Ötven évvel hatvannyolc után újra felbolydult az amerikai diákság egy része és a középiskolákból az utcára vonult: most is a fegyverek hatalma és az értelmetlen halál elleni tiltakozásul – de ezúttal nem a távoli vietnami agónia miatt, hanem a legújabb floridai iskolai tömegmészárlástól feldúltan. És megannyi hasonló tragédia után mintha ezúttal – akárcsak hatvannyolcban – valóban elmozdulni látszana a közbeszéd tónusa az értelmetlen halálözön ellen.
Reméljük, a vajdasági magyar közbeszéd is elmozdulhat a holtpontról – annak ellenére, vagy annál inkább, hogy nálunk hasonló erőszakos cselekmények nem is nyomják rá bélyegüket a társadalom megosztottságára. De erről majd később.
Donald Trumpnak és belső körének az első reakciója – bármily hihetetlenül is hangzik – a megkönnyebbülés volt a floridai hírek hallatán, hiszen az azt megelőző napokban egymás után pattantak ki újabbnál újabb botrányok az elnök nőügyeiről, a Fehér Ház titkárának krónikus feleségverő szokásáról, amit az extábornok-kabinetfőnök ügyesen titkolt – akárcsak azt, hogy az elnök veje gyanús ügyletei miatt képtelen átvergődni a biztonsági átvilágításon. Az orosz trollok sikeres aknamunkájáról nem is beszélve. A nemzeti tragédia direkt jól jött nekik, hogy az áldozatokért szóló „imával és rokonszenvgondolatokkal” tussolhassák el saját bűneiket. Csakhogy ezúttal erőteljes hangok mondták ki: az imádság nem segít, attól még halomra halnak a könnyen hozzáférhető támadófegyverekkel letarolt gyerekek. A politikusok dolga a törvényhozás, nem pedig az ájtatosmanózás.
Egy héttel a tragédia után a jobboldali politikusok is elkezdték végre felfogni, hogy most olyan „lázadókkal” állnak szemben, akiknek nincs veszíteni valójuk. Ráadásul egy olyan, többségében konzervatív államban, ahol nagy hagyománya van a szabad fegyverviselésnek. Vagyis saját szavazóbázisuk van most felháborodva, nem az ellenzék.
Trump egy túlélő floridai diáklányt hallgatja a Fehér Házban, 2018. február 21-én (Fotó: US News & World Report)
Szerdán két helyszínen is folyt a „közvita” arról, mit lehetne és mit kellene tenni, hogy végre megzabolázzák az országot a globális szégyenlista élére röpítő fegyveres erőszakot. A délután folyamán Trump „meghallgatásra” fogadta a Fehér Házban az áldozatok egy részének szüleit, valamint a túlélő diákok és szüleik küldöttségét. Újra csak képmutató imával meg szólamokkal indult a beszélgetés, és gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a Fehér Ház úgy válogatta össze a „küldöttséget”, hogy a vendégek túlnyomó többsége az elnök „vezetői kiválóságát” méltassa és köszöngesse a megértő meghallgatást. Elhangzott néhány elkeseredett szó is, és a főképmutató illedelmesen hallgatta az őszinte vallomástevőket, sőt arról biztosította őket meg az országot, hogy ő most majd intézkedni fog. Utasította igazságügyminiszterét, hogy „nézzen utána”, be lehetne-e tiltani a félautomata fegyverek barkácsalapon történő automatává szerelését, valamint azzal állt elő, hogy fel kell fegyverezni a tanítókat, tanárokat, mert úgy lehetne megelőzni a következő tömegmészárlást. Ez egyébként a fegyverlobby (National Rifle Association, NRA) álláspontja is.
Néhány órával később viszont Floridában szervezett egy sportcsarnokban nagygyűlést a CNN hírtelevízió, ami nemcsak fájdalmas segítségkérésektől volt hangos, mint a fehér házbeli „teadélután”, hanem valódi vitát hozott. A túlélő diákok és szüleik, valamint a szintén túlélő tanárok két csoport politikust és illetékest szembesíthettek a lesújtó valósággal és tehettek fel nekik kérdéseket. Az első csoportban a két floridai szenátor (Bill Nelson demokrata és Marco Rubio republikánus), valamint a tragédiával sújtott kongresszusi kerület képviselője (Theodore Deutch demokrata) válaszolt a kérdésekre, a másodikban pedig a helyi seriff, valamint Dana Loesch, a fegyverlobby szóvivője. Trump és Rick Scott floridai republikánus kormányzó elutasította a részvételt.
Az első részben mind a diákok, mind a politikusok igyekeztek megértően viszonyulni egymás ellenkező nézeteihez. Olyannyira, hogy az egyik diák csillapítgatta a sportcsarnok dühöngő közönségét, amikor Rubio (a fegyverlobby által országszerte legjobban pénzelt szenátor) megpróbált kibújni a kemény kérdések elől. A volt elnökjelölt-aspiráns (akit Trump „kicsi Marcónak” gúnyolt, ám az végül megtámogatta az elnököt) nem volt hajlandó kijelenteni, hogy többé nem fogadja el a puskások pénzét, de odáig eljutott, hogy a nagy fegyvertárak forgalmazásának korlátozásmentességét „majd újra fogja gondolni”. A szembenálló pártokhoz tartozó két szenátor megegyezett abban, hogy legalább az elmebajban szenvedők esetén megpróbálják együtt kiharcolni a fegyvervásárlás tilalmát.
