Létezik Vajdaságban magyar-magyar helyzet, ugyanis a tájékoztatás és a kultúra áttevődött a közösségi hálókra. A koszovói kérdésről soha nem fog nyilatkozni. Elsősorban Aleksandar Vučićnak köszönhetően Szerbia aktív szereplőjévé vált az európai politikai mezőnek. A magyarlakta településekkel kapcsolatban van egy közös gondolkodás, de erről nem kívánt nyilatkozni. A VMSZ vállalta a terhet az ország költségvetési és pénzügyi stabilizálásában, annak ellenére, hogy tudták, ezek az intézkedések enyhén szólva nem népszerűek – derült ki többek között a hétvégi Magyar Szóban megjelent Pásztor István-interjúból, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Laták Istvánnak, a Magyar Szó sportrovat szerkesztőjének adott Tusványoson. A beszélgetés bevezetőjéből  a pontos helyszín és az öltözék is kiderült: az interjú egy sörsátorban készült, és az alany, illetve a kérdező is bermudában voltak.

Az interjú elején maga Pásztor hozta fel a vajdasági magyar-magyar helyzetet, amire az újságíró rákérdezett, hogy egyáltalán létezik-e még „helyzet”,a mire a VMSZ elnöke azt felelte:

„Hát hogyne létezne. Sőt, azt kell látni, hogy erőteljesebb és agresszívabb, mint az ezt megelőző időszakban.

A tájékoztatás és a kultúra áttevődött a közösségi hálókra. A politikai – legyen az párpolitikai, vagy civilbe burkolt – próbálkozások befuccsoltak, bedőltek a kezdet kezdete előtt, viszont van a közösségnek az a része, s ez egy teljesen normális jelenség, amelyik nem tudja elfogadni az értékrendet, nem tudja elfogadni a viszonyrendszert, s ezzel kapcsolatban megfogalmazza a fenntartásait és bírálatait.

Ez legitim álláspont, nincsen ezzel az égvilágon semmi baj. Ez is része a mindennapjainknak. Azt lehet látni az utóbbi időben, s ez nem teljesen újszerű, mert előtte Magyarországon is láttuk, hogy a például a színházi világban, az irodalmi életben, némely folyóiratban különböző platformok jelennek meg. Erre én azt szoktam mondani, ha ez, ami most van, annyira elfogadhatatlan, akkor csinálják jobban. Szabad a pálya, csak az a baj, hogy teljesítmény tekintetében messze nem tudjuk tapasztalni azt a fajta hatékonyságot és eredményességet, amit a vehemencia és a durvaság vonatkozásában folyamatosan tapasztalunk.”

Pásztor: „Rászorultak, mint tót a húgyos körtére”

Óriási szerencse érte szombat reggel a Magyar Szó napilap olvasóit, ugyanis Varjú Márta tollából elkészült egy baromi hosszú Pásztor-interjú, amelynek főszerkesztői nyitómondatát muszáj szó szerint idéznünk: Ha azt mérlegeljük, hogy mit hozott a gazdaságfejlesztési program másfél éve, akkor nemcsak a szociális-gazdasági leszakadás megállítását állapíthatjuk meg, hanem egyértelműen az identitás- és a közösségi érzés megerősödéséről beszélhetünk és egzisztenciális megerősödésről.

Pásztor István a koszovói helyzettel kapcsolatban a következőket mondta:

„Függetlenül attól, hogy ez befolyásolja a mi sorsunkat is, azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nekünk nagyon-nagyon visszafogottnak, mértéktartónak és korrektnek kell lennünk.

Ezért nem nyilatkoztam soha erről a kérdésről, és most sem fogok. Viszont most látok rá lehetőséget.

Ez a kérdés meghaladta a szerbiai belpolitikai horizontot. Ez globális kérdéssé vált, s azt látom, hogy a szerb köztársasági elnök is abba az irányba tolja az ügyet, hogy egy olyan, mindkét fél számára elfogadható megoldás szülessen, amelyre nemzetközi garancia lenne.”

