A szerbiai autópályákon az átlagsebességet egy szoftver számolja ki, amely a megtett út hosszát elosztja az idővel, ami az adott szakasz megtételéhez szükséges. Az útszakaszok hosszát a Mértékek és Drága Fémek Igazgatósága méri, és ez a szerv a felelős nemzeti szinten a pontos idő meghatározásáért is, viszont nem felelős, hogy a fizetőkapukon pontosak-e az órák, azok ugyanis a Szerbia Útjai Közvállalat illetékességébe tartoznak.
„A Mértékek és Drága Fémek Igazgatósága nem szavatolhatja a kiszámított átlagsebesség pontosságát, mivel azt nem a vonatkozó közlekedésbiztonsági szabályzat rendelkezéseivel összhangban mérik, hanem a fizetőkapuk közötti távolság alapján. Az igazgatóság a fizetőkapuk közötti távolság pontosságát ugyan garantálja, mint ahogyan azt is, hogy az általa a Szerbia Útjai Közvállalat időszervereire továbbított adatok pontosak” – közölték az Igazgatóságból, ahol hozzátették, hogy a fizetőkapukon lévő órák pontos működtetése már a felhasználó, azaz a közvállalat illetékessége.
A két fizetőkapu közötti átlagsebesség túllépése miatti büntetés elkerülhető, ha a járműben többen utaznak – nyilatkozta a Kurirnak Milan Vujanić a közlekedési kar nyugalmazott tanára.
Vujanić szerint a bíróságon nem lehet bizonyítani, hogy ki és mikor vezette a megengedettnél gyorsabban a járművet, azaz, hogy ki sértette meg a közlekedésbiztonsági törvényt.
„Amikor megállítják a sofőrt, mert a két fizetőkapu közötti az átlagsebessége nagyobb volt a megengedettnél, akkor mondhatja azt, hogy nem ő hajtott gyorsabban, mert négyen ülnek járműben és cserélték egymást a volán mögött. Azt is mondhatja, hogy nem tudja, ki vezetett gyorsabban, de olyan is előfordulhat, hogy ketten is hibáztak. Ilyen esetekben a bíróság senkire nem tudja rábizonyítani a szabálysértést, megbüntetni viszont csak azt a személyt lehet, aki azt elkövette. A bíróság nem büntethet átalányban, a törvényben nem írja, hogy a jármű tulajdonosa kell, hogy kifizesse a büntetést” – emelte ki Vujanić.
A professzor rámutatott, hogy a közlekedésbiztonsági törvényben ezen a logikai bukfencen kívül van másik is, történetesen az, hogy a szabálysértés pontos helyszínét sem lehet megállapítani. Ami pedig azt jelenti, hogy nem lehet meghatározni, melyik bíróság az illetékes. Ha ugyanis valaki például Šid és Niš között utazott, akkor a sebességtúllépést elkövethette Belgrád, Jagodina, Paraćin, vagy akár Aleksinac területén is.
„Ilyen esetekben, amellett, hogy nem tudjuk ki volt a szabálysértő, azt sem tudni, hogy azt hol követte el, a bíróságok illetékessége viszont helyhez kötött” – hangsúlyozta Vujanić, aki arra is rámutatott, hogy még az útszakasz hossza is megkérdőjelezhető, ugyanis ha nincs nagy forgalom, akkor a gépjárművezető szelheti a kanyarokat, így az utat lerövidítve előbb célba érhet, miközben igazából lassabban vezetett.
Vojin Biljić ügyvéd arra mutatott rá, hogy az átlagsebesség esetében nem lehet a valós tényállást megállapítani, így a gépjárművezetőt sem szabálysértésért, sem bűncselekményért nem vonható felelősségre.
„A valós tényállás megállapítása hiányában a jogot feltételezett tényállás alapján gyakorolják, ami ellenkezik a büntetőjog alapelveivel, és azt ráadásul nem is alkalmazzák mindenkire egyformán. Ugyanis, ha a rendőr egy adott ponton méri a sebességet, akkor mindenkit megbírságol, aki túllépi a sebességkorlátot. Az átlagsebesség mérésekor viszont előfordulhat, hogy valaki 180-al vezetett, majd tartott fél óra szünetet és ilyenkor nem büntetik meg. Az ilyesmit a törvény szelektív alkalmazásának nevezik” – mutatott rá az ügyvéd.
Fotók: Kurir, Beta
