Még egy kilométer aszfalt Mi vár ránk az előttünk álló általános választási kampányban?

Előttünk még egy választási év, amikor újra téma lesz a köztisztségviselők kampányolása, valamint a közpénzekből való költekezés. Hogyan néz ez majd ki helyi szinten, mi várható a választási kampány során és hogyan folynak el a közpénzek, a mi pénzünk? A polgárok csak akkor fontosak, amikor valamely politikai opciót támogatják, vagy ki tudják venni a részüket a demokratikus folyamatokból a választási kampányt előtt és után is? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a VOICE – Vajdasági Kutató és Elemző Központ élő vitaműsorában Ranka Ivanoska, Dalibor Stupar a VOICE újságírói, valamint Miloš Katić pénzügyi szakértő.

2019 decemberében a korrupcióellenes törvényben módosításokat hajtottak végre, amelyek alapján – ahogyan azt a hatalmon lévő pártok tisztségviselői magyarázták – ezek után tiltott a köztisztviselők kampányolása. Azt állítják, ezek a változtatások azt eredményezik, hogy a köztisztviselők továbbá nem használhatják a közforrásokat a politikai párt vagy egyes politikusok promóciója során. Viszont a CRTA korrupcióellenes ügynökség véleménye az, hogy semmi új határozat nem született, hiszen hasonló szabályozás már hatályban volt. Az ügynökség szerint elmulasztottuk a pillanatot, amikor meghatározzuk, mi is az a köztisztviselői kampányolás, hogy abba beletartozik-e a vörös szalag átvágása pár kilométer aszfalt felavatása alkalmával vagy az alapkövek letétele.

Választások előtt aszfaltozni kezdenek

Dalibor Stupar saját élményeit mesélte el a közpénzek elköltésével kapcsolatosan, amelyet Begecs, Újvidék községhez tartozó falu esetében tapasztalt meg újságíróként.

–  A nyár folyamán tartottak Begecsen önkormányzati választásokat, és tipikus példáját láttuk a közpénzek politikai promócióra való felhasználásának. Újvidéken 46 helyi közösség létezik, mindenhol a Szerb Haladó Párt van hatalmon, néhol egyedül, koalíciós partnerek nélkül, mert azok gyakorlatilag elálltak a választásoktól. Begecsen az volt a gond, hogy a helyi közösségben nem a haladók voltak hatalmon, hanem olyan személyek, akiknek fontos a településük, szívükön viselték a sorsát. A legnagyobb gond a helyi vízvezeték körül alakult ki, amelyet a polgárok helyi járulék segítségével építettek ki, és nem volt része a városi vízvezetéknek, a helyiek pedig nem is szerették volna átadni, hogy azt Újvidék város kezelje. A helyi közösségben ellenálltak, és ezért nagyon nagy nyomás nehezedett rájuk. Az újvidéki haladók úgy döntöttek, hogy mindenképpen megszerzik ezt a települést, és mivel ez nyomásgyakorlással nem ment, kivárták a rendes választásokat, amelyre ezen a településen 2019 júliusában került sor.

Stupar elmesélte, hogy ottjártakor a település úgy nézett ki, mintha megszállták volna. Mindenhol munkagépekkel építkeztek, aszfaltoztak, miközben a helyiek megpróbálták élni a mindennapjaikat.

– A választásokat megelőzően nagyban elkezdtek aszfaltozni, különböző munkálatokba fogtak. Kiépítették a vízvezetéket egészen a falu határáig, de a faluba nem húzták be, hogy megmutassák, ezt a falu saját erejéből nem tudná véghezvinni. Amikor az akkor még funkciót betöltő helyi közösségi tagokkal beszélgettem, azt mondták, hogy ezeket a munkálatokat, amit a választásokat megelőző egy hónapban végeztek el, négy éve követelték, mint elsődleges fontosságúakat. De hivatalosan is azt a választ kapták, hogy ezekből a munkákból nem lesz semmi egészen a választásokig.

