A szabadkai nyugdíjasok döntő többsége alig tud megélni a nyugdíjából, ezért azok, akiknek ezt az egészsége megengedi, a nyugdíjba vonulásuk után is tovább dolgoznak. Beszélgetőtársaink elmondása szerint ezt legfőképpen pénzügyi okok miatt teszik: így egészítik ki a családi költségvetést, vagy támogatják gyerekeiket a továbbtanulásban.

A nyugdíjasok fizetése egyes esetekben elérheti akár a 470 eurót is (a közszférában), ami a nyugdíjjal kiegészítve már tisztes megélhetést biztosít. A legtöbb nyugdíjas azonban kénytelen megelégedni a minimális, 110 eurós (13.000 dináros) nyugdíjjal, amivel bőven a szegénységi küszöb alatt maradnak, hisz ennyi pénzből még a legalapvetőbb létszükségleteiket sem tudják biztosítani.

Ágyos Sándor (63) már három éve munkanélküli. Két év múlva vonulhat nyugdíjba, összesen 21 munkaéve van. Korábban egy iskolában dolgozott, majd egy vállalkozónál, terapeutaként. A túlélés érdekében “feketén” vállal különböző kőműves munkákat, amivel átlagosan havi 300 eurót tud keresni. Azt mondja, a nyugdíjaztatása után is dolgozni fog, ameddig csak az egészsége engedi.

Számításai szerint a nyugdíja valószínűleg mindössze 13.000 dinár körül fog alakulni.

– Szerbiában mindenkinek fel kell találnia magát valahogy. Azokkal ellentétben, akik külföldön dolgoznak, itt senki sem tudhatja biztosan, hogy éves szinten mekkora jövedelemre számíthat, mert ez állandóan változik. Sokan borítékba, vagy zsebbe kapják a fizetésük egy részét, mert itt a túlélésről szól minden. Egyik napról a másikra élünk – mondja Ágyos.

A Szabad Európa Rádió tudósítása szerint a szerbiai Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap az év közepén tette közzé adatait, amelyekből kiderül, hogy Szerbiában több mint 100.000 nyugdíjas kap havi 100 eurónál alacsonyabb összegű nyugdíjat, akik közül nagyon sokan döntenek úgy, hogy életüknek ebben a szakaszában is vállalnak munkát, mert egyébként az alapvető szükségleteiket sem tudnák biztosítani. A Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap adataiból az is kiderül, hogy az elmúlt két év során Szerbiában összesen 35.000 nyugdíjas keresett munkát. Ennyien adták be ugyanis a kérelmüket a nyugdíjuk összegének újraszámolására, miután a szolgálati éveiket tudták gyarapítani egy-két évvel. Szerbiában az átlagnyugdíj körülbelül 26.000 dinár (kicsit több, mint 200 euró), de sokan még ennél is sokkal kevesebbet kapnak.

Krstin: Szerbiában a fizetésből sem lehet megélni, nem hogy a nyugdíjból

Stanko Krstin úgy gondolja, a legtöbb nyugdíjas a nehéz anyagi helyzete miatt vállal munkát a nyugdíjba vonulása után is, viszont a saját helyzetét máshogy látja.

Stanko Krstin, a Vajdasági Munkaadók Uniója igazgatóbizottsági tagja és a Szerbiai Munkaadók Uniója elnökségi tagja szerint Szerbiában még az átlagfizetésből sem lehet megélni, nemhogy a nyugdíjból, amely mindig alacsonyabb, mint a fizetés.

Krstin úgy gondolja, a legtöbb nyugdíjas a nehéz anyagi helyzete miatt vállal munkát a nyugdíjba vonulása után is, viszont a saját helyzetét máshogy látja.

– Én kivételnek számítok. Nyugdíjas vagyok ugyan, de egyben a saját vállalatom tulajdonosa és igazgatója. Én nem az alacsony nyugdíj miatt dolgozom – habár az az én esetemben is alacsony –, hanem azért, mert a cég az enyém. Lehet, hogy ezért munkaalkoholistának számítok, de engem a munka elégedettséggel tölt el – mondja Krstin.

