Előfordulhat, hogy egyeseket meglepett a múlt heti írásom, hiszen csak Magyarkanizsa községről és Oromhegyes Helyi Közösségről „szólt”, azonban bárki behelyettesítheti a saját környezetében tapasztalt és megélt eseményeket, ugyanis nincs olyan önkormányzat, ahol hasonlók meg ne történtek volna. Éppen ezért ma is folytatom ezt a hozzáállást, mert a példa, amivel igazolni szeretném a mondanivalómat, érvényes minden önkormányzatra, de nemcsak ott, ahol a magyar nemzeti közösség tagjai élnek, hanem egész Szerbiára.

Vasárnap megrendezték Magyarországon az önkormányzati választásokat. Már a megmérettetést megelőző lépések sok meglepetést tartogattak. Most nem a piszkos kampányra gondolok, hanem a jelöltállítást megelőző előválasztásokra (pl. Budapesten a főpolgármester kihívójának meghatározása), az ellenzéki szervezetek ideológiától mentes összefogására, pedig a 2014-ben megtartott választásokra ez nem volt jellemző. Meglehet, hasonló hozzáállásra lenne szükség nálunk is a következő év márciusában a választások minden szintjén. Ebből is látható, nem támogatom a választások bojkottálását, mert az ellenzék által szajkózott szabad választásokat gátló körülmények Magyarországon szinte egy az egyben jelen voltak, az eredmény mégsem maradt el. Elég csak, ha megnézzük Budapest főpolgármesteri választásának adatait. Úgy hiszem, nálunk is eredményes lehet – köztársasági, tartományi, önkormányzati, sőt helyi közösségi (ahol még ezt is megszervezik) szinten – a magyarországi tapasztalatokon létrehozott választási stratégia.

Mondhatná valaki: Hogyan lehet összehasonlítani a Magyarországon érvényben levő vegyes választási rendszert a szerbiai (párt)listással, ahol még korrekciós mechanizmus sincs beépítve a mandátumszerzésbe? Erre nagyon egyszerű a válasz. A körtét is nagyon nehéz összehasonlítani a sárgabarackkal, pedig mindkettő gyümölcs, mégis a szüretelésük, tárolásuk stb. nagyon hasonló elveken alapszik.  Vagyis legyen a mandátumszerzés folyamata (jelöltállítás, kampány, szavazás meg a többi) a befektetett munka eredményének leszüretelése, így is megközelíthető a ránk váró feladat.

Első lépésként minden polgárnak választ kell keresnie néhány kérdésre:

  • Elégedett-e az országban, a tartományban, az önkormányzatodban uralkodó állapotokkal?
  • Tud-e a következő mondás szerint élni: „Add meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené? Ne feledje, tudnia kell, a császárok és királyok ideje régen lejárt, a helyükbe lépő diktátorok és diktátorocskák esetében pedig igencsak „kilóg a lóláb”, elég csak egy kicsit megkapargatni a felszínt, és láthatóvá válik, nem származásukkal, képességeikkel, demokratikus választásokkal tettek szert kiváltságaikra, hanem a saját vagy az általuk „dicsőített felettesük” beteges hatalomvágya segítségével teremtették meg a demokrácia paródiáját!
  • Hajlandó-e saját képességeihez és lehetőségeihez képest maximumot nyújtani a változások létrehozásához, majd a lehetséges győzelmet követően a közösség érdekében szerepet vállalni?

Ami biztos, a Magyarkanizsa községben 2016-ban megtartott önkormányzati választásokon megvolt a lehetőség, hogy legalább községi szinten leváltsák a sógor, koma, jóbarát alapon létrehozott, korrupcióval átszőtt hatalmat. Hogy mégsem sikerült, annak okait beszédesen bemutatják az akkori eredmények:

Az akkori ellenzéknek nevezhető listák összesen 4.118 szavazatot kaptak, azaz majd két százalékkal megelőzték még a VMSZ-re leadott szavazatok számát is. Sajnos, a „mi lett volna ha” nem boldogít senkit, egyedül az a biztos, ellenzéki összefogás azért nem jött lére, mert egyes pártközpontok nem támogatták azt, de a jelöltséget felvállalók – tényekkel alá nem támasztott – ambíciói szintén a külön indulás malmára hajtották a vizet.

Mit kellene tenni, hogy a márciusra várható önkormányzati választásokon Magyarkanizsán bekövetkezzen a változás?

  • Azonnal meg kell kezdeni a párbeszédet a község és azt alkotó települések, valamint azok polgárainak érdekében politikai tevékenységet felvállaló személyek között a választásokon együttesen való fellépés érdekében.
  • Meg kell győzni az itt tevékenykedő, önmagukat ellenzékinek nevező pártok központjait a közös indulás szükségességéről, illetve „szabad kezet” kérni annak gyakorlati megvalósításához.
  • El kell készíteni a lehetséges jelöltek listáját, akiket ezt követően minden szempontból át kellene világítani.
  • Mivel egy választási listán maximálisan 29 jelöltnek kell lennie, azokat előválasztás eredménye segítségével (amit egy zárt rendszerű közösségi oldalon is meg lehet tenni) legalább 40-50 személy közül kell megválasztani.
  • A 29 jelölt megválasztása akkor lehet érvényes, ha legkevesebb 1.000–1.500 személy nyilvánítja ki a véleményét.
  • Ezekbe a folyamatokba be kell vonni mindazokat a külföldre távozott választópolgárokat, akik továbbra is szerepelnek a község választópolgárainak listáján, mert akkor ők is leadhatják a szavazataikat (persze, ha arra a hétvégére hazajönnek).

Hiszem, az itt felvázolt megoldás alkalmazható lenne minden egyes önkormányzatban, de a tartományi és köztársasági választásokon is. A részletek kidolgozása (habár lenne javaslatom) már nem az én feladatom, remélem, lesznek olyanok, akik megfogadják e tanácsokat!

Az írás a Családi Kör 2019. okt 24-ei számában jelent meg.