Nincs új a nap alatt: amíg a hatalmon levők csak arról beszélnek, milyen beruházások várhatók, addig mások arról számolnak be, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak az egészségügyben. Eleget téve a szakmai szabályoknak, a Szabadkai Közkórházzal kapcsolatban is megszólaltattuk mindkét felet.

Az észak-bácskai intézmény az egyik legrégebbi Szerbiában, nemrég ünnepelte fennállásának százhetvennyolcadik évfordulóját. A közelmúltban beharangozták, hogy az épületegyüttest teljeskörűen felújítják, ami huszonöt-harminc millió euróba kerül.

Slobodan Puškar: A becslések szerint a felújítás huszonöt-harminc millió euróba fog kerülni

A hír kapcsán kerestük meg Slobodan Puškart, az intézmény igazgatóját, ő elmondta, a kórház legfiatalabb része, a főépület is már ötvenéves, tizenkilenc épületet még a XIX. században, 1850 és 1860 között építettek. A tervek szerint ezeket folyosókkal kötnék össze, így azok a betegek, akik MR-vizsgálatra mennek, amely külön épületben található, egy – az időjárási körülményektől védett – folyosón juthatnak el egyik épületből a másikba. Az öt-hat-nyolc ágyas szobákat pedig két-három ágyassá alakítanák át, és mindegyik kapna mosdót, illetve fürdőszobát.

– Minden nyílászárót kicserélünk, újraburkoljuk és szigeteljük a falakat, felújítjuk a padlót és a plafont, központi klímaberendezést szerelünk fel. A kórház különböző részei között pedig egy átjárást ellenőrző rendszert helyezünk üzembe, hogy a fertőzések elkerülése végett szabályozni lehessen a műtőkbe, a szülészetre, az intenzív osztályra való bemenetelt – részletezte az igazgató. Hozzátette, a jövőben négy helyett nyolc lift segít majd a közlekedésben.

– A jelenlegiek mellett megduplázzuk a teherliftek számát, melyekkel az egészségügyi felszerelést, az ételt, az ágyneműt stb. szállítják, ezzel is tehermentesítjük a mostani felvonókat. A tervezőktől azt kértük, hogy két-három ágyas szobákat alakítsanak ki, és mindegyiknek legyen fürdőszobája, vagy esetleg két szoba osztozzon egy közös fürdőszobán – nyilatkozta Slobodan Puškar.

Teljes felújítás huszonöt-harminc millió euróért

A tervdokumentáció 26 millió dinárba került, ebből négymilliót a város adott, huszonkétmilliót pedig a tartományi kormány biztosított. A felújítás a műtőket is magában foglalja, és a tervek szerint a legmodernebb technológiával szerelik fel.

– Amióta átvettem a kórház irányítását, azóta van napirenden, hogy a tüdőosztályt át kell költöztetni a főépületbe, ugyanis az az épület, ahol ez az osztály működik, a leginkább lepusztult.

A konyhát és a mosodát is felújítják?

– A konyha egyidős a kórházzal. Ha a hétszáz beteget (ennyi betegágy van) beszorozzuk napi három adaggal, akkor láthatjuk, hogy itt milyen mértékű munka folyik. Az ünnepségen is külön megköszöntem a konyhai munkások fáradozásait, ugyanis pácienseink az összetétel és mennyiség szempontjából is megfelelő és minőségi ételt kapnak, de erre a törvény is kötelez bennünket. Ígéretet kaptunk arra, hogy a felújítást a berendezés beszerzése követi majd. Amikor a konyha elkészül, akkor oda új felszerelés – tűzhelyek, hűtőszekrények, edények – kerül, és az étel is más technológiával készül majd. A mosodába is új berendezést várunk, amely sokkal hatékonyabbá és gyorsabbá teszi a munkát, kevesebb energia és víz felhasználásával. A fűtésrendszert is felújítjuk, az új hőállomás két különböző energiaforrással fog működni, melyek közül az egyik a földgáz lesz.

