Érdekes cikket közölt a balkáni mindennapokról a hvg.hu: a portál szerzője, Németh András nagyon jól ismeri a térséget, sokáig dolgozott ezen a vidéken. Legfrissebb összefoglalója azt igyekszik körbejárni, hogy mi is történik Bosznia-Hercegovinával, miért nem tud ez az ország kitörni, más hatalmak erőfitogtatásának elszenvedő államából egy valódi, prosperáló országgá válni. Az alábbiakban teljes egészében közöljük Németh András cikkét:

Újra a nagyhatalmak közötti erőpróbák színterévé válik Bosznia, ahol két évtizeddel a polgárháború vége után sem sikerült együttműködésre bírni a bosnyákokat, a horvátokat és a szerbeket.
„Nem közös állam ez, valamennyien foglyok vagyunk. Bosznia-Hercegovina egy fillért sem ér” – mondta még 2016-ban Milorad Dodik, a boszniai szerb entitás, a Szerb Köztársaság (RS) akkori elnöke. Dodik közben tisztséget váltott, november vége óta ő tölti be a háromfős boszniai elnökség soros elnöki tisztét, s mindent megtesz azért, hogy megmutassa, valóban semmit sem ér az az állam, amelynek pillanatnyilag ő az első számú vezetője.

Rendszeresen kivonul például azokról az ülésekről, amelyekre nem viszik be az RS zászlaját, noha a törvények szerint a szövetségi állam hivatalaiban nincs helye az RS, illetve a másik entitás, a Boszniai Föderáció jelképeinek. Visszatérve szűkebb pátriájába pedig az 1995-ös daytoni békeegyezmény alapján létrehozott szövetségi államot gyengítő lépéseket tesz. Ő áll például az RS-en belüli Alkotmányvédelmi Tanács létrehozása mögött, s a testület feladata valószínűleg az lesz, hogy saját titkosszolgálatként működve kizárják a szövetségi szintű biztonsági szolgálatokat. A szerbek közvetve el is ismerték, hogy gyengíteni akarják a szarajevói központi kormányzatot.

Az RS rendőrsége közben 2500 géppisztolyt kapott Szerbiától. A szerbek azt állítják, a terrorizmus elleni harc miatt van szükségük felszerelésekre, míg a bosnyákok és a horvátok attól tartanak, a fegyverkezés is arra utal, hogy az RS a függetlenedés felé halad. Már csak azért is ez a véleményük, mert az entitásban továbbra sem Bosznia függetlenségének napját tartják állami ünnepnek, hanem a boszniai szerb állam 1992. január 9-ei létrehozását. A fegyverek beszerzését Valentin Inzko, a nemzetközi közösség boszniai főképviselője is aggasztónak mondta, s úgy vélte: „ha az egyik fél szert tesz ilyen fegyverekre, a másik fél is akar majd ilyeneket”.

A válságot súlyosbítja, hogy Oroszország egyértelműen az RS függetlenségét akaró Dodik mögött áll. A politikus – aki már többször is megsértődött, amikor boszniai szerbnek nevezték, s kérte, ha lehet, ne is kérdezzék őt Boszniáról – rendszeresen megfordul Vlagyimir Putyin orosz államfőnél. A két elnök legutóbb szeptemberben, a boszniai választások előtt találkozott Szocsiban. Az oroszok azt is szeretnék, ha már bezárnák a főképviselői irodát, s ebben a Bosznia NATO-hoz közeledését is ellenző Dodik partnere Moszkvának.

Az RS-ben tavasszal megnyílt a Banja Lukához közeli Zalužani laktanyában a szerb entitás új terroristaellenes kiképző központja, s a helyi vezetők még 2015-ben megállapodtak Moszkvával arról, hogy orosz szakértők is segítik majd a szerb fegyveresek oktatását. Az orosz szakemberek már eddig is közreműködtek, részben ők készítették fel azokat a boszniai szerb zsoldosokat, akik később kiképezték a „Szerb becsület” nevű félkatonai egység tagjait. Az oroszok a Boszniai Föderáció területén élő horvátokat is támogatják, közöttük is sokan akadnak ugyanis, akik horvát entitás létrehozását vagy a horvát többségű területek Horvátországhoz csatolását szorgalmazzák.

„Oroszország nem feltétlenül az RS függetlenségét akarja, a célja az, hogy olyan újabb hídfőállást hozzon létre, ahonnan tovább szíthatja az EU, a NATO, és a Nyugat iránti bizalmatlanságot” – vélekedett Alida Vračić, a szarajevói Populari elemzőintézet igazgatója. Tena Prelec, a londoni School of Economics kutatója szerint ugyanakkor hiba lenne, ha túlhangsúlyoznák a balkáni oroszveszélyt. „Ez ugyanis elterelné a figyelmet arról, mennyi olyan strukturális probléma van Boszniában, amit már nagyon régen meg kellett volna oldani” – magyarázta.

A legfőbb probléma, hogy 23 évvel a polgárháború lezárása után sem állt helyre a bizalom a három nemzeti csoport között, így minden olyan projekt halálra van ítélve, amelynek megvalósításához szükség lenne a bosnyákok, a szerbek és a horvátok együttműködésére. A pártok többsége továbbra is nemzetiségi alapon szerveződik, a rendkívül bonyolult szerkezetű, alig négymilliós országban öt elnök, mintegy 150 miniszter és 14 parlament van. És még arról sem tudtak megállapodni a politikai elit tagjai, mi legyen akkor, ha ne adj’ isten egy magát zsidónak vagy romának tartó boszniai polgár pályázna a fő nemzeti csoportok számára fenntartott három államelnökségi poszt egyikére.

A reformok lelassulása, illetve leállása miatt megakadt Bosznia EU-s integrációja, s a külföldi befektetők is elfordulnak az országtól. A pangó gazdaságban a munkanélküliség húsz százalék körül van, míg a 25 évesnél fiatalabbak között ez az arány megközelíti az ötven százalékot. Nem csoda, hogy az emberek tömegesen hagyják el Boszniát: az utóbbi öt évben 200 ezren költöztek el, azaz a lakosság öt százaléka szavazott a lábával.

Részben a mindkét entitást sújtó gazdasági nehézségek miatt erősödik az a tiltakozási hullám, amit Davor Dragičević indított el az RS-ben. A férfi fia, David tavaly márciusban vesztette életét gyanús körülmények között Banja Lukában. Azóta az apa, illetve az őt támogató tiltakozók szinte minden nap tüntetésen követelik, hogy a hatóságok vizsgálják ki újra az esetet. A tüntetések mostanra már sokkal többről szólnak, mint egy fiatalember haláláról: a demonstrációkhoz az ellenzéki pártok is csatlakoztak, s a tiltakozók a reformok folytatását és a korrupció felszámolását is követelik. A megmozdulások már a másik entitásra is átterjedtek: Szarajevóban és Mostarban is voltak demonstrációk, az ott utcára vonulók is a korrupció felszámolását és az alkalmatlannak tartott politikusok távozását követelték.

Banja Lukában csak olaj volt a tűzre, hogy a hatóságok – azt állítva, hogy a gyűlések biztonsági kockázatot jelentenek – egy napra őrizetbe vették Dragičevićet, s amíg az apa a fogdában volt, a rendőrök lerombolták a fiának szentelt belvárosi emlékhelyet is. A szabadlábra helyezett Dragičević azonnal újabb tüntetést szervezett, s a rendőrök ismét szétzavarták a többezres tömeget.