Az amerikai–kínai vámháborúról már többször írtunk. Tavaly ilyenkor arra a következtetésre jutottunk, amire a kapitalizmus ős-teoretikusa, Adam Smith hívta fel a figyelmet:
„Az ember olyan állat, amelyik képes jó üzletet kötni. Semmilyen más állat nem képes erre, hisz egyetlen kutya sem cserélne csontot egy másik kutyával!” A helyzet azóta is változatlan – esetleg csak még „változatlanabb” lett.
Donald Trump amerikai elnök nemrég 25 százalékos vámot vetett ki további 200 milliárd dollár összértékű behozatalra Kínából. Peking erre hasonló eszközökkel reagált: bizonyos amerikai árura 25, másokra 20, illetve 10 százalékos vámot rótt ki. Ezek az intézkedések összesen 5140 féle terméket érintenek június elsejétől.
Kína továbbra is abban bízik, hogy az USA „visszatér a bilaterális kereskedelmi és gazdasági tárgyalásokhoz, hogy mindkét fél számára elfogadható megállapodásra jussanak a kölcsönös tisztelet megőrzése alapján”. Washington viszont úgy magyarázza a helyzetet, hogy Kínának kell visszatérnie a zöld asztalhoz, mert Trump szerint Peking hátrált ki a már-már kidolgozott egyezségből.
Nem sokkal a kínai vámemelés után, a pekingi vezetés a CCTV televízióban azt üzente a népnek, hogy
„ha tárgyalunk, akkor nyitva tartjuk kapuinkat; ha harcolunk, akkor a végsőkig harcolni fogunk. Az amerikaiak által kezdeményezett, Kína ellen irányuló kereskedelmi háború csupán egy egyszerű akadály gazdasági fejlődésünkben. Ez nem egy nagy dolog. Kínának meg kell erősítenie önbizalmát, le kell győznie nehézségeit, fel kell váltania a válságot új lehetőségekre és egy új világért kell harcolnia”.
Trump szerint ugyanakkor az amerikai gazdaság soha nem volt a mostaninál jobb helyzetben (egyenesen „fantasztikusnak” nevezte), miközben a kínai gazdaság lassul – ami annyiból igaz is, hogy az elmúlt öt negyedév során valóban folyamatosan csökkent a kínai gazdasági növekedés üteme, 6,8-ról 6,4 százalékra. Ami még így is kétszerese az amerikainak, de ez az óriási különbség többek között a két ország történelmi fejlődéséből is adódik.
Opciók
Liu He kínai miniszterelnök-helyettes szerint nem háborúra van szükség az amerikai—kínai gazdasági kapcsolatokban, hanem együttműködésre. Azt állítja, hogy a világ két legjelentősebb gazdasági hatalma közötti tizenegyedik(!) magasrangú gazdaságpolitikai tárgyalás nem végződött sikertelenül, hanem „normális fordulattal, ami elkerülhetetlen két világhatalom egyezkedésében”. Hozzátette: „Mindkét fél megegyezett abban, hogy a tárgyalásokat Pekingben folytatjuk.” Kína azonban erőteljesen ellenzi az amerikai „vámkapkodást”, ami nemcsak mindkét fél szempontjából hátrányos, hanem az egész világra nézve is.
Liu He továbbá hangsúlyozta, hogy egy amerikai—kínai kereskedelmi megegyezés alapja az egyenlőség és a kölcsönös előny tiszteletben tartása, aminek kínai szempontból három feltétele van. Az első feltétel az, hogy mindkét fél teljes mértékben szüntesse meg a közelmúltban kirótt vámokat. A második feltétel, hogy a felek megállapodjanak a reális mértékű kölcsönös importban; a harmadik pedig, hogy a megállapodás szövege ne csak az egyik ország javaslatain alapuljon, hanem közös megegyezés eredménye legyen.
Kína gazdasága továbbra is erős keresleten alapszik, ami Liu He szerint országa további gazdasági fejlődésének a motorja. Hozzátette, a gazdaság „legfontosabb tényezője a bizalom, és amíg létezik bizalom, addig nem riadunk vissza semmilyen nehézségtől”. Szerinte „annak ellenére, hogy Kína bizonyos nyomás alatt áll, gazdasága továbbra is simán, egészségesen, rendületlenül fog fejlődni”.
