A szegedi Katház Közhasznú Nonprofit Kft. és a nagybecskereki Pro Porta Alapítvány Közösségi lábnyom (Community Footprint) – Önkéntesek és közösségek határok nélkül elnevezésű projektuma az Interreg – IPA CBC Magyarország – Szerbia Program keretében, az Európai Unió támogatásával valósult meg.

A projektum céljairól és eredményeiről a múlt héten Nagybecskereken számoltak be a szervezők a Szathmáry Karolina Kollégiumban megtartott zárókonferencián.

„Nemcsak szállást adunk, a diákokat a kibontakozásban is segítjük”

– A Pro Porta Alapítvány a vajdasági, különösen a bánáti fiataloknak szeretne segíteni, és elsősorban a Nagybecskereken működő Szathmáry Karolina Kollégium működtetésében vesz részt – magyarázta Koncz M. Julianna nővér, a kollégium vezetője, az alapítvány egyik képviselője.

– Kollégiumunkban hatvanhét diáknak tudunk helyet adni, elég szűkös körülmények között, viszont olyan kollégiumunk van, amely nemcsak helyet ad, hanem különféle programokkal a diákok személyes kibontakozását is próbálja elősegíteni. Azt tapasztaljuk, hogy a munkánkra igen nagy szükség van: egyrészt lehetőséget teremtünk a fiataloknak, hogy a középiskolai tanulmányokat végezhessék itt a városban, és segítséget tudunk nekik adni, hogy megerősödjenek a személyesen elfogadott hitben. Önismeret-fejlesztő, közösségépítő, értéklétrehozó és értékmegőrző programok nyújtásával segítjük fejlődésüket. Nemcsak nekik szervezzük a programokat, hanem a városnak és időnként a tágabb régiónak is. A fiatalokat az önkéntességre próbáljuk motiválni, és biztos pontot jelentünk a családoknak. Egyfajta védőhálóként vagyunk jelen a fiatalok számára, próbáljuk őket megvédeni attól, hogy peremre szoruló emberekké váljanak – mutatott rá Koncz nővér.

A kollégium és az alapítvány munkájában nagy segítséget jelentett az IPA-program, hiszen ennek köszönhetően lehetőség nyílt színvonalas helyi, illetve országhatárokat átívelő programok szervezésére is.

Koncz M. Julianna, Kondé Lajos és Gergely Barnabás a projektum zárókonferenciáján

– Többek között önismereti és közösségi tréninget, táncklubot, alkotóházakat, különböző közösségi találkozókat szerveztünk. Ezek az alkalmak az egyre inkább virtuális térben és virtuális kapcsolatokban élő fiatalok számára valós teret és valós kapcsolatokat kínáltak fel, sok-sok élményben részesülhettek, tapasztalatokat szerezhettek, a nézőpontjuk változhatott, a látásmódjuk szélesedhetett. Jó szomszédokként a szegedi Katházzal közösen tettünk néhány lépést annak érdekében, hogy a közös jövőnk szebb és boldogabb legyen – zárta gondolatait Koncz M. Julianna.

„Bízunk benne, hogy lesz folytatás”

A projekt partnerei felismerték azt a társadalmi problémát, hogy a fiatalabb generációnál a közösséghez való tartozás hiánya és a motiválatlanság jelentős probléma, ezek a későbbiekben a felelősségvállalás és a társadalomban való aktív szerepvállalás hiányát okozzák – mutatott rá Gergely Barnabás projektmenedzser:

– A Pro Porta Alapítvánnyal úgy gondoltuk, hogy olyan közösségi programokat, közösségi képzéseket, tréningeket szerveznénk, amelyekkel ezt az aktív társadalmi szerepvállalást, az önkénteskedésre való motivációt elősegítenénk a 15–25 éves fiatalok körében. Két év alatt megközelítőleg ötven eseményt, programot szervezett a két intézmény, ami nagyon szép szám. A megvalósítás szempontjából fontos kiemelni, hogy a programokon a határ mindkét oldalán élő fiatalok részt vettek. A projekt fontos része volt az is, amikor Nagybecskerekről mentek Magyarországra alkotóházba, illetve egy kerékpártúrát szerveztünk Magyarországról Vajdaságba, Szerbiába. Tehát voltak a határokon ténylegesen átnyúló elemei is. Ezek mind ahhoz segítették hozzá a résztvevőket, hogy társadalmilag aktívabb szerepet tudjanak majd vállalni, felébresszék bennük a motivációt – emelte ki a projektmenedzser.