Megítélése szerint minden bizonnyal a munkaerőhiány is kihat arra, hogy a nyugdíjasok tovább dolgoznak, de az elsődleges ok akkor is a családi költségvetés feltöltése.

– Németországban a munkaadók már most azt javasolják, hogy a nyugdíjkorhatárt emeljék fel 70 évre, egyelőre csak önkéntes alapon, majd a későbbiekben ez kötelezővé válna. Mivel a törvényeink jelentős részét az európai országoktól másoljuk át, előbb-utóbb ez hozzánk is begyűrűzik majd – állítja Krstin.

Beszélgetőtársunk megemlíti, hogy az állam idén október végén bejelentette a nyugdíjak egyszeri, 5.000 dináros emelését, ami jelent ugyan némi segítséget a nyugdíjasoknak, de ez korántsem elég.

– Sajnos, a nyugdíjba vonulás sok ember számára gyakorlatilag azt jelenti, hogy szociális esetté válnak. Márpedig a nyugdíjasoknak nem lenne szabad azzá válniuk, ők tisztességesen megdolgoztak a nyugdíjukért. Jól tudjuk, hogy a nyugdíjalapok a kilencvenes évekig tele voltak, azt követően azonban valaki kifosztotta őket. Másrészt néhány ember eszméletlen módon meggazdagodott. Ezt mindenképpen ki kellene vizsgálni, indokolt esetben pedig a bíróságra terelni az ügyet – állítja Krstin.

Arról a lehetőségről, hogy a polgárok saját akaratukból fizessenek be bizonyos összeget magánnyugdíjpénztárba, vagy magánbiztosításra, Krstin úgy vélekedik, ez is egy lehetséges, ha ugyan nem az egyetlen lehetséges megoldás, tekintettel arra, hogy a fizetések jelenlegi szintje mellett az állami nyugdíjalapot nem lehet feltölteni.

– Én a saját munkásaimnak már évek óta fizetem a magánnyugdíjpénztárukat is, és ezt másoknak is tanácsolom. Persze ehhez az is kell, hogy a munkáltatónak legyen erre elég pénze, mert a legtöbb munkavállaló ezt nem engedheti meg magának – mondja Krstin, aki arra is emlékeztetett, ha valakinek nincs elegendő munkaéve, az két okra vezethető vissza: vagy kevesebbet dolgozott, mint a nyugdíjjogosultsághoz szükséges, vagy pedig a munkaadója nem fizette utána a járulékokat.

– A felelőtlen munkaadók esetében én szigorú lennék, és kényszeríteném őket, hogy fizessék ki az elmaradt járulékokat – teszi hozzá Krstin.

A Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap honlapján található információk szerint a férfiak 65-ik életévük betöltése és legkevesebb 15 munkaév után jogosultak az időskori nyugdíjra, illetve 40 munkaév esetén 57 éves és 8 hónapos korukban (előrehozott időskori nyugdíj). Nők esetében 63 életév és legkevesebb 15 munkaév az időskori nyugdíj feltétele, illetve 38,5 munkaév és 57 éves életkor (előrehozott időskori nyugdíj). 45 munkaév esetén viszont a férfiak és nők egyaránt jogosultak az időskori nyugdíjra, életkortól függetlenül.

Vasović: Szerbiában 744 nyugdíjas buszsofőr dolgozik

Milan Vasović, a szabadkai Subotica Trans Közvállalat közlekedési igazgatója elmondta, hogy a vállalat jelenleg 12 nyugdíjas sofőrt alkalmaz szerződéses alapon, akik ugyanakkora fizetést (átlagosan 55.000 dinárt) kapnak, mint nem nyugdíjas kollégáik.

Az igazgató szerint 2015-től napjainkig mintegy 100 sofőr ment el a vállalatból külföldre dolgozni

– Az emberek elmennek, mert más életminőséget és másmilyen munkafeltételeket szeretnének. Szerintem az elsődleges ok, ami miatt a sofőrök elmennek, az a fizetés, és csak ezt követik a jobb munkafeltételek – állítja Vasović. Mint mondja, ők is érzik a munkaerőhiányt a vállalatban, ezért különböző módokon próbálják pótolni a hiányzó sofőröket.

