szerbia 30 ezer tonna jó minőségű búzát importál Magyarországról arra hivatkozva, hogy a hazai termés nagy része nem felel meg a feldolgozóipar elvárásainak.  A sajtó értesülései szerint a kormány a malmok és az édességgyártók kérésére engedélyezte a kenyérgabona vámmentes behozatalát. Annak próbáltunk utánajárni, hogy valóban rossz minőségű-e a vajdasági gazdák búzája, és hogyan érintette őket ez a hír az importról.

Sándor József, a felsőhegyi Napredak Földműves-szövetkezet igazgatója azt mondja, kétkedve fogadta a hírt, és értetlenül áll előtte:

– Én kétkedve fogadom ezt a hírt, tudniillik a 2019-es búza hozama és minősége is jobb volt, mint az előző egy-két évben. Azért merem ezt így nyilatkozni, mert a szövetkezetük a zentai malomiparnak szállít már több tíz éve búzát. Minden szezonnál minden mennyiségből analízist végeznek, mintát vesznek és bevizsgálják. Már az aratás 4-5. napján a zentai malom igazgatója örömmel újságolta, hogy a 2018-as gyengébb minőség után egy meglepően jó minőségű búza érkezik a tárolókba. Itt a búza beltartalmáról van szó. Tehát már az aratás elején úgy minősítették a zentai malomban, hogy a 2019-es búza minősége jó. Aztán, beszélgetve a vajdasági kollégákkal, elhangzott, hogy itt-ott van gyengébb minőségű búza is, de állítom, hogy átlagában a minőség megfelel a pékiparnak, nem rossz a 2019-es termésű búza.

Szerbia tavaly megkétszerezte a kenyér és pékáru behozatalát: összesen hatezer tonna „friss” kenyeret, péksüteményt és toastkenyeret importált 6,8 millió euró értékben. Egy évvel korábban, 2018-ban összesen 3,1 millió euró értékben került Szerbiába külföldi eredetű kenyér és pékáru. A legtöbb ilyen termék Romániából, Németországból és Bulgáriából érkezik a szerbiai üzletekbe. A szövetkezet igazgatója nem érti, a rengeteg pékség mellett miért van erre szükség.

– Ez a hír teljesen ledöbbentett, gondolom, nem csak engem. Szinte hihetetlen, hiszen „millió” pékség dolgozik az országban, folyamatosan nyitnak újakat.

Növekedni fog a kenyér ára?

A szakértő előtt még érthetetlenebb a tény, hogy a jobb minőségű búzát 25 dináros áron importálják majd. Szerinte ennek két oka lehet:

– Még megdöbbentőbb az, hogy a külföldi búza drágább. A külföldi árak 15-20 százalékkal magasabbak, mint nálunk. Tehát ha valaki a nem rossz búzát javítani akarja még drágábbal, annak gyakorlatilag szerintem csak két oka lehet: az egyik, hogy drágítani akarják a késztermék, a pékárú árát. A másik ok – ami csak feltételezés –, hogy gazdasági visszaélés állhat a dolgok mögött. Az elmúlt egy-két évtizedben ebben az országban már előfordult olyan, hogy az olcsóbb hazai búzát „kipapírozták” külföldre, a búza gyakorlatilag ki sem ment az országból, de „visszajött” drágábban. Ezt viszont „normáliséknál” pénzmosásnak nevezik. Ebben a pillanatban nem tudom megmondani, hogy mi a valódi ok. Szerintem értelmetlen döntésről van szó, valószínűleg valamilyen érdek áll a háttérben, de még nem lehet tisztán látni, hogy mi.

Sándor József cáfolja azokat a híreket, melyek szerint azért kellene Magyarországról kilogrammonként 25 dináros áron búzát behozni, mert a hazai gazdák a jó minőségű búzát nem akarják ezen az áron eladni.