Az elmúlt években is történtek beruházások…

– 2014–2015-ben készült el a sebészeti-intenzív osztály, a nemzetközi szabványoknak megfelelően. Az angiotermet 2017-ben adtuk át, amelyet szintén a legmagasabb szintű követelményekkel összhangban alakítottunk ki és szereltünk fel. A kórháznak gyakorlatilag csak ez a két része az, amit a felújítás nem érint. Minden más, beleértve a műtőket és a nőgyógyászati termeket is, felújításra kerül. A pontos költségvetést most még nem tudjuk, de a becslések szerint huszonöt-harminc millió euróba kerül majd.

Már csak egy évet kell várni a szürkehályog-műtétre

A várólisták megszűnése mikorra várható?

– 2017-ben még majdnem három évet kellett várniuk a betegeknek a szürkehályog-műtétre. Az utóbbi egy évben ez a folyamat felgyorsult, főleg az új mikroszkóp használatát követően, ma már egy éven belül el tudjuk végezni a műtétet. Ezzel a tempóval, úgy gondoljuk, hogy a következő év során megszűnik a várólista. Ehhez hasonló előrelépés történt az ortopédiai osztályon is, egy speciális röntgengépet szereztünk be, amellyel a műforgóműtét kísérhető figyelemmel. Emellett egy, az ortopédiai műtétekhez szükséges motoros rendszert is felszereltünk, így az elmúlt hónapokban megszűnt a várólista. A koszorúér-katéterizáció esetében is megszűnt a várólista. Több mint tizenhárommillió dinárba került megjavíttatni azt a tizenöt éves berendezést, amelynek a szoftverét és hardverét is korszerűsítettük, így már a MR-vizsgálatra sem kell egy-két hónapnál tovább várni. A sürgős esetekben egyik szegmensben sincs várólista, a páciens felvételre kerül a kórházba, és azonnali ellátást kap.

Az egészségügyi személyzet külföldre távozása mennyire nehezíti a kórház munkáját?

– Az orvosok esetében sokkal kisebb mértékű elvándorlásról beszélhetünk, ez inkább az egészségügyi technikusokra jellemző. Az orvosok képzése és a specializációja állandó és mindennapos folyamat. A köztársasági egészségügyi minisztérium megértette a helyzetünket, így az elmúlt három év során jelentős mértékben növeltük az orvosok számát. Most teljes a létszám, doktorból nincs hiány. A kétszáznál is több orvosból megközelítőleg harmincan vannak specializáción. A folyamatos tanulás és továbbképzés nélkül ugyanis nem lehet a munkánk sikeres. A technikusokat illetően már nehezebb helyzetben vagyunk, jelenleg közel nyolcvan-kilencven egészségügyi nővér hiányzik. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy ez ne legyen észrevehető, de ez csak úgy érhető el, hogy az alkalmazottaink megfeszített munkával dolgoznak, amiért én nagy hálával tartozok nekik. Reméljük, hogy a novemberre beharangozott béremelés jelentős mértékben csökkenti majd az egészségügyi dolgozók elvándorlását. Sajnos sokszor épp a legjobb és legképzettebb technikusok mennek el. Bízom abban, hogy sikerül őket itthon tartani, és talán még azok is visszatérnek, akik elmentek.

„Nehogy úgy járjunk, mint a színházzal”

Már régóta rossz állapotok és rossz hangulat uralkodik a kórházban, ami az utóbbi időben csak tovább romlott, meséli egy, a helyzetet alaposan ismerő egészségügyi nővér, aki – mivel attól tart, felmondást kapna – a nevét nem merte felvállalni:

– Nézzünk csak szét a kórház udvarán: kivágták a fákat. Nem tudom, milyen megfontolásból és előzetes vizsgálat szerint történt ez. Az, hogy kivágták a korhadt gesztenyefákat, mert nem voltak életre valóak, szerintem rendben is van, de sok egészséges fenyő és számos más fa sincs már meg, amelyeknek semmi bajuk nem volt. A törmeléket és az ágakat otthagyták, így az egyébként is szűk parkoló még átjárhatatlanabbá vált, az eső és az időjárás hatására pedig a törmelék egy masszává állt össze. Nem értem, miért nem lehetett azt időben eltakarítani.

