Soha nem látott tőkeinjekcióval, hatvanötmilliárd forinttal támogatja a magyar kormány a vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési stratégia megvalósítását; a támogatások lebonyolítására létrehozott Prosperitati Alapítvány működése 2016 óta jelentősen megbolygatta a vajdasági agrártársadalmat, hiszen a változások nemcsak a pályázói kört érintik, hanem nemzetiségtől függetlenül kihatnak a gazdasági élet minden szereplőjére – írta az Átlatszó.hu internetes portálon megjelent mai cikkében Gyurkovics Virág. Az előzményeket ismertetve az írás kitér arra is, hogy a Fidesz szövetségeséhez bekötött szervezet kezeli a Vajdaságba irányuló hatvanötmilliárdos magyar állami támogatást.

Mint a cikk szerzője megjegyzi, a zavar egyik oka az, hogy a Prosperitati az idei évtől a magyar agrárintegrátori tevékenység újraszabályozására készült koncepció alapján kívánja lebonyolítani a pályáztatást, s ennek jegyében a támogató előírja, mely integrátorokkal szerződhetnek a vajdasági magyar gazdák. A Prosperitati két év alatt négy pályázati kört bonyolított le, és összesen mintegy húszmilliárd forintnak megfelelő összeget osztott ki Vajdaságban. Az eddig megítélt támogatások kedvezményezettjei és a támogatások összege nyilvánosságra került, s habár az Átlátszó munkatársai szerettek volna betekinteni a pályázati dokumentumokba is – az Alapítvány megtagadta ezt. Arra hivatkoztak, hogy a Prosperitati „tevékenységében nem használ fel szerbiai költségvetési eszközöket, így adatszolgáltatási kötelezettsége sincs a hatályos törvény értelmében” – idézte a cikk szerzője. A támogatásért magyar részről felelős Külügyminisztérium pedig valami homályos indoklással tagadta meg tőle a konkrét pályázatokba való betekintést, a legvalószínűbb értelmezés szerint csak összesített adatokkal rendelkeznek. Sakk-matt: a Prosperitatira nem vonatkoznak a szerb információszabadsági előírások, mert nem szerb költségvetési forrást használ, a donor magyar állam illetékes szerve pedig nem rendelkezik a Szerbiában bonyolított pályázat konkrét, egyedi adataival. A végeredmény, hogy az eddig elköltött húszmilliárdnyi magyar költségvetési forrás adatait „kívülről” senki nem tudja elemezni.
Ezért az Átlátszó olyan források beszámolói alapján igyekezett felvázolni a rendszer gyakorlati működését és hatásait, amelyeknek van rálátása, vagy konkrét pályázati tapasztalata. Egy VMSZ-hez közel álló forrásuk szerint a 2014-ben elkészült Gazdaság- és Térségfejlesztő Program célja még valóban a vajdasági gazdaság önzetlen megsegítése volt. De ami a Prosperitati közreműködésével most megvalósul, az már sokkal inkább a Fideszhez abszolút lojális VMSZ-es vezetők politikai túléléséről szól.
A magyar kormány a VMSZ-t eszközként és közvetítőként használja a szerb kormánnyal való kapcsolatában, hiszen Pásztor István pártja mindkét irányban lojális partnernek számít. A VMSZ jelentősége a Fidesz számára a parlamenti választás szempontjából nem több mint a párt valamelyik nagyobb-közepes városi szervezetének – jelen állás szerint legfeljebb ötvenezer listás szavazat várható Szerbiából –, viszont jelentősen felértékeli a szerb kormánnyal való kapcsolatban nélkülözhetetlen híd-szerepe. Az Átlátszó forrása szerint a támogatási politikát nagyban meghatározta a szándék, hogy minél többen nyerjenek kisebb összegeket egy-egy ekére, tárcsára – a cél ugyanis a szavazatmaximálás volt. Meg persze a klientúra kiszolgálása, amelyen keresztül szintén szavazatokat lehet szerezni. Az egyes pályázati körökhöz – időben legalábbis – mindig valamilyen fontos politikai esemény kapcsolódott: szerbiai választások, a kvótareferendum, vagy most az áprilisi választás Magyarországon.
VMSZ-es fórumokon többször is elhangzott már, hogy a magyar kormány azért adta a pénzt, hogy rá szavazzanak. Jellemző eset volt, amikor a vajdasági kettős állampolgárokat a 2016-os kvótareferendumon való részvételre buzdító kampánysorozatban az egyik VMSZ-es képviselő Törökbecsén úgy fogalmazott: „Néha vannak pillanatok – és ez az október 2-a egy ilyen pillanat –, amikor az embernek egy kicsit vissza is illenék adni.” Nem volt ez másként tavaly áprilisában sem, amikor a harmadik, legtömegesebb pályázati kör nyerteseinek szerződés-aláírási ceremóniáját úgy időzítették, hogy az a szerb köztársasági elnökválasztás második fordulóját megelőző kampánycsend előtti napra essen. Második fordulót ugyan nem tartottak, mert a magyar kormány által is erősen támogatott Aleksandar Vučić már az első fordulóban nyert, de Szijjártó Péter azért megjelent, és fel is szólalt a rendezvényen. Bár a kampányesemény okafogyottá vált, az időzítés egyértelművé teszi, hogy a cél ebben az esetben is a lélektani nyomásgyakorlás volt: érezzék a nyertes pályázók, hogy tartoznak annyival, hogy a „megfelelő helyre voksolnak”.

