Az egyik bőröndben a befektetett tudás, a másikban pedig az az érték, ami soha sem fog megteremtődni egy kivándorló szülőhazájában – a szakértők kiszámolták, hogy mennyibe kerül mindez.
Amikor egy fiatalember elhatározza, hogy elhagyja hazáját, ahol megszületett, felnőtt és tanult, bőröndjeiben szülőhazája jövőjének egy részét, és azt is magával viszi, ami addig az ő tudásába lett befektetve.
A Fiatalok emigrációjának költségei elnevezésű tanulmányból kiderül, hogy a régió országainak mennyibe kerül a fiatalok kivándorlása.
„Tisztában vagyunk azzal, hogy a fiatalok elvándorlását nem lehet pénzben kimutatni, de fontos lenne, hogy megmutassuk, mennyit veszítenek ezek az országok egyetlen ember távozásával” – nyilatkozta a BBC szerb szerkesztőségének Nenad Jevtović kutató, a Fejlesztési és Innovációs Intézet (IRI) munkatársa, aki rámutatott, a kutatás célja rávilágítani az emigráció pozitív és negatív hatásaira.
A bruttó társadalmi összterméktől (GDP) a gazdasági szakértők szívesen beszélnek, de nemcsak ők, hanem a politikusok is, főleg, amikor úgy gondolják, hogy dicsekedniük kell, amikor annak mutatói növekednek.
Pedig éppen a GDP az, amit a leginkább negatívan érint az elvándorlás, hiszen ez a szám mutatja, hogy az egyének egy év alatt mennyi értéket teremtettek a társadalom számára.
Az egy fiatal távozásával keletkező GPD-veszteség euróban kifejezve. Forrás: Fejlesztési és Innovációs Intézet
Amellett, hogy az össztermékből elveszik a távozó fiatal hozzájárulása, ő a kivándorlással mindazt magával viszi, amit addig belefektettek.
„Az állam és a család is pénzt fektet az oktatásba. Mindaddig, amíg egy fiatal el nem hagyja az országot, ez beruházásnak tekinthető. Viszont amint elmegy, ez költséggé változik át” – mutatott rá Jevtović.
Ez a költség Szerbiában a legmagasabb az figyelembe véve általánosságban az árakat és a tanügyi fizetéseket.
Az oktatásba fektetett pénz tekintetében ennyit veszítenek a balkáni országok egy-egy diplomás fiatal távozásával. Forrás: Fejlesztési és Innovációs Intézet
Valamennyivel kisebb a költség Montenegróban és Észak-Macedóniában, míg ez a veszteség Albániában a legkisebb, hiszen ott fektetnek legkevesebb pénzt az oktatásba.
A diaszpórából a pénz egy része végül visszajön a szülőhazába, hiszen az elvándoroltak gyakran küldik haza, itthon maradt családtagjaikhoz jövedelmük egy részét. Azonban teljesen más következtetéseket kell levonni, amennyiben megvizsgáljuk, hogy ezt a pénzt mire költik el.
Ennyi pénz jön vissza a kivándoroltaktól a balkáni országokba a bruttó hazai össztermék százalékában kimutatva. Forrás: Fejlesztési és Innovációs Intézet
„Nem tudjuk a jövő fejlődését az átutalásokra alapozni, ugyanis azoknak mindössze egytől három százalékát fordítják fejlesztésekre. Gyakorlatilag a teljes összeg fogyasztói költségekre, esetleg ingatlanvásárlásra megy el, hiszen az elvándoroltak családtagjaik megélhetésére küldik a pénzt, esetleg lakásokat, vagy házakat vásárolnak” – húzta alá Jevtović. Szerinte emiatt hosszútávon nem fenntartható az az elképzelés, hogy a Balkánt ilyen módon külföldről finanszírozzák.
