Írásra ösztönöz, örökké mellettem
a mindig későn érkező utóismeret,
csukott szemmel is láttatja
velem megérteti azt,
ami arra termett, érthetetlen legyen.
Az eget megkísérlem emberi
nyelvre lefordítani…
Minden bölcsességben hit és kétely él
minden pohárban cseresznye és kocsány,
iszok és nem tudom miért,
ezért minden versszak végén elkeseredek
akár a fekete kávé szürke reggelen
amikor anyósoddal osztod meg azt.
Minél tovább gondolkozok, kevesebbet tudok…
De valahogyan mégis eljutok az utolsó sorig,
és már fáradtan a megoldást keresem
valamilyen egyszerű varázslattal átvágom
az értelmetlenül megkötött
gordiuszi csomót.
Akkorra már be is esteledik
édeskés, mint a szeptemberi érett szőlő.
Az igazságig lemeztelenítve.
Bartha György fordítása
