A New York Times péntek este közzétett saját nyomozása szerint az amerikai kémelhárítás 2017 májusában vizsgálatot indított annak felderítésére, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke nem vált-e az oroszok beépített ügynökévé. Hivatali feladatuk volt, hogy megállapítsák, nem képez-e nemzetbiztonsági kockázatot a Fehér Ház új lakója.

A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) illetékes szolgálata néhány nappal az után szánták el magukat erre a példátlan lépésre, hogy Trump az év május 9-én kirúgta James Comey FBI-igazgatót, majd másnap az Ovális Irodában fogadta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és Szergej Kiszlják nagykövetet (meg egy orosz „újságírót”, miközben az amerikai sajtót be sem engedték) és azt mondta nekik, hogy

„Éppen kirúgtam az FBI fejét. Őrült volt, igazi futóbolond. Nagy nyomásnak voltam kitéve Oroszország miatt. Ennek most vége.”

A kémelhárítás már hónapokkal korábban, még a 2016-os választási kampány alatt felfigyelt a New York-i ingatlanmilliárdos oroszbarát viselkedésére és megjegyzéseire. Mindez már régóta ismert körülmény. Az egyik legtekintélyesebb amerikai napilap által most közzétett összefoglaló azonban belső forrásokra hivatkozva szemlélteti, hogy az FBI kémelhárító osztálya még a hivatalban lévő elnök esetében is hajlandó függetlenül végezni a dolgát, kockáztatni a nyilvánvaló felelősséget.

Comey menesztése azért is gyanús volt, mert Trump mindenáron össze akarta azt kötni az orosz választási beavatkozás ügyében már folyó vizsgálattal, miután Comey nem volt hajlandó „hagyni” az ügyet. Az elnök személyesen vázolt erről egy levelet saját FBI-igazgatójának, de a Fehér Ház jogásza nem engedte azt felhasználni (mert túl átlátszónak tartotta), hanem ahelyett Rod Rosenstein igazságügyminiszter-heyettest kérte fel, hogy marasztalja el Comey-t. Aki azt meg is tette, elsősorban arra hivatkozva, hogy az FBI-főnök előző ősszel botrányos módon, alig néhány nappal a választások előtt tette közzé, hogy ismét megnyitották a Hillary Clinton email-botránya miatti vizsgálatot.

Trump gyanús viselkedésében a másik tényező állítólag az volt, hogy az oroszoknak tett kijelentése után való nap az NBC tévétársaságnak adott interjújában még ki is hangsúlyozta, hogy Comey-t az orosz összejátszás ügyében folyó vizsgálat miatt menesztette:

Különben is ki akartam rúgni, tudván tudva, hogy azt nem lehet jól időzíteni. És amikor úgy döntöttem, hogy akkor is megteszem, azt mondtam magamnak, azt mondtam, tudod, ez az orosz ügy Trump meg Oroszország körül egy kitaláció. A demokraták kifogása arra, hogy miért vesztették el a választást, amit meg kellett volna nyerniük.

A kémelhárítás vizsgálódása később összeolvadt a Robert Mueller-féle választási nyomozással, amikor a korábbi FBI-igazgatót Rosenstein kinevezte rendkívüli ügyésznek. Ennek a máig is tartó nyilvános vizsgálatnak az a hivatalos célja, hogy kiderítse, volt-e orosz beavatkozás a választási kampányban, illetve együttműködött-e Trump vagy környezetéből bárki az oroszokkal. Nem tudni, hogy a kémelhárítási tevékenység máig is része maradt-e a Mueller-féle folyamatnak.

Sarah Huckabee Sandersnek, a Fehér Ház sajtóigazgatójának az első reakciója az volt, hogy az egész abszurdum, mert „míg Obama elnök hagyta, hogy Oroszország meg más külföldi ellenség össze-vissza lökdöshesse Amerikát, addig Trump valóban keményen bánt Oroszországgal.” Ami természetesen nem igaz.

Az FBI kémelhárító osztályának egyik volt igazgatóhelyettese szerint a szolgálatnak bizonyosan voltak olyan ismeretei is, amelyekről a nyilvánosság mindmáig nem tud semmit, mert a fenti két körülmény aligha lett volna elegendő egy hivatalos eljárás megindításához.

Megfigyelők hangoztatják, hogy eddig soha nem fordult elő az USA történetében, hogy egy hivatali elnök ellen nyomozást indítsanak külföldi hatalommal való titkos együttműködés gyanújával. A New York Times szerkesztői és kiadója nyilvánvalóan óriási kockázatot vállalt ennek a sajtóvizsgálódásnak a közzétételével.

Emlékezetes, hogy a tekintélyes lap döntő szerepe játszott a vietnami háború eredeti történetének leleplezésében, ami miatt Richard Nixon kormányzata be is perelte, de a Legfelső Bíróság a lapnak adott igazat, akárcsak néhány korábbi ügyben is. A Washington Post viszont a Watergate-botrány valódi hátterét derítette ki és hozta nyilvánosságra, aminek következtében Nixon kénytelen volt lemondani.

Noha Trump több mint száz alkalommal nevezte eddig a tekintélyes sajtót „a nép ellenségének”, az USA alkotmánya olyan erős védelmet biztosít a nyomtatott sajtó szabadságának, hogy a mindenkori kormány nem képes azt elhallgattatni.

Ez a pénteki bombahír szenzációsnak tűnik ugyan, de meglepetésnek egyáltalán nem mondható.

 


Nyitóképünkön: Itt nem elvezetik – Donald Trump testőrei között száll ki éppen a Szörnynek nevezett elnöki páncélkocsiból (Fotó: Sarah Silbiger, New York Times)