Szkopjéban megszakította útját, és emiatt 2 óra 45 perces késéssel érkezett meg hétfőn a Wizz Air Athén–Budapest járata, írta egy olvasó az Indexnek, amely megkereste a légitársaságot, amelytől azt a választ kapták, hogy a gép technikai okból szállt le a macedón fővárosban.

A megállásra azért volt szükség, mert pótalkatrészeket vett fel a gép egy helyi hangárból, egy másik, Budapesten műszaki ellenőrzés alatt álló repülő számára – áll a közleményben.

Na de milyen spéci alkatrészt vehettek fel épp Szkopjéban? – tette fel a kérdést Stephen Bozhen, aki a következő történetet küldte el szerkesztőségünk címére:

Jó pár évvel ezelőtt volt „szerencsém” ott tölteni két napot. Az akkori munkahelyem általi kiküldetés keretében kellett összekalapálnom egy kekszgyárban egy futószalag hűtését (a frissen készült, meleg kekszet volt hivatott 12 méteren át szállítva annyira lehűteni, hogy egyből be lehessen csomagolni). Itthonról csak a legszükségesebb szerszámokat és műszereket vittem (ez utólag óriási hibának bizonyult, amikor nem nagyon volt mivel dolgozni a helyszínen, de a határon még így is sz..tak – biztos azt hitték, repülőgép-alkatrészeket csempészek), mivel engem előzőleg úgy tájékoztattak, hogy „lesz ott minden”.

Hát ott, édes gyerekeim, annyira nem vó’t semmi, hogy azt ti el se nagyon tudjátok képzelni. Egy akkora karbantartói műhelyben, ahova két buszt be lehet parkolni, nem tudtak nekem néhány darab használható fúróélet találni.

Szét volt ott lopva minden, semmi épkézláb szerszám nem volt már.

Mikor odaértem a melóval, hogy fel kellett volna a falra rögzítenem azokat a vasból készült tartókat, amiket előtte készíttettem velük (ez is külön sztori, de ennek a szkopjei történetnek amúgy is millió leágazása van: szóval 4 óra alatt sikerült nekik összehegeszteniük, amit én itthon a műhelyben MAXIMUM (!!!) 10 perc alatt megcsináltam volna, pedig nem vagyok lakatos – ráadásul nem is csinálták meg túl jól, de már mindegy volt), akkor mondtam nekik, hogy kéne nekem 4 db M8-as brezon (gy.k.: menetszál), egy marék M8-as édesanya, meg egy marék 8-as alátét. Itteni árakon mintegy 500 dináros összértékről beszélünk, vagy még annyiról se.

Akinek a kezében már járt valamilyen csavarkulcs, és sikerült meglátnia az összefüggést a különböző csavarok mérete és a csavarkulcsok mérete között (tehát mondhatjuk úgy, hogy haladó szinten van a témában), az tudja (vagy ha eddig nem tudta, akkor most már tudni fogja), hogy az M8-as a létező leggyakoribb csavarméret az egész univerzumban. Akármilyen vasas boltba bemész, tuti, hogy van, 1000 százalék.

Mikor ezzel a (falusi gyerek szemével nézve se) nem túl komoly óhajjal fordultam a gyár karbantartásfőnökéhez, akkor ő úgy nézett rám, mintha vak folyami delfin ondójából készített tinktúrából kértem volna egy hektolitert, –60 fokra hűtve. Aztán az első meglepetéséből feleszmélve, a karjait széttárva kérdezte, hogy honnan a francból szerezzen most nekem ilyesmit? Megjegyzem, nem vasárnap délután volt, hanem szerda délelőtt, és a macedón fővárosban voltunk éppen, nem valami villamosítás előtt álló, 10 lelket számláló hegyi faluban. Én nem is értettem a kérdést. Hogyhogy honnan? Há’ vegyé’ le a polcról a műhelyben, ne nekem kelljen már keresgélnem. Ez annyira alap dolog, hogy egy rendes karbantartónak a ruhájából is ki lehet rázni pár darabot belőle.

Hú, összeszaladtak ott a mesterek, kupaktanácsot tartottak, nem értettem belőle semmit, csak hogy „šo, šo” (annyit már tudtam, hogy ez a što – mi?), tárgyaltak egy öt percig legalább. Aztán izgatottan/idegesen hozzám fordult a karbantartásfőnök és darált valamit, amit nem értettem. Mondtam, hogy tessen szíves lenni hoch-macedónra (azaz szerbre) visszaváltani, mert ebből én csak a šo-t vágom.

Na, hát az volt a lényeg, hogy nincs, nem volt és nem is lesz 8-as csavar és társai ebben a gyárban, de most ő hősiesen elmegy, és szerez nekem. (Gondolom, ezért még nekem kellett volna hálásnak lennem – emlékeztetőül: én szereltem össze az ő vackuk hűtését, nem ők az enyémét.)

Ezt úgy mondta, mintha öngyilkos bevetésre indult volna egy másfél tonnás bombateherrel a repülőgépe rakterében, és hogy adjam át a szeretteinek, hogy a fiuk egy hős volt, aki bátran, férfiként halt meg, és élete utolsó pillanatában is rájuk gondolt.

El is tűnt az ember mintegy három órára. Ekkor értettem meg, hogy miért néz úgy ki Macedónia (ahol nem volt háború), mint Szarajevó a háromoldali ostrom után. Visszatérve mondta, hogy 8-as alátét nem volt, csak 10-es. De ekkora én már ennek is rettenetesen tudtam örülni.

Na szóval: ha ezek után a Wizz Air Szkopjéba jár alkatrészekért, akkor én a lábamat be nem merném tenni egyik repülőjük fedélzetére sem! Isten őrizzen tőle! De titeket is!

Nyitóképünkön egy hatlapfejű M8-as csavar látható