Nemrég Vuk Jeremić azt nyilatkozta, hogy Aleksandar Vučić november 4-ére referendumot tervez Koszovóval kapcsolatban, s emellett választásokat is tartanának.

„Szerintem a választások ezt az ügyet (a koszovóit – a szerk. meg.) nem vinnék előre. Ebben a pillanatban Szerbia belső stabilitása, belső ereje az, ami az ügyet előre tudja vinni, s ilyen szempontból fontos a politikai stabilitás. Ezért támogattuk az elnökválasztás során Vučićot. Elemi érdekünk, hogy Szerbia politikailag stabil legyen, s hogy folyamatosan tudjon foglalkozni azokkal az ügyekkel, amik nem hogy már a körmünkre égtek, hanem már a hónunk aljáig érnek.”

Pásztor István (jobbról) és Semjén Zsolt

A Prosperitati Alapítvány által kiírt pályázatokról:

„Egy hónapja megállapodtam a magyar miniszterelnökkel – s ez a megállapodás a napokban is folyamatosan megerősítést nyert –, hogy ezt a folyamatot folytatni tudjuk. Lesznek olyan elemei a programnak, amelyeket ismételgetni tudunk, mint például a házvásárlás, de lesznek olyan elemei is, amelyek még nem voltak, de megfelelnek majd a rendszer továbbépítési igényének, illetve az emberek szükségleteinek. Ezt az egész rendszert nem úgy működtettük, hogy ültünk egy besötétített teremben, és kigondoltuk, mit kellene csinálni, hanem folyamatosan beszéltünk az emberekkel arról, hogy ők mit hogy látnak, folyamatában módosítottuk a rendszernek a különböző elemeit. Kora ősztől is ez várható a 2019-től induló ciklus tekintetében. Egészen biztos, hogy azzal a több ezer emberrel, akik sikeresen pályáztak, megtaláljuk a módját, hogy találkozzunk, és megkérdezzük tőlük, milyen tapasztalataik vannak, és annak tükrében, amit eddig csináltak, hogyan látják a továbblépés lehetőségeit.”

Aleksandar Vučićról, Szerbia elnökéről is elmondta véleményét a tartományi parlament elnöke:

„Hogy a mostani köztársasági elnökünket ki szereti, vagy ki nem, milyen a viszonyulása a mostani teljesítményével és a múltban általa képviselt ötletekkel, mindentől függetlenül úgy látom, hogy elsősorban neki köszönve Szerbia aktív szereplőjévé vált az európai politikai mezőnek. Ez mindenképpen jó.”

Az interjút készítő újságíró rákérdezett arra is, hogy „van-e olyan terv, amely a magyarlakta települések megsegítéséről szólna?”, s ezek közül kiemelte Zentát, Adát és Magyarkanizsát.

– Van ezzel kapcsolatban egy közös gondolkodás, amelynek az elemeit ebben a pillanatban nem tartanám még célszerűnek elmondani, mert egy alakuló fázisban lévő elképzelésről van szó. A lényege az, hogy azt a tervet, amelyet a magyar kormány a magyarországi modern városok és falvak kapcsán futtat, annak némely elemét át tudnánk hozni a határon túlra is. Ebben érdekeltek vagyunk, mert a családok és a vállalkozások anyagi megerősítése mellett elemi érdekünk, hogy az a közeg, amelyben élünk, hasonlítson azokhoz a közegekhez, amelyekben Európában élnek az emberek. Itt gondolok a kulturális, infrastrukturális és minden más szolgáltatásokra.

