Az európai integráció magyar előfutára Hantos Elemér már egy évszázaddal ezelőtt megálmodta az Uniót

Gabriel Godeffroy doktori értekezésében Hantos Elemér két világháború közötti európai és közép-európai integrációs programjával foglalkozik a párizsi Sorbonne Egyetemen. Hantos Elemér leszármazottai Zürichben hozták létre a Közép-Európa Alapítványt, amely évente odaítéli a róla elnevezett díjat olyan „személyeknek vagy szervezeteknek, akik vagy amelyek kiemelkedő eredményt értek el a gazdasági együttműködés fellendítése terén Közép-, illetve Kelet-Európában”. A díjat kiérdemlők között megtalálhatjuk Václav Havel, Adam Michnik, Soros György, Konrád György és Goran Svilanović nevét is.

A Gabriel Godeffroy-jal való beszélgetés célja az volt, hogy az interjú során a közvélemény jobban megértse Hantos Elemér európai integrációs elméletét. Ehhez viszont az első lépés, hogy kiderüljön, ki is volt ő?

Hantos 1880. november 12-én született Budapesten. Jogi, illetve politológiai tanulmányai befejeztével először politikai pályára lépett, majd a budapesti egyetemen akadémiai karriert épített. 1910-ben a Nemzeti Munkapárt tagjaként parlamenti képviselő lett, majd 1917-ben államtitkári kinevezést kapott a Kereskedelmi Minisztériumban. Ugyanebben az évben kezdte el oktatói munkáját a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol 1929-ben a pénzügyek professzora lett. Gazdasági szakértőként 1924-től a Népszövetség közgazdasági bizottságának előadója volt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után Hantos Elemér életét a közép-európai gazdasági megbékélésnek szentelte. Közép-európai integrációs programjával kapcsolatban számos könyvet és cikket jelentetett meg több nyelven. Az elképzelés népszerűsítése érdekében 1925-ben részt vesz a Közép-európai Gazdasági Tanács [Mitteleuropäische Wirtschaftstagung] megalapításában Bécsben, amelynek keretében évente megtárgyalják a térség gazdasági helyzetét. 1929 és 1930 folyamán Közép-Európa Intézetek néven új kutatóintézeteket hoznak létre Bécsben, Brnóban, Budapesten és Genfben. 1925-ben az Európai Vámunió, majd 1926-ban a gróf Richard Coudenhove-Kalergi által létrehozott Páneurópa-mozgalom magyar tagozatának alapító tagjaként Hantos egyúttal az európai integráció jelentős szószólója is volt.

Miből állt Hantos terve?

A két világháború közötti időszakban kidolgozta Közép-Európa integrációját szorgalmazta a Habsburg monarchia utódállamaiban uralkodó gazdasági problémák kezelésére. Az volt a javaslata, hogy hozzanak létre egy gazdasági térséget a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén a háború előtti politikai rend visszaállítása nélkül. Jellemzően regionális hozzáállást alakított ki az európai integrációval kapcsolatban. Eszerint a szomszédos országok közös gazdasági és kulturális érdektől vezérelve előnyöket élvezhetnének azzal, ha nemzetgazdaságukat egy regionális csoportba ötvöznék, mielőtt bekapcsolódnának egy gazdasági, majd később politikai közösségbe, amely magában foglalná egész Európát.

Hogyan képzelte el a közép-európai gazdasági integrációt?

Az általa szorgalmazott Közép-európai Gazdasági Közösségnek öt alappillére volt: a monetáris, a kereskedelmi, a közlekedési és kommunikációs, a mezőgazdasági és az iparügyi politika. Elsősorban a közép-európai valuták stabilizálását célozta meg egy rögzített árfolyamú, vagy akár egy egységes valutaalapú monetáris rendszer kialakításával. Majd egy egységes térségbeli piacot akart létrehozni, amelyet a különféle közép-európai vasúti, folyami és postarendszerek szabványosításával, tehát transznacionális intézmények létrehozásával szeretett volna tökéletesíteni. Végezetül Hantos elképzelései között szerepelt egy transznacionális szervezet is a mezőgazdasági termékek forgalmazására. Emellett támogatta a magánszektor kezdeményezéseit, beleértve a lobbikat, a kartelleket és más érdekképviseleti csoportokat, amelyek tevékenységére egy független testület felügyelt volna.