Kérdés, hogy befejezték-e az összes megkezdett munkálatot, hiszen végül a haladók megnyerték a választásokat – fejezte be példaként Begecs történetét az újságíró. Stupar szerint valószínűleg új módszerekhez fognak folyamodni a köztisztviselők az előttünk álló választási kampányban.

– Ha azt nézzük, hogy a helyi közösség a hatalom legalacsonyabb szintje, akkor csak feltételezhetjük, hogy mi vár ránk a tavaszi általános választások alkalmával. Biztos vagyok benne, hogy semmivel sem lesz jobb, mint eddig, lehet, hogy lesznek új módszerek, és lehet, hogy idő kell, míg felismerjük a manipulációt, de valószínűleg egy jól bejáródott minta alapján történik majd a kampány.

Az aszfaltot felváltja a piros

Ranka Ivanoska úgy véli, semmi újat nem fogunk látni az előttünk álló választások során a törvénymódosítást követően sem, mint amit eddig megszoktunk.

– Úgy vélem, hogy ez a szabályozás, ahogyan most megalkották, egészen pontosan megfogalmazza, mit jelent a köztisztviselői kampány. Azt jelenti, hogy nem lesz több vörösszalag-átvágás, nem szabad a helyi önkormányzat sikereivel dicsekedni, mintha az a párt érdeme lenne… de természetesen látunk még ilyet, főleg most, mikor gyakorlatilag egyetlen párt gyakorolja a hatalmat. Ki vezeti majd a kampányt? Valószínűleg ugyanazok a személyek fognak kampányolni, akik eddig is tették – tehát kizárólag köztisztviselők. Ez nálunk nem új keletű dolog, de egyre rosszabb és rosszabb a helyzet. A pártkatonák azzal dicsekednek, hogy megajándékoznak bennünket saját pénzünkön. Nem tudjuk, mit jelent az adófizetők pénzének fogalma, nem tudjuk, mit jelent a „mi pénzünk”. Azt hisszük, hogy a párt, akire szavaztunk, szívességet tesz nekünk, ha megépül egy kilométer aszfalt, vízvezeték vagy bármi – közben meg ez lenne dolga.

Ranka Ivanoska úgy véli, hogy az előttünk álló választási kampányban mégsem lesz annyi ünnepélyes és látványos útátadás, másképp fog zajlani a kampány.

– Csomagok várhatók, mint az újévi ünnepek előtt, néhányan kapnak egy pirosat a szavazatukért. Ez lesz most az új kilométer út. Nem építenek ki egy kilométer utat, hogy azzal dicsekedjenek, hanem mindenki kap egy pirosat, vagyis egy ezrest a szavazatáért.

„Mert ti ezt kifizettétek”

Mennyire látható át helyi szinten a közpénzek költése? Honnan van pénz a választásokat megelőző munkálatokra? Ezekre a kérdésekre Miloš Katić pénzügyi szakértő válaszol, aki szerint a közpénzek szétosztása egyáltalán nem átlátható, ezért is történhetnek azzal visszaélések.

– A politikai pártok a kampányuk során használhatnák ezt a mottót: „Mert ti ezt kifizettétek”. Már a következő évi költségvetés meghozatalakor látható, hogy az választások előtti büdzsé lesz, főleg a nagyberuházásokra vonatkozóan. Ahogy Dalibor is említette, vannak dolgok, amelyeket meg lehetett volna csinálni három és fél evvel a választások előtt, de nem történtek meg, hanem a büdzsét úgy faragták, hogy a választási évben valósuljanak meg ezek a beruházások. Hogy ebben az időszakban mennyire átlátható a pénzek költése? Azt kell mondanom, hogy nem eléggé. Véleményem szerint akkor lenne eléggé átlátható a közpénzek költése, ha azt napi szinten tudnánk követni. De ez nem történik meg. Néhány község havi szinten teszi közzé ezeket az adatokat, egyes községek pedig csak az év végén, de ezekből a jelentésekből nem sok mindent lehet kikövetkeztetni.

„Háromezret az úrnak itt”

Katić szerint a költségvetés alakulásából pontosan lehet tudni, hogy választási év elé nézünk-e, vagy sem.

