Szerbiában orosz és kínai tőke mozog, a kisebb államok igyekeznek az Európai Unióhoz közeledni, Magyarország pedig időközben hajlamos úgy tenni, mintha még mindig az Osztrák-Magyar Monarchia része lenne, és a berlini kongresszuson tárgyalgatna Andrássy és Bismarck, azzal, hogy az előbbi „hazahozná ajándékba Boszniát” – írta mai kommentárjában az Azonali.hu publicistája, Ésik Sándor. A szerző Nikola Gruevszki, volt macedón miniszterelnöknek a rá korrupciós ügyekben kiszabott jogerős börtönbüntetés elől Magyarországa történt szökésével kapcsolatban arról ír, hogy a 2010-es évek terrorhulláma miatt világvégét kiáltók hajlamosak megfeledkezni arról, hogy Európában az 1970-es években sokkal nagyobb terrorhullámok voltak, mint mostanában.

Ésik Sándor cikkében példaként említi, hogy Iljics Ramirez Sanchez, ismertebb nevén Carlos, a Sakál a nyolcvanas években Budapesten lakott, miközben a nyugati világ szinte összes titkosszolgálatánál és rendőrségnél nyílt kilövési engedély volt rá kiadva. De aktív volt az IRA, a baszk ETA, a német kommunista RAF, a palesztinok – teszi hozzá. „A dologba előszeretettel kavart bele a Szovjetunió, Moszkvában már akkor is mesterei voltak az alternatív hadviselés szervezésének. Kiemelt szerepet játszott az NDK, ahol a kommunizmust megelőző időkből is maradtak khm, szóval szakemberek, akik ki tudták képezni a mindenféle arab, német, latin-amerikai terroristákat. A Sakál elég kellemetlen vendég volt, az akkor már IMF-hitelt törlesztő Magyarországnak, így innen 1985-ben mennie kellett. Végül, számos menedék után, a szudániak kiadták a franciáknak, ahol több véres merénylet és gyilkosság miatt életfogytiglant kapott, és valószínű, hogy majd csak borítékban szabadul.”
A szerzőnek mindezek a történetek azonban csak arra jók, hogy felvezesse kérdését:

Miért érheti meg bűnözőket befogadni?

Mint írja, a történetből gyönyörűen látszik, hogy „milyen az, amikor egy ország, politikai érdekből egy címeres gazembernek segít, aztán politikai érdekből már nem segít rajta”.
Nikola Gruevszki esetére térve megállapítja, hogy ő „nem gyilkos terrorista, mint a jó öreg Carlos volt, hanem egy átlagosan korrupt balkáni politikus, mint amilyenné Orbán Viktor süllyed éppen. Természetesen Gruevszki bukása nem annak köszönhető, hogy még balkáni miniszterelnöknek is túl korrupt gazember volt, és nem is annak, hogy az ő pénzügyminisztersége idején lett áfa az országban, és kb. teleszaladt vele a derék macedónok (meg az albánok) töke. Á, dehogy. Soros György volt a tettes, az ő sötét ügynökei. Az tehát lehetne egy politikai érdek, hogy a Soros világösszeesküvése által nyeregből kiütött politikusoknak Magyarország menedéke legyen, csak a Sakál óta sokat változtak az idők. A Sakál a szovjetek nyomására maradhatott, és az amerikaiak nyomására kellett innen mennie. Az akkori magyar vezetésnek meg sem fordult a fejében, hogy önálló hatalmi tényezőt játsszon, pontosan tisztában volt a mozgásterével, és tette amit tehetett, lavírozva két óriás között.”
A publicista megállapítja cikkében, hogy Gruevszki esetében eleve nehéz magyar politikai érdeket találni. Megítélése szerint Orbán Viktor személyes politikai érdeke azonban ebben is tetten érhető. Mert: „Az ő barátja, aki hozzá hasonlóan német multikkal üzletelve, az államapparátust gátlástalanul az ellenfelei ellen fordítva kormányzott, ráadásul velejéig korrupt, megbukott. Az ilyen bukták után nagyon sok kínos dolog szokott előkerülni, egyik ügy a másik után. Valahogy bevédeni a pasast lehet tehát politikai érdek is. Jó lehet egy Soros-ellenes kampányban is. A politikában – legalábbis Orbán politikájában mindenképpen – nem elvek, hanem kizárólag a pillanatnyi hasznosság dönt. Az döntött a baltás gyilkos kiadásánál is.”
A szerző végül megállapítja, hogy a Gruevszki-afférból is kínos botrány lett. „Orbán megoldotta, hogy egy ezeréves, keresztény európai ország vezetőjeként ő is egy legyen a bőrdzsekis, pacsulitól bűzlő, hátranyalt hajú balkáni bandavezérek közül. Ez olyan húzás, amely után már Salvininek és Wildersnek is kényelmetlen lehet vele mutatkozni. Pénz volt ebben? Zsarolás? A fene tudja. Gruevszkinek egyszerűen nem lehet ennyi pénze. Ha meg zsarolni tudja Orbánt, és a hideg, kegyetlen, számító politikai döntések alkalmazására van szükség, akkor ki kell iktatni, adott esetben egyeztetve valamelyik nyugati titkosszolgálattal. Pusztán egy kis sorosozás és gyurcsányozás kedvéért ezt a balhét bevállalni nagyon nem érte meg” – írja az Azonnali.hu internetes portálon megjelent publicisztikájában Ésik Sándor.

Amit Orbán csinál Gruevszki-ügyben, az nyílt putyinizmus

Iljics Ramirez Sanchez, ismertebb nevén Carlos, a Sakál a nyolcvanas években Budapesten lakott, miközben a nyugati világ kb. összes titkosszolgálatánál és rendőrségnél nyílt kilövési engedély volt rá kiadva. A 2010-es évek terrorhulláma miatt világvégét kiáltók hajlamosak megfeledkezni arról, hogy Európában az 1970-es években sokkal nagyobb terrorhullámok voltak, mint mostanában.