Orbán: Tegyétek naggyá Szerbiát és Magyarországot! (FOTÓK)

Egy gyönyörű épület mellett egy füves, egy kombinált és két műfüves pálya is elkészült Topolyán, ahol csütörtökön Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenlétében avatták fel a TSC Labdarúgó Akadémiát, amelynek a létrejöttét a magyar kormányon keresztül a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) 14,25 millió euróval támogatta.

Orbán Viktoron kívül az átadón jelen volt Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Pintér Attila, Magyarország szerbiai nagykövete, Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, valamint a magyar és a szerb labdarúgó-szövetség képviselői is.

 

Zsemberi János, a TSC Labdarúgóklub elnöke közölte, hálával és köszönettel tartoznak az anyaországnak, amikor merészet mertek álmodni, mivel Magyarország vezetői felismerték az álmuk, az igyekeztük fontosságát, s komoly anyagi, illetve szakmai támogatást adtak a projekthez. „Az infrastrukturális fejlesztés, amelyből ezek a pályák, és a gyönyörű épületkomplexum felépült, s amit majd a későbbiek során követ egy korszerű centerpálya a városi stadion helyén, túlmutat a sport jelentőségén, mivel nagyon fontos társadalmi és gazdasági jelentőséggel is bír.” – mondta Zsemberi, aki elmondta, hogy a TSC utánpótlás képzési rendszere 14 alközponton keresztül mintegy 1500 gyermekkel foglalkozik.

A futball jobb hellyé teszi a világot, azáltal, hogy embereket, közösségeket hoz közel egymáshoz. A gyerekeknek célokat, önbizalmat és okot ad arra, hogy büszkék legyenek magukra, társaikra és közösségükre. A TSC Labdarúgóklub elnöke egy Gandhi idézettel zárta a felszólalását: „Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedetednek, de ha nem cselekszel, eredménye sem lesz.”

Zsemberi szavai után a Cirkalom Táncegyüttes fellépését láthatták a jelenlevők, a zenét pedig a Fokos zenekar biztosította. Utána Orbán Viktor járult a szószékhez, akinek a felszólalását teljes terjedelmében közöljük:

Első szavam a köszöneté: köszönöm a meghívást, megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek. Köszönöm a testvérakadémiáknak, hogy eljöttek. Köszönöm a szerb sportvezetőknek, hogy itt vannak velünk. Köszönöm a volt magyar válogatott játékosoknak, és külön köszönöm Zsemberi Jánosnak, hogy itt lehetek ma. Köszönöm Pásztor Istvánnak, hogy végig pártfogolta ezt a programot. És köszönöm a munkáját és teljesítményét azoknak, akik részt vettek az akadémia felépítésében.

A sport és különösen a labdarúgás, Közép-Európa közös nyelve. Természetes, hogy a sport összeköti a közép-európai népeket, mint például a szerbeket és a magyarokat. Természetes, de mégsem megszokott, nehéz történelem van mögöttünk, és hosszú évtizedekig több dolog választott el bennünket, mint ami összekötött. Ma azonban már más szelek fújnak. Ma olyan szelek fújnak, amelyek azok vitorláját dagasztják, akik összefognak és együttműködnek. Olyan Európában élünk, hogy akik összefognak megerősödnek, akik széthúznak, legyengülnek és széthullanak.

A szerbek és a magyarok az összefogást választották. Jól döntöttünk a politikában, a kultúrában, a gazdaságban és a sportban is, amikor az együttműködés mellett döntöttünk. Köszönet ezért Vučić elnök úrnak, akiknek a támogatására és barátságára mindig számíthattunk.

Magyar és szerb sportemberek között könnyű a kölcsönös tisztelet, hiszen sportnemzet vagyunk mindketten. Miért itt Szerbiában? Egyszerű a válasz, itt sok magyar él, és az anyaország érdekelt az itt élők sikerében. Az én generációm tagjai még emlékeznek arra a Szerbiára, amely a 80-as években volt itt: fejlettebb, szabadabb volt, mint Magyarország, s azt hiszem, az emberek boldogabban éltek itt, mint Magyarországon. Meggyőződésem, hogy aki egyszer felért egy csúcsra, újra képes lesz. Ez csak idő kérdése, biztos vagyok benne, hogy látjuk mi még Szerbiát a csúcsokon. Van egy magyar mondás: ma nekem, holnap neked. Eszerint ma nekem megy jobban, holnap meg majd neked fog. És akinek éppen jobban megy, annak kell többet vállalnia, annak kell kezdeményeznie. Ezért lépett előbb, vállalt nagyobb részt ebből a beruházásból Magyarország. A közép-európai szolidaritás jegyében jól tettük, hogy így döntöttünk.

„Miért éppen Topolya? A komoly dolgokban társak kellenek. Bátor, elszánt és nagy képzelőerejű társak. Engem a jó sors összesodort Zsemberi Jánossal, aki vállalta a magyar sporttámogatások eljuttatását és észszerű felhasználását Szerbiában. Az ő javaslata volt, hogy kezdjük itt. Mert ez csak a kezdet, mert sok szép feladat, megépítendő sportközpontok, és sok ezer gyermek sportolásának megszervezése, vagyis komoly kalandok várnak még ránk.”

És végül a gyerekekről: ha van gyerek, van jövő. Ha a gyerekek szelleme, jelleme és fizikuma kiművelt és erős, akkor a jövőnk is ilyen lesz. Az ide vezető legbiztosabb út a sport. Egyszerre neveli a szellemet, a jellemet és a fizikumot. A futballhoz egyszerre kell gógyi, küzdőszellem és testi erő. Aki sportol, mindig jól jár. A legtehetségesebbek a világhírnévig is eljuthatnak. Mi, akikben több volt a sport iránti szenvedély, mint a tehetség, nem jutottunk el a világ legjobbjai közé, de egy életre felfegyvereztük magunkat akaraterővel és küzdeni tudással. A sport az élet két legfontosabb dolgára tanít meg bennünket. Becsületesen győzni, és emelt fővel veszíteni. ki ezeket tudja, mindent tud.

Kedves fiatalok, használjátok amit felépítettünk nektek. Legyetek becsületesek, bátrak és erősek. Fussátok meg a saját pályátokat, hisz az élet fabatkát se ér, ha nem kezdtek vele valamit. És ha eljön z idő, ne felejtsétek el majd viszonozni, azt, amit a hazátok tett értetek. Mi bízunk bennetek, tegyétek naggyá Szerbiát és Magyarországot.”

A magyar miniszterelnök beszéde után a topolyai modern táncokat bemutató csoport rövid fellépése következett, majd Orbán Viktor és Zsemberi János átvágtak a szalagot, így átadták rendeltetésének a topolyai akadémiát.

Nyitóképünkön Zsemberi János, Árok Ferenc és Orbán Viktor