Az idők folyamán változott-e Hantos Közép-Európát illető meghatározása?

Az első világháború alatt Közép-Európát az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország alkotta. Abban az időben Hantos kereskedelmi szövetséget javasolt e két hatalom között. A világháború után, majd a térség békeszerződések általi átrendezését követően megváltozott a paradigma, s ennek következményeként az ő meghatározása is. Közép-Európa fogalma keletre és délre is kiterjedt, s Németország mellett magában foglalta az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamait – Ausztriát, Magyarországot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Romániát –, továbbá bizonyos mértékig Lengyelországot és Olaszországot, valamint Bulgáriát is.

A Közép-európai Gazdasági Közösség elképzelésében Hantos nem a földrajzi területre támaszkodott, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági térségének felújítását célozta meg, kibővítve azt az utódállamok új határaival, amelynek lényegét földrajzilag Ausztria, Magyarország, valamint a kisantant országai (Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia) alkották volna.

Hantos szerette volna kihagyni Németországot, Olaszországot és Lengyelországot annak érdekében, hogy elkerülje bármely közép-európai nagyhatalomnak számító ország hegemóniáját. Célja az volt, hogy megvalósuljon az utódállamok gazdasági stabilizációja a térségbeli nagyhatalmak gazdasági dominanciája nélkül. Szerinte először az utódállamok gazdasági integrációjára kell sort keríteni ahhoz, hogy megkezdődhessenek az egyeztetések Németországgal, Olaszországgal vagy Lengyelországgal egy egyenrangú partnerekkel kibővített  közösségről, ami teljesen megegyezett az első világháború alatt kialakult  gazdasági együttműködést célzó első elképzeléseivel.

A kortársak hogyan tekintettek Hantos közép-európai integrációs elméletére az érintett térségben?

A két világháború közötti időszakban a magyar kormány prioritása az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés revíziója volt. Magyarország elveszítette területének kétharmadát, aminek következtében igen számottevő magyar nyelvterület az új határokon kívül rekedt. A magyar kormány nem fogadta el, hogy része legyen egy közép-európai közösségnek, mert az de facto a trianoni békeszerződés által rákényszerített határok elismerését jelentette volna. Az első világháborút követően Ausztriát megosztotta a Németországhoz való csatolás kérdése. Az osztrák kormány az Anschluss ellen harcolt, ebből eredően támogatta Hantos Elemér azon elképzeléseit, amelyekkel a Németország részvétele nélküli közép-európai közösséget szorgalmazta. Az osztrák kormány azonban nem tudta megakadályozni, hogy országát 1938-ban a náci Németország elfoglalja. Időközben Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia 1920-ban létrehozta a kisantantot. Ez a politikai, katonai, majd később gazdasági szövetség azért jött létre, hogy megvédje ezen országok éppen, hogy csak megszerzett függetlenségét. Ebből eredően a kisantanthoz tartozó kormányok gyanakodva tekintettek Hantos Elemér integrációs tervére, attól tartva, hogy egy, a háború előtti politikai rendet, illetve az Osztrák-Magyar Monarchiát visszaállítani hivatott titkos tervről van szó, amely veszélyeztetné függetlenségüket.

Hogyan tekintett az integrációs javaslatra Németország, illetve Franciaország kormánya?

A két háború közötti időszakban Hantos Elemért a német kormány ellenségeként tartották számon, mert ki akarta hagyni Németországot a Közép-európai Gazdasági Közösségből. Később a náci Németország kormánya aktívan tevékenykedett Hantos elhallgattatásán, mivel a politikus ellenezte Németország és Ausztria egyesítését. Röviddel az Anschluss előtt többé nem engedték meg, hogy publikáljon az országban. Németország közép-európai befolyásának elkerülése érdekében, különösen pedig a német–osztrák megbékélés ellenlépéseként, a francia kormány viszont egyre nagyobb érdeklődést mutatott Hantos Elemér eszméi iránt. 1932-ben André Tardieu francia miniszterelnök az ő programját felhasználva állt elő saját dunai tervével –közismertebb nevén a Tardieu-tervvel – Németország részvétele nélkül, amely kudarcot vallott Németország, Olaszország és Ausztria ellenségeskedése következtében.

Mennyire határozta meg Hantos közép-európai integrációs elképzelését a regionalizmus?