Pásztor István: Azoknak a cégeknek, amelyek Szerbiában jönnek, gondjaik akadnak a munkaerő biztosításával, ami azt fogja eredményezni, hogy felfelé kell nekik srófolni a fizetéseket

Orbán Viktor azt mondta, hogy 2030-ig terjedő tervei közül talán az a legfontosabb, hogy megfordítja a népesedési mutatót. Pásztor szerint a mostani folyamatok két részből tevődnek össze: az elvándorlás problémájából és a klasszikus demográfiai jelenségből, a gyermekvállalás problémájából.

„Ezeket az ügyeket kisebbségi politikaként, vagy klasszikus nemzetpolitikaként önmagában nem lehet kezelni. Ez egészen biztosan meghaladja azokat a ráhatási lehetőségeket, amikkel mi bírunk. Egy részről azt tartom fontosnak, hogy Szerbiában a bérek növekedjenek, s erre van esély, mert ha máshol is megtörténhetett, akkor nálunk is megtörténhet. Hogy mindez milyen dinamika szerint fog bekövetkezni, az egy másik kérdés.

Ezért volt fontos, hogy mi terhet vállaltunk az ország költségvetési és pénzügyi stabilizálásában. Tudtuk, hogy ezek az intézkedések enyhén szólva nem népszerűek, de ha a családi gondolkodásunkból indulunk ki, akkor az ember nem szorítja meg saját nadrágszíját, ha megszorul a család? Otthon is ezt csináljuk, hogy jobbuljon a helyzet.”

Pásztor elmondta azt is látja, hogy azoknak a cégeknek, amelyek Szerbiában jönnek, gondjaik akadnak a munkaerő biztosításával, ami azt fogja eredményezni, hogy felfelé kell nekik srófolni a fizetéseket. Ez szerinte versenyt idéz elő, s ez a munkavállalók szempontjából igen fontos.

„A másik eleme a dolognak a demográfiai ügy klasszikus kezelése. Erről sokat kell beszélni, de ebben a pillanatban gusztustalan volna, függetlenül attól, hogy mennyire jelen van a téma. Azzal ostorozni az embereket most, hogy vállaljanak több gyereket ilyen körülmények mellett, amikor az elmúlt 30 évben teljesen legatyásodtunk, nem illendő. A témát azonban az asztalra kell tenni, így ősszel Zentán tervezünk egy konferenciát, amiről pont itt, Tusnádfürdőn állapodtunk meg az illetékesekkel. Emellett az emberek egzisztenciális megerősítéséért tehetünk még. Ezt szolgálja a gazdaságfejlesztési program, s azért vállaltunk kormányzati szerepet, hogy az emberek biztonságát is erősítsük. Nagyon fontos, hogy Magyarország erős és befolyásos legyen a térségben, mert kormánya nemzetben gondolkodik, aminek része vagyunk magunk is.

És akkor jöjjön a zárszó:

„Számunkra az lenne a fontos, hogy egy masszív erőtér alakuljon ki az Európai Parlamentben, egy kereszténydemokrata jobbközép beállítottságú erőtér, és hogy minél gyorsabban átessünk azon az átalakuláson, amelyen az EU át kell, hogy essen. Ez nemcsak Magyarország érdeke, hanem nemzeti érdek is, a mi érdekünk. Ezen a téren véleményem szerint nincsen különbség a magyar és a szerb kormányzat véleménye között. Ez megnyugtató felismerés. Nekünk az a dolgunk, hogy annál az asztalnál üljünk, ahol a döntéseket hozzák, hogy el tudjuk mondani az érdekeinket. Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, elengedhetetlen a politikai erő.

Azt pedig nem a politikai párt elnökének a tekintélye biztosítja, hanem az a közösségi támogatás, ami egy párt mögött van. Az a választói bizalom és támogatás, ami a politikai erő mögött van. Ezért vajdasági magyar érdek, hogy a VMSZ egy erős párt legyen. Ha nem így lesz, lehet, hogy egyesek tapsikolnak és örülnek, viszont mindannyian belepusztulunk.”

Nyitóképünkön Pásztor István, a VMSZ elnöke (forrás. vmsz.org.rs)