Új tanulmánykötettel gazdagodott az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének kiadványsorozata, Kétnyelvűség – Hátrány vagy esély? címmel ugyanis megjelent az a kötet, amely az ősszel (november 6-án) megtartott 26. Egyetemi Nyelvészeti Napok Nyelvek mezsgyéjén – A két- és többnyelvűség interdiszciplináris megközelítése című nemzetközi tudományos konferenciához kötődő tanulmányokat tesz közzé.
A két- és többnyelvűség jelenségkörét ma már alapvetően interdiszciplináris keretben kell szemlélnünk. Adottak, természetesen, azok a nyelvi produktumok, amelyek nyelvi szempontból vizsgálhatóak (elsősorban összevető, illetve kontrasztív módszerekkel), ezek a két nyelv egymásra hatásának, az úgynevezett interferenciának (nyelvi áthatásnak és keveredésnek) konkrét megnyilvánulásait érik tetten és elemzik az egyén beszédében, illetőleg az írott szövegekben. A nyelvi produktumok azonban csak a jéghegy csúcsát képezik a többnyelvűséghez köthető problémakörön belül. Arra a kérdésre ugyanis, hogy miért pont olyan a kétnyelvűek nyelvhasználata, amilyen, a tisztán nyelvészeti kutatásoknak nem áll módjukban választ adni.
Ilyen tekintetben a válaszok egyrészt a pszichógiai és pszicholingvisztikai kutatások eredményei között keresendőek, amelyek a nyelvhasználat és a kétnyelvűség agyműködési mechanizmusait térképezik fel, másrészt a szociológia és szociolingvisztika kutatási területén, ahol az egyén és a nyelvhasználat társadalmi vonatkozásai bontakoznak ki. Mindezek azonban további, rendkívül bonyolult kérdéseket vetnek fel.
Az egyén nyelvhasználatának pszichikai és mentális vetületei – bár ma már léteznek olyan képalkotó eljárások, mint a funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI), amelyek az agyat és az agyműködést rendkívül részletes felbontásban, színes felvételeken képesek megmutatni – még mindig számos megválaszolatlan kérdést rejtenek magukban. Az egyén társadalmi nyelvi léte (két- és többnyelvűsége) pedig talán még ennél is bonyolultabb problémákat vet fel, amelyek a hétköznapi nyelvhasználaton (nyelvi kontaktusokon, kódkeverésen, kódváltáson) túl óhatatlanul a nyelvi jogok területét is érintik. A globalizáció folytán ugyanis a földkerekség lakosságának jelentős hányada rá van kényszerítve, hogy meghatározott élethelyzetekben (például munkavállalás folytán) az anyanyelvétől eltérő nyelven kelljen kommunikálnia, ugyanakkor léteznek olyan regionális vagy lokális (őslakos) nyelvi kisebbségek is, amelyek amellett, hogy a többségi (hivatalos vagy államnyelv) ismeretének hiányában nem képesek boldogulni, még a globalizáció terhével is meg kell birkózniuk. Az asszimiláció és globalizáció folytán viszont egyre több veszélyeztetett (kihalás szélén álló) nyelv van világszerte. A két- és többnyelvűség tehát amellett, hogy optimális helyzetben ajtót nyit a nemzetek és kultúrák között, negatív végletében a beolvasztott kisebbségek identitásvesztéséhez és nyelvcseréjéhez vezet.
A Nyelvek mezsgyéjén – A két- és többnyelvűség interdiszciplináris megközelítése című tanácskozás többek között a fenti kérdésfelvetésekre is kereste a választ. A Kétnyelvűség – Hátrány vagy esély? című kötet pedig betekintést nyújt a konferencia leglényegesebb eszmei vonulataiba.