– A búza felvásárlási ára idén a tavalyelőtti és a tavalyi szint felett mozgott. De mint mondtam, ez azért lehetséges, mert a minősége sokkal jobb. Ebben a pillanatban két adatról tudunk beszélni: a malmok 16-17 dináros áron vásárolták fel a búzát. Azért a búzáért pedig, amelyet még raktáron őriznek, már december közepe óta 19 dinárt fizetnek a malmok, ha a gazdák azt most értékesíteni szeretnék. Áll búza kinn a gazdáknál a saját tárolóikban vagy otthon. Ha az a búza jó minőségű – ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az előző években a beltartalmat sohasem nézték –, akkor elérheti a 22-23 dináros árat is.  Most a kereskedelemben a búzaforgalom így működik: ha valamely kereskedő búzát akar venni, akkor kér mintát, bevizsgáltatja a minőségét, és ha neki megfelel a beltartalmi értéke, akkor vevő rá. A 22-23 dinár kilogrammonként már olyan ár, hogy ha azzal valaki elégedetlen, akkor ne foglalkozzon termeléssel. Tehát ha a hazai termelő 25 dinárt kapna a búza kilogrammjáért, nagyon boldog lenne. Úgyhogy nem igaz ez az információ.

A felsőhegyi szövetkezet igazgatója a beszélgetésünket megelőzően részt vett Zlatiboron a szerbiai agrármérnökök és földművesek sorrendben 54. szaktanácskozásán, valamint a mezőgépészek téli szimpóziumán. Azt állítja, nem csak Vajdaságban állnak értetlenül a kormány döntése előtt:

– Több kollégával találkoztam, több malomtulajdonossal – akik mind értetlenül állnak e határozat előtt. Egyik sem mondta azt, hogy venne behozatali búzát. A zentai malom igazgatójával heti szinten értekezek, ő sem érti – a raktárak dugig vannak, a búza minősége nem rossz.

Nincs jószág, amit etetni lehetne

„A hazai termés a sok tavaszi csapadék miatt közepes minőségű, és több mint 50 százalékát takarmányként használják majd fel” – mondta Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszter. Sándor József szerint rosszabb búzából is sütöttünk már kenyeret, nem az álatokkal etettük fel.

– A búzának van egy minőségi határa, mely alatt emberi használatra szánt táplálékot nem lehet belőle készíteni – ezt hívják állati takarmánynak. Akadt tavaly ilyen is, 2018-ban pedig nagyon sok. Tavalyelőtt nem is minősítették a búzát átvételkor, olyan rossz év járt a búzára. Mégis lett belőle kenyér, és csak egy részét használták fel állati takarmányozásra. Tudni kell, hogy jelen pillanatban az országban az állatállomány soha nem látott alacsony szinten áll. Nincs jelentős sertés- és szarvasmarha-állomány sem.  Hazai fogyasztásra takarmányt készíteni belőle nagyobb mennyiségben, mint az előző években? – ez nem igaz. Nincs rá igény. Az emberek tényleg nem tudják, hogy miért kellett meghozni ezt a döntést, mindenki értetlenül áll előtte. Állítom, hogy nagyon sok búza van kinn a termelőknél meg raktáron a malmokban. A szövetkezetünkben is igen sok búzát őriznek a termelők, és amikor pénzre van szükségük, mert műtrágyázni kell vagy meg kell venni a napraforgó- vagy a kukoricamagot, akkor értékesítik. A mai nap folyamán is 5 vagy 6 termelő adta el 19 dináros áron a búzáját a zentai malomnak. A kereskedők is keresik az árut, főleg Boszniába és Montenegróba viszik.

A búzaimport (is) dühíti a mezőgazdászokat

Arról faggatom a felsőhegyi szövetkezet igazgatóját, hogy az efféle döntések elveszik-e a gazdák kedvét a további munkától. Sándor József azt állítja, az ilyen döntések inkább dühítik a parasztokat.

– Ez inkább felháborítja a gazdákat. Vajdaság ellátott búzával egy 22 milliós Jugoszláviát annak idején. A búzatermelésünk maradt, a fogyasztószám csökkent, egyrészt fogyott az ország, csak Szerbia maradt, másrészt innen is kivándoroltak. Egyébként is kevesebb kenyeret fogyasztunk, mint régen, ezt mutatják a pékipari adatok – legalábbis a zentai malom adatait ismerem, és azt tudom állítani, hogy jelentősen csökkent a termelés a pékiparban. Másfelől viszont rengeteg a privát pék, Zentán minden második utcában nyitottak pékséget. Nagy bennük a jövedelem, megéri. Elég kaotikus ez az egész, éppen olyan, mint az ország – véli a szakértő.