– Az egyik ilyen lehetőség, hogy továbbképzést szervezünk a C-kategóriával már rendelkező sofőrök számára, hogy letehessék a vizsgát autóbuszok vezetésére is. Ennek a költségeit mi fedezzük, majd szerződéssel arra kötelezzük a jelentkezőket, hogy bizonyos ideig nálunk dolgozzanak. El kell ismernem viszont, hogy ez a próbálkozásunk csak felemás eredményt hozott. Általában idősebb emberek jelentkeznek erre a pályázatra, akik életük kései szakaszában próbálnak tanulni valami számukra teljesen újat. Életkoruknál fogva a pszichomotorikus képességeik már valamivel gyengébbek, mint például egy huszonéves sofőr esetében – magyarázza Vasović.

Az igazgató hozzáteszi, a nyugdíjas sofőrök alkalmazását az is indokolttá teszi, hogy a buszvezetők korkedvezménnyel vonulhattak nyugdíjba, azaz korábban, mint más alkalmazottak.

– Ugyanakkor ezek az emberek továbbra is el tudják végezni ezt a munkát, amit orvosi papírokkal is tudnak igazolni, mert munkába állás előtt egy orvosi szakbizottság vizsgálja meg őket. A törvény szabta feltételeknek tehát eleget tesznek, ugyanakkor jelentkezhetnek más problémák. Idősebb emberekről lévén szó, a reakcióidejük is nagyobb, viszont óriási tapasztalattal rendelkeznek, és ezzel tudják kompenzálni a korból fakadó hátrányaikat – teszi hozzá Vasović.

Beszélgetőtársunk emlékeztet, hogy egy, november elején a belgrádi Közlekedéstudományi Egyetemen megtartott, a tömegközlekedés biztonságával kapcsolatos tanácskozáson elhangzott, hogy az egész országban hasonló a helyzet, és hogy jelenleg országszerte összesen 744 nyugdíjas buszsofőr dolgozik.

– Az egész országot sújtja a buszsofőrök hiánya, de Nyugat-Európában is hasonló a helyzet. A kelet-európai országokból toboroznak sofőröket, nagyobb fizetést és jobb feltételeket kínálva nekik, de nagy kérdés, mi lesz akkor, ha egyszer ez az utánpótlásforrás is kiapad? Egyes számítások szerint Nyugat-Európában összesen 150.000 busz- és tehergép-járműsofőrre lenne szükség – mondja az igazgató, és hozzáteszi, a Subotica Trans nem tudja felvenni a versenyt a németországi fizetésekkel, ezért tényként kezeli, hogy a sofőrök külföldre távozása folytatódni fog a jövőben is.

– Nem látom esélyét annak, hogy a helyzet rövid időn belül jelentősen jobbra fordulhatna – állapítja meg Vasović.

Idén 10 új járművet kapott a Subotica Trans

A közlekedési igazgató szerint a Subotica Trans gépparkja meglehetősen öreg, ugyanakkor a városi önkormányzattól idén 10 új járművet kaptak.

Ezt minden évben meg kellene ismételni ahhoz, hogy az eredmények láthatóak legyenek, és hogy az utasok érezzék a szolgáltatás minőségének javulását. A buszaink átlagos életkora ugyanis 15 év – mondja Vasović.

Valkovics Tibor, a Subotica Trans buszsofőrje 2016 óta van nyugdíjban. Összesen 30 évet dolgozott a közvállalatban, de a nyugdíjaztatása után is folytatta a munkát.

– A pénzből persze sohasem elég, de hogy őszinte legyek, három havi nyugdíjas élet után már az emberek is hiányoztak. Szeretek vezetni – mondja Valkovics, aki azt tervezi, addig dolgozik, ameddig azt az egészsége engedi.

Valkovics Tibor: Ha majd egyszer úgy érzem, már nem jók a reflexeim – mert az valóban kell ehhez a munkához – akkor saját magamtól fogom abbahagyni a munkát

– Ha majd egyszer úgy érzem, már nem jók a reflexeim – mert az valóban kell ehhez a munkához – akkor saját magamtól fogom abbahagyni a munkát. Nem szabad veszélybe hozni másokat csak azért, mert nekem pénzre van szükségem, én legalábbis így gondolkodom – vallja Valkovics.