Olvassa el a témával foglalkozó korábbi cikkünket is:

A Fidesz szövetségeséhez bekötött szervezet kezeli a Vajdaságba irányuló 65 milliárdos magyar állami támogatást

A vajdasági Prosperitati Alapítvány kezeli azt a 65 milliárd forintnyi támogatást, amit a magyar kormány a szerbiai magyar közösség támogatása címén tol az ottani gazdaságba.

„Ha valóban az valósult volna meg, amit ígértek, hogy itt tartják az embereket és munkahelyeket teremtenek, akkor tárt karokkal fogadtuk volna a programot, de nem ez történt” – idézte az Átlátszó cikke Sándor József, a Felsőhegy Termelőszövetkezet vezetőjének szavait, aki a szerző elmondása szerint szinte az egyetlen olyan beszélgetőpartnere volt, aki vállalta a nevét. A többiek tartózkodását magyarázva hozzátette még, hogy szinte mindannyian félnek attól, hogy a véleményük kimondása miatt hátrányos helyzetbe kerülhetnek a munkahelyükön, vagy épp egy esetleges pályázás alkalmával. A gazdák szerint sok előnye, de egyben sok hátránya is van a programnak. Az tagadhatatlan, hogy komoly gesztus a magyar kormány részéről a vajdasági gazdaságfejlesztésre fordított támogatás – vitatható viszont, hogy de facto egyetlen pártra bízták az infrastruktúra kialakítását és a pénz szétosztását. Hiszen a támogatást – a szavak szintjén legalábbis – nem egy politikai szervezet, hanem a közösség kapta.
„Ha valóban az elvándorlást akarták volna megállítani, akkor tíz évvel korábban kellett volna érkeznie a támogatásnak. Mára az emberek nagy része már elment, és sajnos ugyanolyan tempóval mennek mind a mai napig” – mondta az Átlátszónak egy neve elhallgatását kérő nyilatkozó. Szerinte már a célcsoport kiválasztása is teljes céltévesztés volt, hiszen a támogatások kilencven százaléka olyanoknak jutott, akik egyébként sem akarták elhagyni Vajdaságot, ugyanis stabil lábon álló vállalkozásuk van.
Aki tehetősebb, és volt pénze pályázatírót fogadni, befizetni az önrészt a gépvásárlásokhoz – merthogy licitáltatták az embereket, minél több önrészt tudott valaki biztosítani, annál nagyobb volt az esélye, hogy megnyeri a támogatást –, az bevásárolt új gépekből, akár több családtagja nevében és több pályázati körben is. Viszont:

nem jutott el a támogatás az elvándorlással leginkább érintett alacsonyabb társadalmi rétegekig.

