Ötödik alkalommal adott teret, a határon innen és túl is egyre nagyobb ismeretségnek és népszerűségnek örvendő Malomfesztiválnak Orom. A természet- és családbarát rendezvény egy olyasfajta meghittséget és nyugodtságot árasztott magából, amelyet sem a hőség, sem pedig a vihar nem zavart meg. A szántóföldek lábainál, a szalmabálákon és a füvön elterülve egyaránt minden felállított színpad előtt az ember megtalálhatta a kedvére való stílust. A komolyzenétől kezdve, a népzenén keresztül, a rapen át minden, de tényleg minden, ami egy kicsit is különleges, ami egy kicsit is hagyományos, ami ettől a rohanó, online világtól elszakít, az ott megtalálható volt.
Liber Júlia, Budapest: Én első alkalommal vagyok itt Oromon a Malomfesztiválon, és egyben először jöttem ide, a Vajdaságba is. De már most tudom, hogy jövőre is ellátogatok majd, ugyanis ez a rendezvény egy igazán hangulatos, kis kedves és aranyos megmozdulás, ami magába szippant. És mivel érdekel, hogy mi a helyzet a külhoni magyarokkal, az ő életükkel, és az is, hogy milyenek az ő szokásaik, hagyományaik, és nem utolsósorban megrendezésre kerülő eseményeik, – amit például az is bizonyít, hogy gyakran látogatom Erdélyt – így aztán szinte egyértelmű volt, hogy a sok jó után, amit hallottam, eljöttem, hogy meg is tapasztaljam. Külön öröm, hogy itt szereztünk magunknak kárpátaljai barátokat.
Gregus Ágnes, Földvár: Az elmúlt három évben minden alkalommal részt vettem ezen a háromnapos rendezvényen. Rendszerint most is sátorral, és egy nagyobb fiútársasággal érkeztem.
És, hogy mi ösztönzött idén is arra, hogy ellátogassak? Nem más, mint a megfizethető árak, a jó zenei kínálat, a sok kedves ember, és az a nyugodtság, ami körbeölel bennünket. Igazából bármi jó lehet, egészen addig, amíg nem tolják az ember arcába, s mint tudjuk a mai világban kevés ilyen dolog van, viszont a Malomfesztivál kivételt képez. Itt mindenki megtalálja a neki, és kedvéhez egyaránt való és passzoló stílust. Ha énekelni van kedvünk, énekelünk, ha táncolni van kedvünk, táncolunk, ha pedig csak zenét akarunk hallgatni, akkor zenét hallgatunk.
Szabó Gyula, Szeged: Én a Brass On the Road, fúvós zenekar nevében tudok nyilatkozni, ugyanis jelenleg a vajdasági mini turnénk második állomásán vagyunk Oromon. Jártunk már Óbecsén, és megyünk majd Magyarkanizsára is.
Annak ellenére, hogy első alkalommal vagyunk itt, azt látjuk, hogy mindenki nagyon jól érzi magát, hogy minden nagyon természetes és emberközeli. És amennyiben szeretni fognak bennünket és a produkciónkat, örömmel jövünk jövőre is.
Kovács Sebestyén Gyöngyi, Hajdújárás: Meghívásra látogattunk el a hajdújárási Lurkó házzal a Malomfesztiválra, amely részeként olyan gyerekprogramokat rendeztek, melyek a Lurkós gyerekek számára külön érdekesek. Ami igen csak örömünkre szolgál, ugyanis a Lurkósokról azt kell tudni, hogy szociálisan hátrányos helyzetű családokból származóak, emiatt kevés olyan program van, ahol ők gondtalanul, ingyen és bérmentve jól tudják magukat érezni. Immár tíz éve mi vagyunk azok, akik segítjük őket a tisztálkodás, étkeztetés, ruházkodás, és minden más egyéb szükséglet betöltésében. Ez az esemény számukra viszont egy remek lehetőség kirándulás, és a szórakozás céljából is. A szabadtéri játékok mellett a legnépszerűbb közöttük az arcfestés, és a különböző kézműves foglalkozások.
Összegzés: Hát így kell ezt jól csinálni. Dicséretreméltó, hogy a szervezők nem mást, mint a fesztiválozókat, az odalátogatókat, és az érdeklődőket próbálták kielégíteni az eseménnyel, és nem pedig önmaguk malmára hajtották a vizet. Kevés ilyet látni napjainkban a környezetünkben. Szívmelengető, hogy képesek voltak megteremteni azt az otthonias légkört, amelyre igazából minden ember vágyik.
Fotók: Malomfesztivál Facebook