A kötet szerzői a Kárpát-medence öt országának (Magyarország, Szlovákia, Románia, Horvátország és Szerbia) több magyar (tan)nyelvű felsőoktatási és/vagy kutatási intézményét képviselik (Andrić Edit – Újvideki Egyetem, BTK, Magyar Nyelv es Irodalom Tanszék [Újvidék, Szerbia]; Bartha Krisztina – Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoport [Nagyvárad, Románia]; Beretka Katinka – Union Egyetem, Dr. Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Kara [Újvidék, Szerbia]; Deriš Katarina – Oktatási és Művelődési Központ [Eszék, Horvátország]; Göncz Lajos nyugalmazott egyetemi rendes tanár – Újvidéki Egyetem, BTK, Pszichológia Tanszak, Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia [Újvidék, Szerbia]; Katona Edit – Újvideki Egyetem, BTK, Magyar Nyelv es Irodalom Tanszék [Újvidék, Szerbia]; Lehocki-Samardžić Anna – Josip Juraj Strossmayer Egyetem, BTK, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék [Eszék, Horvátország]; Magyari Sára – Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéki Csoport [Nagyvárad, Románia]; Navracsics Judit – Pannon Egyetem, Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézet [Veszprém, Magyarország]; Oszkó Beatrix – MTA Nyelvtudományi Intézet [Budapest, Magyarország]; Presinszky Károly – Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék [Nyitra, Szlovákia]; Szűts Zoltán – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Műszaki Pedagógia Tanszék [Budapest, Magyarország]; Török Tamás – Selye János Egyetem, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék [Komárom, Szlovákia]; Törteli Telek Márta – Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, Martonos [Magyarkanizsa, Szerbia]; Várnai Zsuzsa – MTA Nyelvtudományi Intézet [Budapest, Magyarország]).
A tanulmányok a kötetben négy tematikus egységre tagolódnak.
A kétnyelvűség pszicholingvisztkai és lélektani vetületeivel az első fejezet (Agyi szerveződés és lélektani hatások) foglalkozik, amelyben Navracsics Judit A kétnyelvű mentális lexikon – létezik egyáltalán?; valamint Göncz Lajos A két- és többnyelvűség lélektani hatásaival foglalkozó kutatások néhány újabb eredménye című tanulmánya olvasható.
A második fejezet (Két- és többnyelvű társadalom) a kétnyelvűség és nyelvi kontaktusok társadalmi (szociolingvisztikai) problémáit taglalja. A fejezetben olvasható tanulmányok: Szűts Zoltán–Törteli Telek Márta: A magyar nyelv kontaktusváltozatainak sajátosságai a Kárpát-medencében, avagy a nyelvi érintkezés következményei; Oszkó Beatrix: A többközpontú magyar nyelv és horvátországi változata; Magyari Sára: A multikulturális Temesvár nyelvi tájképe; Bartha Krisztina: Romániai magyar óvodapedagógusok kétnyelvűséggel kapcsolatos attitűdjei; valamint Várnai Zsuzsa: Kisebbségi nyelvek az urbanizáció folyamatában: a városi többnyelvűség összehasonlító vizsgálata sarkköri őshonos közösségekben – Dugyinka.
A harmadik fejezet (A kétnyelvűség névtani és frazeológiai konzekvenciái) nyelvészeti (névtani, kontrasztív frazeológiai és kommunikatív-pragmatikai) szempontból közelíti meg a problémát. Itt három tanulmány olvasható: Török Tamás: Alsó-Ipoly mente vízneveinek lexikális-mofológiai jellemzői; Andrić Edit: A ruka illetve a kéz/kar vezérszavú frazémák a szerb és a magyar nyelvben és Katona Edit: Kommunikatív frazeologizmusok használatának vizsgálata középiskolás tanulók körében.
A negyedik fejezet (Kétnyelvűség – jog – közigazgatás – szakfordítás) viszont jogi, terminológiai és szakfordítási perspektívából vizsgálja a kétnyelvűséget. A fejezet tanulmányai: Beretka Katinka: Az anyanyelv, a kétnyelvűség és a többnyelvűség fogalmának nemzetközi és tételes jogi dimenziói; Presinszky Károly: Kétnyelvűség az önkormányzati nyelvhasználatban szlovákiai magyar példák alapján; valamint Lehocki-Samardžić Anna–Deriš Katarina: A kétnyelvűség előnyei és hátrányai a szakfordításban.
A kötet – bár nyilvánvalóan nem adhat választ a két- és többnyelvűség által felvetett összes kérdésre – amelett, hogy betekintést nyújt a kétnyelvűség-kutatás lehetséges módszereibe, ösztönzőleg hathat a további kutatásokra is.
Vendégszerző: Pásztor-Kicsi Mária