Az Átlátszó cikke kitár arra is, hogy a kevésbé módosak maradását támogatta volna a munkahelyteremtés, de az új munkahelyek száma elenyésző, ráadásul ezek – a pályázati feltételek alapján – legfeljebb minimálbéres állások, amelyek aligha tartják itthon az embereket. Emiatt az elvándorlást sem tudta megállítani, sőt lassítani sem a program, mert azok, akiknek a legnehezebb, nem éreztek a támogatásból semmit. Persze nemcsak a nagygazdák és a nagyvállalkozók, hébe-hóba a kevésbé tehetősek is pályáztak; vagy nyertek, vagy nem, de ha nyertek is, akkor most az önrész biztosítása miatt nyakig úsznak az adósságban. Számos olyan nyertes gazda van például, akinél most a régi eke, vetőgép mellett ott áll a vadonatúj, de nincs száz eurója, hogy vetőmagot vásároljon. Ráadásul a régi gépet sem tudja eladni, mert telített a piac. A földeladás is tipikusan azoknak kedvezett, akiknek volt elegendő mobilizálható forrása a földvásárláshoz is szüksége önrészre. Ráadásul ez a lehetőség annyira felverte az árakat, hogy ha lett is volna a kisebb gazdák számára eladó földterület, akkor sem lett volna elég készpénzük az önrészre.
A kisgazdáknak alaposan át kell gondolniuk egy-egy invesztíciót, hogy ne vigyék a gazdaságot finanszírozási krízisbe, de most nagy a csábítás, hiszen a prosperitatis pénzek mellett itt vannak az uniós előcsatlakozási IPARD-pályázatok is. Az csak egy-két év múlva derül ki, hogy hány gazdát vitt irreális vállalásokba az egyszerinek tűnő esély: az Átlátszó által megkérdezettek többsége úgy fogja fel, hogy most kell kihasználni a lehetőséget, ha beledöglik, akkor is. Ami a visszaéléseket illeti, ekkora mennyiségű pénznél százszámra lehetnek, hallani is számos módszert: nem egyszer előfordult, hogy a nagygazda a saját nevében pályáztatta a kicsit, kifizette helyette az önrészt, aztán persze vitte az elnyert gépet. De ez nem tipikusan a rendszerszintű korrupció, inkább a pályázók trükközései, amiket pályáztató maga is próbált kiküszöbölni. A vélhetően a visszaosztással kalkulált, ezért túlárazott mezőgazdasági gépek esetében például igyekeztek visszaszorítani a kereskedők árait.
A magyarországi hír- és véleményportál forrásai arról számoltak be, hogy tulajdonképpen nem is ezek a legnagyobb problémák, hanem az, hogy eleve végiggondolatlanul építették ki a rendszert: nincsenek benne például olyan követelmények, amelyek ténylegesen szavatolnák az itthon maradást. A többség úgy látja, így az egész pályázati rendszer lényegében azt szolgálja, hogy akinek jól működő vállalkozása/gazdasága van, annak még jobban működjön, közvetve pedig minél több szavazó érezze magát lekötelezettnek. Ha a helyben maradás lett volna a támogatás prioritása, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni például a többgyermekes családokra vagy az olyan mezőgazdasági végzettségű fiatalokra, akiknek hiányzik a saját vállalkozás beindításához szükséges kezdő tőkéje.
Jóllehet a stratégia még az itthonmaradást és a munkahelyteremtést hangsúlyozta mint közvetett célt, a gyakorlati megvalósításból, vagyis a pályázati célokból már hiányoznak azok a sikerindikátorok, amelyek ezt szavatolnák. Egy, a Prosperitati pályázati rendszerére rálátó forrás arról beszélt az Átlátszó munkatársának, hogy szerinte ez azért van így, mert időközben megváltoztak az intézmény célkitűzései. Egyrészt, mivel a Vajdaság gazdasági teljesítményét nyolcvan százalékban a mezőgazdaság adja – vagyis eleve döntően az alacsony népességmegtartó képességű agrárvállalkozásokat lehetett támogatni. Másrészt a magas hozzáadott értékű termelést folytató szektorokra vonatkozóan nem készült el a megfelelő jogszabályi keret, ezért a mezőgazdaság, azon belül is a technológiai fejlesztés, és nem annyira a munkahelyteremtés vált prioritássá.