Hasonló szempontokat hangoztatott Vang Ji kínai külügyminiszter is nemrég a Szergej Lavrov orosz kollégájával folytatott megbeszélés után tartott sajtóértekezleten. Szerinte arra van szükség, hogy Kína és az Egyesült Államok az egyenlőség elve alapján folytassa a gazdasági tárgyalásokat, ne pedig a sértegetések síkján. Vang szerint Kína és Amerika már eddig is jelentős eredményeket ért el, habár bőven maradt még probléma a két állam kapcsolatában. A külügyminiszter is aláhúzta, hogy a nehézségek megoldásában nem segít az amerikai nyomás és fenyegetőzés, mert az ellenreakciót vált ki kínai részről. Ahhoz, hogy a megállapodás sikeres legyen, Amerikának is el kell fogadnia a kínai reformokkal, valamint a „nyitott kapu” politikájával járó változásokat, mert ezektől Kína sohasem fog eltérni.
És akkor jött a Huawei elleni intézkedés
Kína és az USA viszonyát nem csak az említett vámháború nehezíti, hanem az amerikaiak Huawei-ellenes intézkedése is. Trump már tavaly követelte Kanadától a Huawei-alapító lányának kiadatását, aki egyben a világcég pénzügyi igazgatója, mert az az USA szerint megszegte az importszabályokat és súlyosan vétett az amerikai biztonsági követelmények ellen (értsd: kémszoftver van beépítve a kínai telefonokba). Miután Meng asszonyt amerikai követelésre Kanadában letartoztatták és Peking kiadatási kérelme sikertelenül végződött, Kína is letartóztatott két kanadai állampolgárt, akiket szintén kémkedéssel vádolt meg.
Vajon mit akarhat Trump az amerikai-kínai vámháborúval és a Huawei elleni vádakkal elérni? Valóban csak az amerikai kereskedelmi hiányt szeretné csökkenteni Kínával szemben? Vagy a kínai gazdasági növekedést akarja meggyengíteni?
Amerikai állítás szerint a Huawei az ország biztonságát fenyegeti. Ezért hozták azt a rendeletet, hogy kínai vállalatok csak engedéllyel vásárolhatnak amerikai árut. Wilbur Ross amerikai kereskedelmi miniszter szerint erre azért van szükség, mert „meg kell akadályozni, hogy külföldi cégek olyan technikai készleteket vásároljanak Amerikában, amelyek az USA biztonsági érdekeit veszélyeztetik”.
Az amerikai biztonsági hatóságok valójában attól tartanak, hogy a Huawei roppant mennyiségű adatot juttathatna a kínai titkosszolgálatok kezébe. Emmanuel Macron francia elnök szerint ugyanakkor ez csak ürügy, miközben „Franciaország és az EU pragmatikusan és reálisan gondolkodik”, eszük ágában sincs, hogy a Huaweit kizárják az európai piacról.
Ezzel szemben a Google a hétvégén megvonta az Android szoftverek használati jogát a Huaweitől, ami nagyobb kárt okoz az európai felhasználóknak, mert Kínában amúgy is tiltva van szinte minden, ami Google…
Kína persze teljes mértékben tagadja, hogy a Huawei biztonsági veszélyt jelentene bármelyik országra nézve. Gao Feng kínai kereskedelmi miniszter a Shanghai Daily napilap szerint többször hangoztatta, hogy egy ország biztonságát minden partnernek tiszteletben kell tartania, de egyszersmind felszólította az USA-t, hogy „szüntesse meg inkorrekt intézkedéseit és ne okozzon további kárt a kínai–amerikai kereskedelmi kapcsolatokban”. Lu Kang, a kínai diplomácia szóvivője azt szeretné, hogy a két ország nézeteltérését párbeszéddel oldják meg. Hozzátette azonban, hogy „ennek csak akkor van értelme, ha mindkét fél őszinte”.
A kínaiak szerint persze Amerika nem az. És fordítva.
Az olvasó meg csak találgathat.
