Tovább pusztultak a pompás királylepkék (Danaus plexippus), számuk már 30 ezer alá csökkent Kaliforniában – ez derül ki a védelmükkel foglalkozó szervezet frissen közzétett tanulmányából. A szakértők évek óta kongatják a vészharangot és mivel tavaly mélypontra süllyedt a számuk félő, hogy ezek a rovarok végleg eltűnnek egyik fő élőhelyükről. A királylepkék a világ legnagyobb utazói közé tartoznak és bár máshol is előfordulhatnak, fő élőhelyük az amerikai kontinens.

Ezek a különösen szép állatok minden ősszel felkerekednek és Észak-Amerikából elindulnak dél felé.  Két célpontjuk van: Mexikó egy bizonyos vidéke vagy Kalifornia. Azért ebből a két helyből választanak, mert csak itt van számukra megfelelő eleség. A királylepke ugyanis elég válogatós, a hernyók kizárólag selyemkórón élnek. A felnőttek pedig csak bizonyos fákon hajlandók áttelelni, ilyenkor egymás hegyén-hátán, fürtökben csüngenek a cédrusokról és a nálunk kevéssé ismert oyamel fenyőkről.

A lepkék 3500-5000 kilométert is megtesznek, de nem sietnek, csak nappal repülnek és ha nem érzik elég melegnek a levegőt, nem is szállnak fel. Ha viszont már a levegőben vannak, akár 35 km/h sebességre is fel tudnak gyorsítani. Mivel egy évnél rövidebb ideig élnek, nem ugyanazok a példányok jönnek-mennek, hanem gyerekeik és unokáik. ugyanazon az útvonalon. Máig nem tisztázott, vajon hogyan örökítik át azt a különleges képességet, hogy a leszármazottak pontosan ugyanoda találjanak vissza, ahonnan szüleik, nagyszüleik elindultak.

Királylepke-csúcsforgalom (Mariposa Monarca) (Fotó: Wikipedia)

Királylepke-csúcsforgalom (Mariposa Monarca) (Fotó: Wikipedia)

Látható tehát, milyen különleges kis élőlényekről van szó és miért fontos számukra Kalifornia. Az utóbbi években drasztikusan csökkent a számuk, az 1980-as évekbeli állománynak mindössze 0,6 százaléka van csak meg, a tavalyi és az idei népszámlálás is olyan nagymértékű fogyást mutatott, hogy félő, visszafordíthatatlan folyamatnak vagyunk tanúi. Az okok között szerepel az élőhelyek eltűnése, a gyomirtók, permetezők használata, a kaliforniai erdőtüzek és a klímaváltozás is.

A keleti partvidéken vonuló királylepkék szerencsésebbek. Számukra Mexikó a célpont, a lustábbak megállnak Floridában. Mexikó felismerte, milyen jelentőséggel bírnak a selyemkórós telelőhelyek és 1986-ban természetvédelmi területté, majd bioszféra rezervátummá nyilvánította azt a különleges helyet, ami biztosítja a lepkék túlélését (Mariposa Monarca).

Tavaly a Chicagói Egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy csak az „eredeti”, vadon élő lepkék rendelkeznek csalhatatlan, beépített iránytűvel. Mivel a királylepke gyönyörű szép külsővel bír, gyakran tenyésztik, hogy aztán különféle eseményeken röptessék őket. Az esküvők és egyéb rendezvények alkalmával szabadon engedett példányok azonban összevissza röpködnek, ahelyett hogy a helyes irányba tartanának. Mintha kiszerelték volna belőlük az iránytűt. Ha netán ezek a „hibás” jószágok nászra lépnek a vadon élőkkel, az tovább csökkenti számukat. Sajnos így az is bebizonyosodott, hogy a faj megmentésére nem megoldás a tenyésztés, csak az élőhelyek megőrzése és fenntartása lehet az út, hogy a pompás királylepke tovább pompázzon.


Pompás királylepke, Danaus plexippus (Fotó: Szappanos Veronika, SZMSZ)