Az elvándorlás összetett problémájának kezeléséhez eleve sokkal nagyobb léptékű fejlesztésekre (lett) volna szükség.

A cikk szerzője megjegyzi,k hogy komoly munkaerőigénye, azaz népességmegtartó ereje a feldolgozóiparnak van, ennek felfuttatása már érdemi munkakínálatot jelentene. Ehhez viszont nagyságrendileg több forrásra lenne szükség, mint amennyi jelenleg rendelkezésre áll. A mostani keret, a Prosperitati által szétosztott hatvanötmilliárd arra elég, hogy egyéni vállalkozókat, termelőket erősítsen meg a technológiai fejlesztéseken keresztül – az „ipari forradalomhoz” ez nagyon kevés. Magyarországon tavaly ősszel akarták az országgyűlés elé vinni az agrárintegrátori tevékenységet újraszabályozó törvénytervezetet, amelyről tavasszal az Átlátszó is beszámolt:

Ángyán József két éve megjósolta a “földesúr-törvényt” – jönnek a kormány által kijelölt agrárintegrátorok

Az Agrárkamara koncepciója alapján megkezdik a termelők integrációját, gyakorlatban a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező oligarchák alá szervezését. Ángyán József erről már 2015-ben elmondta a véleményét egy az Átlátszó által szervezett nyilvános beszélgetésen. Az idő őt igazolta. A Népszava birtokába … Folytatás

Eben a cikkben akkor ugyanazokat az aggodalmakat vonultatták fel, mint amelyeket most a vajdasági magyar és nem magyar gazdáktól hallani. A jogszabálytervezet Magyarországon akkora vitát váltott ki, hogy végül az áprilisi választások utánra halasztották annak napirendre tűzését. Vajdaságban viszont pontosan ennek a koncepciónak az alapján készül kiírni a 2018-as pályázatait a Prosperitati – hívja fel a figyelmet a portál szerzője. Mint írta, ennek keretében körülbelül tízmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást osztanak ki. Tavaly kilenc integrátorral írt alá szerződést az alapítvány, ezeknek összesen hat és fél milliárd forint értékű támogatás jutott, az eddig kipályáztatott összes forrás egyharmada. Az új kiírásokból az is nyilvánvaló lett, hogy az idei első pályázati körben már csak azokat a kisvállalkozókat, gazdákat fogják támogatni, akik ötéves szerződéssel vállalják, hogy a kilenc integrátor valamelyikének beszállítói lesznek.

Az Átlátszó cikkét itt érhetik el olvasóink teljes változatában:

Nyertesek és vesztesek: kiket hoz helyzetbe a magyar kormány 65 milliárd forintos tőkeinjekciója a Vajdaságban

Soha nem látott tőkeinjekcióval, 65 milliárd forinttal támogatja a magyar kormány a vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési stratégia megvalósítását. A támogatások lebonyolítására létrehozott Prosperitati Alapítvány működése 2016 óta jelentősen megbolygatta a vajdasági agrártársadalmat, hiszen a változások nemcsak a pályázói kört érintik, hanem – nemzetiségtől függetlenül – kihatnak a gazdasági élet minden szereplőjére.