Ezt egyébként az NRA sem ellenzi, sőt éppen erre próbálja terelni az egész „puska-tusát”, csak hogy ne kerüljön napirendre a legveszedelmesebb fegyvertípusok szabad forgalmazásának kérdése. Ez a célja annak a narratívának is, amely a tömegmészárlás elkövetőjét „gyilkos szörnynek” beállítva folyton azt ismételgeti, hogy „nem fegyverek ölnek, hanem emberek ölnek”.
Scott Israel floridai seriff is ellentmond az NRA szóvivőjének, Dana Loesch-nek (Képernyőfotó)
A második részben a parklandi seriff egész szellemi utazást hajtott végre a szokásos rendőrszövegtől odáig, hogy mégiscsak határozott lépéseket kellene tenni az automata fegyverek betiltása érdekében, sőt a tanárok felfegyverzését is elutasította. A második csoport legizgágább résztvevője a fegyverlobby említett képviselője volt: az NRA kb. egy éve új taktikával és új, „nőies” fellépéssel próbálja meggyőzni a közvéleményt arról, hogy ők bizony csak a törvénytisztelő polgárok jogait védik, márpedig ha tiltásokra kerül sor, akkor az alkotmányos jogok csorbulnak. Dana Loesch egy közismert szélsőjobboldali propagandista, aki most „anyaként” adta elő magát, aki nagyon is meg van rendülve a történtektől, és azt szeretné elérni, hogy minden iskolában fegyveres őrök hada vigyázzon a gyerekekre, és hogy az épületeket „tömeggyilkos-biztos” erődítményekké alakítsák át. A cél átlátszó: még több fegyvert lehessen eladni, még több pénzt lehessen értelmetlen dolgokra költeni, miközben a valódi problémákat elhallgatják és a fegyvergyárosok tovább gazdagodhatnak.
Mindez nyilván alig érinti a vajdasági valóságot. Csakhogy éppen ebből a, hozzánk földrajzilag, politikailag és tartalmilag is távol eső témából szűrhetjük le legkönnyebben, miben maradunk le még a legádázabban egymás ellen fellépő amerikaiaktól – pártoktól, médiától, civil szervezetektől is.
Dana Loesch, a fegyverlobby „feminizált” arca a Puskák és Lőszer c. folyóirat címlapján
Az említett vad propagandista hölgy arról is ismert, hogy gúnyosan gyalázkodó reklámokat „alkotott” a liberálisnak kikiáltott média ellen és Trump politikája mellett. A két floridai szenátor csak nagyritkán szavaz egyformán a kongresszusban. És mégis résztvettek a CNN által szervezett közvitán, mert tudják, hogy csak úgy lehet a szavukat hallatni, csak úgy maradhatnak hitelesek a súlyos politikai megosztottságát – a gyász következtében legalább ideiglenesen félretevő – floridai választók szemében.
Súlyos szavak hangzottak el, különösen a diákok, szülők és tanárok részéről a republikánus politika és a fegyverlobby ellen, de egyik fél sem engedte meg magának azt a luxust, hogy távol maradjon (a szintén meghívott FBI a nyomozásra való tekintettel nem kívánt résztvenni a vitában) vagy kijelentse, hogy „a CNN-nek nem nyilatkozom”. Sőt, újra meg újra azt hangoztatta minden résztvevő, hogy meg kell hogy hallgassuk egymást, azért vagyunk itt, hogy válaszokat keressünk és adjunk. Még a többször megszorongatott Rubio is minden kritikát megköszönt és megkísérelte pozitívra fordítani a leglehetetlenebb helyzetet is. A fegyverlobbista álláspontja ugyan nem módosult, de még ő is kénytelen volt megértést tanúsítani nemcsak a gyászolók felé, hanem a liberálisként megbélyegzett média igyekezet irányában is.
Nagy kár, hogy a magyar és szerb politikusok nem néznek amerikai televíziót. Láthatnák – és talán beláthatnák –, hogy csakis a nyílt vitának van értelme és hatása. Hogy az emberek képesek megbecsülni azt, aki bátran kiáll az igazáért, még ha az nem is okvetlenül népszerű, sőt lehetővé teszik az ellenfélnek, hogy elmondja a magáét. És hogy a legdurvább politikai álláspontok képviselői sem engedhetik meg maguknak a nekik nem tetsző média bojkottját.
Nyitóképünkön egy túlélő diák kellemetlen kérdéseket tesz fel Marco Rubio republikánus szenátornak a CNN által szervezett floridai közvitán. Középen Jake Tapper műsorvezető. (Fotó: Michael Laughlin, Reuters)