Elmondása szerint 41 munkaéve van, ennek ellenére a nyugdíja csak 33.000 dinár, mert még nem töltötte be a 65. életévét.

– Szerintem ez nem tisztességes. Én becsülettel ledolgoztam a 40 évet, még többet is, ennek ellenére megbüntetnek, mert túl korán kezdtem el dolgozni – mondja beszélgetőtársunk.

Véleménye szerint manapság egy nyugdíjas csak nagyon nehezen tud megélni a járandóságából.

– Vannak például földművesek, akik havi 7-8 ezer dináros nyugdíjat kapnak. Ez még a számlák kifizetésére sem elég, nem hogy a megélhetésre – teszi hozzá.

Sokan biztonsági őrként dolgoznak tovább

Marko Kujundžić (61) nyugdíjas biztonsági őrként dolgozik egy szabadkai közvállalatban. 2018 januárjában vonult nyugdíjba, de már két hónap múlva újra elkezdett dolgozni.

– Hat havonta újítják meg a szerződésem. Ugyanolyan jogaink vannak, mint azoknak, akik nem nyugdíjasként dolgoznak. Még évi szabadságot is kapunk, kétszer 10 munkanapot, és az útiköltséget is biztosítják – mondja Kujundžić.

Beszélgetőtársunk úgy tervezi, még néhány évig dolgozik. A havi fizetése 35.000 dinár, a nyugdíja pedig 30.000 dinár.

– Még négy évig szeretnék dolgozni, ha az egészségem is engedi. Kevés a nyugdíj, ezért is kell tovább dolgoznom. Szerintem mások is ezért, az alacsony nyugdíj miatt vállalnak munkát nyugdíjasként, mindenki, akinek az egészsége ezt megengedi. Sokan viszont ezt nem tehetik meg. Van, aki nem képes rá, másoknak az egészsége nem engedi, és van, aki nem is gondolkodik ezen, mert úgy van vele, eleget dolgozott már életében. Én azt mondom, aki teheti, dolgozzon tovább nyugdíjasként is – vallja Kujundžić.

Szerbiában nincs pontos kimutatás a nyugdíjas munkavállalók számáról. A Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap illetékesei az év elején úgy nyilatkoztak a Blic napilapnak, hogy a nyugdíjasok három kategóriába sorolhatók. Az egyik a munkavállalók csoportja (ide tartoznak a katonai nyugdíjasok is), a másik az önálló vállalkozók csoportja, a harmadik pedig a földműves nyugdíjasok. Mindegyik csoportot három jog illeti meg: az időskori, illetve előrehozott időskori nyugdíjjogosultság, rokkantság esetében a rokkantsági nyugdíj, a harmadik pedig a haláleset következtében fellépő családi nyugdíj. Ha a munkáltató egy nyugdíjast alkalmaz, akkor köteles fizetni utána a nyugdíj- és rokkantbiztosítást, akárcsak a többi foglalkoztatott esetében. Az egészségügyi biztosítást viszont a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap fedezi a nyugdíjasok esetében.

Dragoslav Novaković (65) idén augusztusban vonult nyugdíjba. Mindössze 10 nap elteltével már munkaszerződést kötött, és azóta szintén biztonsági őrként dolgozik egy közvállalatban. Korábban is ezt a munkát végezte, a Köztisztasági és Parkosítási Kommunális Közvállalatban.

Mint mondja, a lánya harmadéves egyetemi hallgató, ezért minden dinárra szüksége van.

– Minden év számít, ezért addig dolgozom, ameddig bírok. Jó lenne legalább addig dolgoznom, ameddig a lányom oklevelet szerez, az tehát még minimum három év. A nyugdíjam nekem és a feleségemnek sem elég, nem hogy még egy harmadikat is tudjunk pénzelni. Ha az egészségük engedi, az emberek megtalálják a módját annak, hogy túléljék. Bármennyit is keresnek nyugdíjasként, az csak jól jön – véli Novaković.

Natalija Jakovljević

A cikket szerb nyelven a Magločistač honlapon lehet elolvasni:

SUBOTICA: “ODLAZAK U PENZIJU ZA VELIKI BROJ LJUDI PREDSTAVLJA ODLAZAK U SOCIJALNE SLUČAJEVE”