Egy olvasónk hívta fel a figyelmet arra, elsőre talán azt mondhatnánk – magyar szemszögből – érdekes, átgondolva viszont talán az lenne a helyes, hogy megalázó megfogalmazásra, amely a Stevan Sremac Általános Iskola igazgatói állásra kiírt pályázatban jelent meg.
Amíg például a Thurzó Lajos Általános Iskola igazgatói pályázatában az szerepel, hogy
„da zna srpski i mađarski jezik na kome ostvaruje obrazovno-vaspitni plan”, vagyis ismerje a szerb és a magyar nyelvet, amelyeken az oktatói és nevelői munka folyik,
addig a Stevan Sremacban az illetékeseknek sikerült ugyanezt a követelményt ugyanúgy megfogalmazniuk, hogy:
„da zna srpski i drugi jezik na kome ostvaruje obrazovno-vaspitni plan”, vagyis ismerje a szerb és a másik nyelvet, amelyeken az oktatói és nevelői munka folyik.
Vajon kit vagy kiket zavart az a szó, hogy magyar nyelv, egy olyan városban, ahol magyar a polgármester (Czegledi Rudolf) és magyar az oktatással megbízott tanácsos (Perpauer Attila)? Ha így néz ki az erős magyar érdekérvényesítés egy hetven százalékban magyarok lakta városban, akkor milyen lehet máshol?
És mindez történik akkor, mikor arról értesülhetünk naponta a (párt)sajtóból, hogy soha nem volt még ilyen jó viszony a szerbek és a magyarok között.
Megtörténhet, hogy a Szerb Haladó Párt tagjainak volt ez az ötlete, ugyanis az igazgatójelöltjük nem tud magyarul, éppen ezért lehet, hogy így próbálják meg ezt a részt áthidalni, nehogy valaki belekössön. Viszont mivel a szövegben ott van, hogy az igazgatónak tudnia kell azon a másik nyelven is, amelyen a tanítás folyik, ez pedig akármennyire is szúrja valakinek a szemét a magyar nyelv ismerete, a jelöltnek bizony tudnia kell magyarul.
Amennyiben nem, úgy nem töltheti be az igazgatói posztot, s ha ki is nevezik, a döntést meg lehet támadni.
A Szabad Magyar Szó értesülései szerint a Stevan Sremac Általános Iskolában két jelölt adta be a pályázatát az igazgatói posztra. Az egyik Molnár Gábor Klára, a másik pedig a jelenleg megbízott igazgató, Branislava Ilijin.