– A választási év büdzséje mindig kicsit magasabb, mint akkor, amikor nincsenek választások. Ez jelentősen megmutatkozik a folyó költségvetési tartalékon, amivel sokszor visszaélnek a választási kampány során. Hogy mit is jelent a költségvetési tartalék? Azt a „Háromezret ennek az úrnak itt” mondat mutatja meg a legjobban – állítja Miloš Katić pénzügyi szakértő.

(Emlékeztetőül: 2017. augusztus 24-én készült egy felvétel, amelyen Dragan Marković Palma, Jagodina polgármestere intézi a város polgárainak ügyeit. Palma elégedetlenkedő jagodinai nyugdíjasokat fogadott, akik az alacsony nyugdíjakra panaszkodtak, amelyből nem tudják megvenni a gyógyszereiket. „Szed valamilyen orvosságot?” – tette fel a kérdést Palma a felvételen egy idősebb férfinak, akinek ideje sem volt válaszolni. A polgármester így folytatta „Jól van, háromezret az úrnak itt”, majd a következő nyugdíjasnál megismétlődött a szituáció.)

– Ebből látjuk, a polgármester döntése alapján lehet pénzeket költeni bizonyos dolgokra, ez az a pillanat, amikor különböző kulturális egyesületek, sportklubok pénzeszközökhöz juthatnak. Gyakran történnek visszaélések a szociálisan veszélyeztetett polgárokkal szemben. Sokan elfogadják ezt, mint lehetőséget, hogy bizonyos pénzösszegekhez jussanak a szociális központon keresztül vagy hasonló módon. Nem is vagyunk tudatában annak, hogy a politikusok hogyan kezelik a költségvetést, amelynek a polgárokat kellene szolgálnia. Ők úgy élik meg, mintha ez politikai büdzsé lenne, mintha a sajátjuk lenne, és úgy is bánnak azzal – állítja Miloš Katić.

Ki kell bírni decemberig

Dalibor Stupar a Jagodinai közpénzek kezelésével is foglalkozott újságírói pályája során, belátása nyílt – annak ellenére, hogy a város nem hozza nyilvánosságra a költségvetési pénzek költését – abba, hogy hogyan tud a város a kampányban mértéktelenül költekezni, és mi ennek a következménye.

– Annak, hogy abnormálisan költekeznek a kampány során, majd decemberben látjuk a kárát, amikor a kormány a költségvetési tartalékból ad egymillió dinárt Jagodinának, kettőt Újvidéknek, hetvenötmilliót Belgrádnak és így tovább. Erre az a magyarazát, hogy a község nem fizetőképes. A kampányban osztogatnak két kézzel, és mi, polgárok fizetjük a „Háromezret az úrnak itt”-szerű juttatásokat. Jagodina minden évben kap minimum egymillió dinárt a költségvetési tartalékokból. Amint elérkezik december, Jagodina az első a listán, majd következik Kragujevac, Újvidék stb. Természetesen ezekben a városokban mind a haladók vannak hatalmon, és így fedezik az abnormális költekezést a kampány során. A választási évben minden pénzt elköltenek az év elején, majd valahogy túlélik a nyarat, később pedig jön a támogatás, ha kell, és úgy tűnik, mindig kell – állítja a VOICE újságírója.

Stupar szerint a kampányban elköltött pénzeket és az akkor tett választási ígéreteket a polgároknak kell számonkérni a politikusokon.

– Azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma bennünk, polgárokban van. Nem fogjuk fel, hogy nem csak arról van szó, hogy négyévente egyszer elmegyünk-e szavazni, vagy sem. A voksolás csak egy lépésünknek. A két választási időszak között jelen kell lenni, nyomást kell gyakorolni, és követelni kell a politikusokon, hogy véghez vitték-e mindazt, amit megígértek a választási kampány során. Nem kell megengedni, hogy kijátszanak minket, és utána azon sajnálkozzunk, hogy minden politikus egyforma – állítja Stupar.

A cikk nyomtatott formában a Családi Kör hetilap január 30-ai számában jelent meg.