a kristályok a szövetbe halmozódnak,
fényük a szemmelverést villantja vissza
pizzicato

ahogy a gyilkos pillantás csillan,
vér sem sercen, ahogy a bőrbe hatol
a jellem

koravén tünemény, sebtében elorozott faragvány
csontékszert váj a még meleg testből
kimért

mozdulatlanságban, mintha kilóra mérné
a nyers húsok piacán adná el, kínálgatná portékáját
a karaván

de a főtt csont könnyebben faragható, megmunkálható,
szakszerűen előkészítve öröm a munka véle,
semmi bére

még remeg a hús, nedvei gőzölögnek,
de nevünk már ott viseli nyakában,
a láncon

csontunkból faragva, csontunkból vésve,
s mit hátrahagy, csak a test remegése,
pizzicato

s a szempár gyilkos villanása hagy nyomot,
lesütve majdan sötétülő térben
a fátyol