Sándor József szerint nagyobb mennyiségű búzát vetettek a múlt év végén a gazdák, mint az előző években – az ok a gazdaságok mind rosszabb felszereltsége.

– A búza vetése befejeződött szeptember-október folyamán, az időjárás megengedte, hogy akár novemberben is lehetett volna vetni. Szövetkezetünk szerződései alapján úgy ítélem meg, hogy azt a mennyiségű búzát, amire leszerződtünk, el is vetették. Azt mondhatnám, hogy átlagos mennyiségű búzát vetettek, van búza bőven. Ennek több oka is létezik: az olajrepce-termelés már második éve padlón van, mert száraz időjárásban olajrepcét termelni nem lehet. A másik ok, hogy a cukorrépa eltűnik a környékünkről, és a helyére valamilyen kultúrát tenni kell. Akinek gyengébben felszerelt és nem nagy a gazdasága, az a legolcsóbb termelést választja, ami a búza és az árpa. Ebből kiindulva úgy vélem, hogy talán egy kicsit növekedett is a búzával bevetett területek aránya az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem volt tél, nem volt csapadék, a búza és az árpa is kicsit sárgul, de a múlt héten kaptunk egy kis esőt, meg a tavaszi csapadék és a fejtrágyázás majd helyrehozza. Szerintem kielégítő a búza állapota a termőföldeken – állítja Sándor József.

A klímaváltozás érinti a mezőgazdaságot is

Zlatiboron január végén tartották meg a szerbiai agrármérnökök és földművesek sorrendben 54. szaktanácskozását, valamint a mezőgépészek téli szimpóziumát. A két egymáshoz kapcsolódó rendezvényre több mint 1300 résztvevő érkezett az ismert üdülőközpontba. Sándor József a felsőhegyi szövetkezet igazgatójaként már húsz alkalommal részt vett a zlatibori tanácskozáson. Megkértük, ossza meg lapunk olvasóival, melyek voltak azok a témák, amelyek az idei szaktanácskozáson felkeltették az érdeklődését.

– Már öt éve azt várom, mikor nyitják ki a szakemberek a szájukat, és kiáltanak az égbe, hogy elfogy a termőtalaj, illetve hogy milyen károkat okoz a klímaváltozás. Amikor Idén megkaptuk a programot, nagy örömmel láttam, hogy ezekkel a kérdésekkel is foglalkoznak majd. Nagy érdeklődéssel vártam, mit fognak ebből kihozni a szakemberek, és milyen utat mutatnak. Az igazság az, hogy nem kaptam meg azt, amit vártam. Ezeknek a kérdéseknek a mélységét nem tudták kellőképpen megvilágítani. Meg lehet állapítani, hogy különösen Észak-Bácskában drasztikusan fogy a termőréteg. Megállapították, hogy vidékünkön rövid távon az átlaghőmérséklet valóban emelkedett, átlagosan 0,6 százalékkal az elmúlt 1-2 évben, de azt mondják, ahhoz, hogy klímaváltozásról lehessen beszélni, egy 25-30 éves periódust kell szemlélni, és akkor tudnák konkrétan azt állítani, hogy baj van. Viszont kimutatták azt is, hogy a növények vegetációja már az elmúlt 1-2 évben kitolódott, 1-2 héttel tovább tart. Ez azt jelenti, hogy később jön a hideg őszi idő, a télies feltételek, ami számomra egyértelműen azt mutatja, hogy igenis van klímaváltozás. Megnyitottak kérdéseket, de még nem tudták ezeket definiálni – mondta Sándor József.

– A 2000-es évek elején Amerikában jártam egy tanulmányúton, és ott láttam először, hogy nem szántanak már évtizedek óta. Megtárcsázzák a talajt, és vetnek. Pár évvel ezelőtt Magyarországon is láttam hasonló irányvonalat. Most Észak-Macedóniából érkezett szakemberek végeztek kísérleteket hazájukban, és elmondták a tapasztalataikat. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy szántani ott indokolt, ahol elég csapadék esik. Ott, ahol szárazság üti fel a fejét, nem indokolt, mert ha szántunk, akkor bizonyos nedvesség kipárolog, még jobban kiszárad a termőföld. Ez is összefügg a klímaváltozással – tette hozzá Sándor József.

Vígi Zsoldos Zsaklina