A gazdasági egyesítés csak első lépés volt a szélesebb európai integráció terve felé. Hantos saját, közép-európai közösségre vonatkozó eszméjét összekötötte Richard Coudenhove-Kalegri páneurópai projektjével. Szerinte Páneurópának fokozatosan kellett volna növekednie a regionális csoportok által, amelyek tagállamai döntöttek az egyesítésről közös gazdasági és kulturális érdekeik mentén. A történelmileg, kulturálisan és gazdaságilag kapcsolódó közép-európai országok csoportosítása első lépés lett volna Páneurópa felé. A második szakaszban megjelenhettek volna további csoportok, mint amilyen a Franciaországból, Németországból, Belgiumból és Luxemburgból álló nyugati blokk, valamint a Finnországot, Észtországot, Lettországot és Litvániát magába foglaló balti csoport. Később ezek a regionális csoportok egy egész Európát felölelő gazdasági, majd politikai közösséggé alakulhattak volna. Európai integrációs tervének eredetisége éppen regionális hozzáállásában keresendő, amely Közép-Európára mint az európai integráció kiindulópontjára összpontosít.

Miért van az, hogy eszméi mára szinte ismeretlenné váltak? (A magyar nyelvű Wikipédia az interjú születésekor nem  tartalmazott önálló szócikket Hantos Elemérről – A szerk. megj.)

Hantos évtizedekre feledésbe merült, mert tervét abban az időben lehetetlen volt megvalósítani. A nácizmus megszakította a páneurópai tárgyalásokat, a második világháború utáni időszakban viszont a Vasfüggöny tette lehetetlenné a közép-európai integráció hantosi elképzelését. Hantos 1942. július 28-án halt meg Budapesten, így nem lehetett jelen a mai Európai Unió létrehozásának kezdeti lépéseinél. A Közép-Európát a Berlini Fal ledöntése után újradefiniáló politikusok nyilvánvalóan nem ismerték az ő eszméit, amikor létrehozták a Visegrádi Együttműködést (Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia, a V4-ek) és aláírták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA).

Vajon mennyire releváns ma is Hantos európai integrációs elmélete?

Véleményem szerint Hantos eszméi nagyon is relevánsak, és megérdemlik, hogy szélesebb körben is megismerjék őket. Az Európai Unió tagállamainak növekvő száma és az európai integrációra vonatkozó eltérő nézeteik megerősítették egy többsebességű Európa felé történő elmozdulás szükségességét. Ebben az értelemben Hantos Elemér regionális hozzáállásának tanulmányozása létrehozhat Európa jövőjére vonatkozó újfajta elképzeléseket. Közép-európai integrációs koncepciója továbbá segíthet az Unió kereteiben működő V4-ek sajátosságainak jobb megértésében is.

Mennyire fontosak ma Hantos eszméi a közép-európai országok számára?

A kommunizmus bukása után a V4-országok megalakulása és a CEFTA aláírása az uniós csatlakozási folyamatok felgyorsítását hivatott elősegíteni Közép-Európa országaiban. Ezt fontos szem előtt tartani, mert a Visegrádi Együttműködés országai megváltoztatták politikai irányvételüket, és úgy tűnik, hogy a konzervativizmus, populizmus és Európa-ellenesség fellegváraivá növik ki magukat. Fontos azonban emlékeztetni arra is, hogy éppen Közép-Európa adta a világ néhány legjelesebb Európa-barát gondolkodóját, olyanokat, mint Stefan Zweig, Richard Coudenhove-Kalergi, vagy éppen Hantos Elemér.

Hantos ma kapocs lenne

Ha ma élne, Ön szerint hogyan reagálna Hantos a populizmus új hullámaira Közép- és Kelet-Európában?

Igyekezne kapocs lenni Nyugat- és Közép-, illetve Kelet-Európa között. A nyugat-európai országok nem rendelkeznek kellő tudással és megértéssel Közép- és Kelet-Európával kapcsolatban, ez viszont fordítva is érvényes. Hantos ma bizonyára megkísérelné, hogy Európa látszólag ellentétes irányba haladó két része között jobb kommunikáció alakuljon ki. A közép-európai integráció létrehozása mellett szállt volna síkra, biztosítva azonban, hogy ez a  szolidaritás ne hozza veszélybe a mindinkább egységes Európa felé való haladás több, mint hatvanéves vívmányait.

A Hantos Elemérről szóló cikk a Családi Kör 2017. december 28-ai számában jelent meg.