Gergely Barnabás ismertette, hogy a projekt keretében a programokhoz kapcsolódóan képzéseket is szerveztek:

– Volt közösségi képzés, önkénteseknek szóló képzés, személyiségfejlesztő képzés… Úgy gondoljuk, hogy tartalmi elemeinek köszönhetően, aki végigkísérte az elmúlt két évet, tudott élményekben, szellemiekben gyarapodni. Bízunk benne, hogy ennek lesz folytatása, hiszen elkezdődött a közös munka, kár lenne abbahagyni – mondta Gergely Barnabás, aki arról is beszámolt, hogy a projekt megvalósítása során komoly bürokratikus-adminisztratív nehézségeket kellett leküzdeni.

Palkovics Mária programszervező ismertette a megvalósított rendezvényeket, majd rámutatott, mi volt az, amin javítottak:

– Alapítványunk Európának olyan részén működik, ahol a fiatalok többszörösen hátrányos helyzetben növekednek, és speciális kihívásokkal néznek szembe: szegénység, ingerszegény környezet, magas munkanélküliség, sivár jövőkép. Jelentős segítségre van szükségük személyiségük teljes kibontakoztatásához, és a diákévek után a társadalomba való beilleszkedéshez. A projekt a szellemi ínséget csökkentette azáltal, hogy a benne szereplő programok segítették a fiatalokat önmaguk, környezetük és az európai kultúra értékeinek megismerésében, hogy széles látókörű, mások felé nyitott, kreatív, felelős és tevékenykedésre kész személyekké váljanak – hangsúlyozta Palkovics Mária.

Az egyház feladatának tekinti, hogy figyeljen az emberekre

– Mit keres az egyház egy ilyen pályázatban? Milyen indíttatással száll be egy hasonlóba egy egyház, egyházközség, rend vagy egyházi alapítvány? Miért nem intézi ezt a társadalmi vezetőség? – sorolta a kérdéseket Kondé Lajos plébános, a Katház Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, és a következő magyarázatot adta:

– A válasz nagyon egyszerű: az egyház ebben a világban él. Nem valami szatellit vagy valami távoli világ az, amit egyháznak nevezünk, hanem az egyház mi vagyunk, és mi ebben a társdalomban, ebben a közösségben, ebben a világban élünk. Ha ez a mi otthonunk, akkor felelősek vagyunk azért, hogy ez a miliő, ez a környezet, szűkebb vagy tágabb régió megélje azt, hogy az embereket szeretné boldogabbá tenni, szeretné az életet teljessé tenni és szeretné az emberek életét kibontakoztatni. Tehát az egyház nem bújhat el, és nem vonulhat vissza a templom falai közé, nemcsak magával a liturgiával szabad foglalkoznia, hanem az egyház azt jelenti, ami az élet. Az az élettér, amiben élek, amiben gyermekeink, családjaink, fiataljaink élnek. Az egyház mindig törekedett arra, hű volt Jézus Krisztus tervéhez, hogy az embert kell megérinteni és segíteni, hogy boldog legyen önmagában, közösségében, társadalmában, és így építi az ember Isten országát. Az egyház feladatának tekinti, hogy figyeljen az emberekre – mondta Kondé Lajos atya, és hozzátette, a közösségeknek össze kell fogniuk egymással, a fiatalokra pedig fontos figyelni, hiszen ők lesznek azok, akik továbbviszik az örömhírt. A lelkész a projektumot úgy értékelte, hogy az eddigi programok nem voltak hiábavalók.

A nagykikindai Király Petra, a zeneiskola második osztályos tanulója második éve lakik a Szathmáry Karolina Kollégiumban, és nagy örömmel vett részt a programokban:

– Tavaly egy nagyon érdekes, háromnapos programon vettünk részt. Magyarországról jöttek női előadók, akik a higiéniáról, a sminkelésről és a divatról beszéltek. Ez nekem személyesen is nagyon tetszett, mivel többet megtudtunk önmagunkról is, meg persze a divatról és a sminkről is. Nagyon tetszett a kiscsoportos foglalkozás, amikor egy lányt kellett kisminkelni, illetve felöltöztetni. Az előadók olyan tanácsokat adtak, melyeket megfogadtunk, aztán elvonultunk és megcsináltuk: egy lányon egy hétköznapi sminket és öltözetet kellett bemutatni. A mi csoportunk különdíjat nyert – ecsetelte Király Petra.

A HUSRB/1602/32/0247 azonosító számot viselő projektum összértéke 106.398 euró, ebből az IPA-támogatás 90 438 euró. A Pro Porta Alapítvány programköltségvetése 43.520 euró, ebből az IPA-támogatás 36.992 euró, az önrészt pedig 5531,44 euróval a Tartományi Pénzügyi Titkárság támogatta.

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör december 19-ei számában jelent meg.