Kért, döntést közölt, köszönetet mondott, követelt, állami titkot árult el, felszólított és kioktatott a szerb elnök a csütörtök este megtartott, remekül felépített és megtervezett rendkívüli értekezésében. Aleksandar Vučić azt is elmondta, hogy az elmúlt években azon dolgoztak, hogy bármilyen nehézségekkel szembe tudjanak nézni.

Amit a néptől kért, hogy legyen egységes, szolidáris és összetartó. Ana Brnabić miniszterelnöktől azt kérte, hogy hozzon létre két válságstábot, az egyik az egészségügyi helyzettel, a másik pedig a koronavírus okozta gazdasági következmények elhárításával foglalkozik majd. Utána pedig bejelentette, hogy április elsejétől tartósan tíz százalékkal megemelik az egészségügyben dolgozók bérét. Külön köszönetet mondott az egészségügyi munkavállalóknak, akik mindennap igyekeznek helytállni.

A szerb elnök arra is kérte, de a hangsúlyból inkább követelte az emberektől, soha többet ne üljenek fel a hazugságnak, és ne terjesszék a tévinformációkat a páciensek állapotával kapcsolatban.

Aleksandar Vučić arról is beszélt, hogy az országnak 1008 lélegeztetőgépe van: 2009-ben 350 ilyen eszköz állt a betegek rendelkezésére, és két hét múlva még ötszázzal több lesz.

„Csak arra kérem Önöket, hogy higgyenek az államuknak, hogy tudják, éjjel nappal dolgozunk, nem féltjük magunkat” – mondta Vučić, akinek a beszédébe sikerült azt is belesűríteni, hogy a nyugdíjasok április 1. és 15. között legkevesebb négyezer dináros segélyt kapnak, hogy fertőtlenítőszereket vehessenek, majd hozzátette, Szerbia felkészültebb, mint egyes Európa Uniós országok.

„Az elmúlt három napban az emberek többet vásároltak, mint az előző egy hónap során. Ezt nem bírná elviselni se Németország, se az Amerikai Egyesült Államok. Bízniuk kell az állami szervekben, azokban, akik dolgoznak, akik mindig Önök mellett lesznek” – közölte a szerb elnök, és többször is elmondta racionálisan, szolidárisan és felelősségteljesen kell viselkednie minden polgárnak.

Nem is lenne ezzel a huszonhárom perces értekezéssel semmi gond, ha az emberek rövid távú memóriáját sikerült volna a beszéd előtt megsemmisíteni. Lehet, hogy Aleksandar Vučić már nem emlékszik rá, de február végén ő is ott állt Branimir Nestorović mögött,

amikor a tüdőgyógyász közölte, ez a világ legnevetségesebb vírusa, s nevetve hozzátette, ha nem lennének tesztek, amellyel meg lehetne állapítani a fertőzöttséget, nem is tudnánk, hogy epidémia van.

Pánik helyett azt tanácsolta a nőknek, hogy menjenek bevásárolni Olaszországba, mert egyrészt őket védi az ösztrogén, másrészt senki sem megy most oda, és úgy hallotta, hogy jelentős árleszállításokra lehet számítani. Azt ajánlotta a gyengébbik nem képviselőinek, hogy készítsék fel erre mentálisan a férjeiket, „ahogyan azt csak a feleségek tudják”.

Aztán azt se felejtik el az emberek, hogy szerdán Ana Brnabić közölte, az, hogy Szerbiának hány lélegeztetőgépe van, állami titoknak számít. Egy nappal később Szerbia elnöke a beszédében megemlítette, hogy 1008 eszköze van. Hát kérem, az állami titok az szerdán és csütörtökön is az, ha meg valamit nem tudunk, akkor az nem állami titok…

Szerbia humorral harcol a koronavírus ellen

Mindezek után Aleksandar Vučić azt kéri bízzunk az államban, higgyünk a szakembereknek, és minden rendben lesz. Bízzon bennetek a… és ide most valami lehetetlen hasonlat kellene, de ahelyett én azt mondanám el, mikor kezdenék el valamelyest bízni a jelenlegi államvezetésben. Akkor, ha Szerbia elnöke úgy kezdte volna a csütörtöki értekezését, hogy elnézést kér. Igen, elnézést mindenkitől, akivel elhitették, hogy ez a világ legnevetségesebb vírusa, hogy nyugodtan lehet utazni Olaszországba, a határokat lezárni teljesen felesleges. Abba az Olaszországba, ahol tegnap a halottak száma átlépte az ezret, és a halottasházak tele vannak, és a holttesteket a templomokban helyezik el. És elnézést kellett volna kérni azért is, hogy nem tudták megmondani, Szerbiának hány lélegeztetőgépe van, s ahelyett, hogy ezt bevallották volna, kitalálták, hogy ez állami titok.

Ahogy a tiszteletet is ki kell érdemelni, úgy van ez a bizalommal. Nem huszonhárom perces, drámai elemekkel megtűzdelt beszéd után kezd el valaki vakon bízni a másikban, hanem az azt megelőző tettei és cselekedetei alapján.

És nem mellékesen, az sem használ a bizalom megszerzésének, ha az államvezetés február végén jókat mosolyog a koronavíruson, két héttel később pedig az egyik legkomolyabb válsághelyzet előidézőjének nevezi, mert így tényleg összezavarodnak az emberek, és jogosan teszik fel a kérdést: Most akkor menjünk Milánóba shoppingolni, vagy maradjunk a fenekünkön?