Milyen gondokkal szembesülnek az intézmény dolgozói?

– Nincsenek tisztítószerek, a takarítónők a saját zsebükből vásárolják őket, különben egyszerű csapvízzel takarítanának. Aki járt az intézményben, az láthatta, milyen állapotú a lépcsőház. Hetek óta még felsöpörve sem lett, nemhogy fertőtlenítve! A lépcsőházban a város felé néző ablakoknál a keretet és az üveget is érdemes szemügyre venni: két milliméteres por áll rajta. A toalettek állapota is katasztrofális. Kevés a takarítónő, alacsony a fizetésük, és nekik egyáltalán nem éri meg, hogy dolgozzanak, mert annyira minimális a bérük, hogy ha elmennek betegszabadságra, akkor is ugyanannyi pénzt kapnak. Különben is, miért dolgozzanak, ha még a mosószert is nekik kell megvenni? Erről senki nem beszél nyilvánosan! Hiány van a tisztálkodási szerekből, nincs vécépapír, sem folyékony szappan. Például nem lenne szabad törölközőket használni, mert azok terjeszthetik a fertőzéseket, de papírtörlő sincs. A személyzeti férfivécében elszakadt a vízlehúzó madzag. A kollégák hetek óta mondják ezt a főnővérnek, ő jelezte is a műszaki szolgálatnak, de azóta se jöttek megjavítani.

Kevesebb nővér van a szükségesnél. Hogyan oldják meg a munkát?

– Nagyon sokat dolgozunk, mert kevesen vagyunk, ugyanis mintegy száz egészségügyi technikus hiányzik. Gyakoriak az éjszakai váltások, agyondolgozzuk magunkat. A fizetés pedig negyvenezer dinár körüli, ami ezért a munkáért, amit végzünk, nagyon kevés. Ráadásul egyenruhát sem kapunk, azokat mi vásároljuk magunknak hitelre a szakszervezeten keresztül. Hogy orvosokból van-e elegendő, azt nem tudnám megmondani, mert nem vagyok vezetői poszton, és nem látom át a szisztematizációt, de már régóta az a gyakorlat, hogy azt nézik, mi szerepel a papíron, nem pedig a valós igényt veszik figyelembe. Akkor vesznek fel új orvost, amikor az előző nyugdíjba vonul. Ez máshol esetleg logikus lenne, de egy kórházban nem, mert ilyenkor az orvosok esetében a specializáció miatt legalább négyéves kiesés van.

Az áldatlan állapotokat mire érti?

– Nincs kommunikáció a vezetőség és a dolgozók között. Ha van is, az általában csak leszidás, s a konstruktív megbeszélések is elmaradnak. Tervben van a felújítás, ami állítólag a nyáron elkezdődött, de ennek semmi jelét nem látom. Semmilyen szintű megbeszélés nem történt ezzel kapcsolatban, nem kérdezték meg, hogy nekünk milyen feltételekre lenne szükségünk. Egyszer adtak utasítást arra, hogy rajzoljuk meg, hogyan képzeljük el az osztályokon a helyiségek elrendezését. De ez nem a mi dolgunk, mert nem vagyunk belsőépítészek. Sajnos nekem az a gyanúm, hogy egyáltalán nem fog történi semmi, vagy ha történik is, akkor az lesz, mint a színházzal. Már most is emberi életek forognak kockán, amiért például a négy lift közül csak egy működik, így azt használják szemét- és a hullaszállításra is. Gondoljunk csak bele, ha például valaki kap egy akut szívinfarktust, és fel kell szállítani a sürgősségi-felvételi osztályról a koronáris egységbe, akkor mennyi időt kell várni, hogy a lift megjöjjön. Ilyen esetben minden másodperc számít!

A nyitóképen a kórház főépületének látványterve

Az írás a Családi Kör 2019. december 5-ei számában jelent meg.